A neoliberális seggfejek a piac törvényeiről papolnak, hogy lám, az önszabályozás milyen remek találmány. Persze, azt elfelejtik hozzátenni, hogy ők is pont ezek kijátszásával kerültek pozícióba. Magyarán, ezek a szabályok már jó ideje nem érvényesek.
Nem a vevő irányítja a piacot, hanem az eladó. Nem a fogyasztó igénye, hanem a vállalat(ok) érdeke. Az pedig, - mint tudjuk - nem ismeri az „elég” fogalmát. A piacot egy olyan erő vette irányítása alá, amelynek nincs önkontrollja, nincs természetes ellensége és fékezhetetlen. Az állam volt az egyetlen korlát számára, de azt már rég megvette kilóra, majd privatizálta magának. Pörög, mint egy folyamatosan gyorsuló lendkerék. A piacról szóló történet egyik eleme véges, a másik viszont végtelen éhséggel zabál. Ennek egyértelműen az lesz a vége, hogy egyéb kaja hiányában, magát a fogyasztót fogja megenni. Ennek már ma tanúi lehetünk. Nem baj, ha megdöglesz a kajámtól, nem baj, ha rákot kapsz készülékemtől, nem baj, ha nem gyógyulsz meg a gyógyszeremtől, nem baj, ha elszívja az autóm előled az oxigént, csak még mielőtt kimúlsz, fizess! Jó stratégia rövidtávra, de a halottak nem vásárolnak. Hosszútávon.
Már réges-régen nem a „természetes” szelekció alapján működik a kapityalizmus, és a klasszikus piaci törvények is halvány, szánalmas emlékké torzultak, de mi még mindig nem vesszük észre, hogy azokat a paragrafusokat szajkózzuk, amiket a "teremtmény" már régen átírt, közvetlen az után és azzal, hogy életre kelt. Azóta csak rombol. Mi pedig szabálykönyvet lengetve rohanunk utána, miközben sipítozó hangon kiabáljuk, hogy amit tesz az nem helyes, mert itten az van leírva, hogy ez tilos! Úgy áll a jog és szabályozók ma a tőkéhez, mint az összetöpörödött nagymama, aki meg akarja verni a 180 centi magas, 90 kilós unokáját, mert az, kokaint szívott. Innen már nincs visszaút, nagyobb és erősebb, mint mi, nincs felette hatalmunk. Fel fog zabálni minket.
ui.: Este Rongyosbál, gyere Te is!
