HTML

 

A felnőttek nem játszanak. Vagy egyáltalán, vagy csak alig, de szinte biztos, hogy nem eleget. Pedig nagyon kellene időnként az önfeledt röhögés, a rekeszizom-szakadásig tartó móka, és ami a legfontosabb, hétköznapi szerepektől mentes állapotban leledzeni egy kicsit. Amikor nem kell megfelelned a környezetednek, és nem kell a kretén ingerek következtében kialakult torz énképeddel hadakoznod. Berregni, üvölteni és hagyni magad úgy reagálni, ahogy azt az ösztöneid diktálják. Persze már az is szörnyű, hogy az ösztönös viselkedésről úgy beszélünk, mint valami luxusról, amit csak néha napján engedhetünk meg magunknak. Pedig az igazán nagy játékosok, egész életüket az ösztöneik által vezérelve élik meg/le. Szóval, nekünk az a kicsi sem jut belőle, amit a játék során élhetnénk át. Félünk tőle, nincs rá időnk, vagy csak ciki felnőttként játszani?
Nem tudom, hogy mennyire van káros hatással lelkünkre, az hogy nem tudjuk időnként átadni magunkat az „önfeledt dagonyázásnak”, de hogy nem tesz jót, az biztos.
 
Nemrégiben szétnéztem egy modellboltban, és ott jöttem rá, hogy vannak felnőttek, akik megtalálják a játszóterük. Negyvenes apukák az öt köbcentis repülőgépek társaságában, hevesen vitatkoznak arról, hogy melyik gyár gyártja a jobb légcsavarokat. A szemüket nézve tuti, hogy mindegyik pilóta volt abban a fél órában, amíg ott voltak. Jó volt látni az őszinteséget a tekintetükben, az infantilis viselkedésüket, és hallgatni a teljesen abszurd vitájukat, amiben „az én apukámnak nagyobb puskája van” érven kívül, gyakorlatilag minden ovis közhely elhangzott.
Na ja, de mi lesz azokkal, akik nem rajonganak a lekicsinyített technikai csodákért? - morfondíroztam magamban, közben tovább ballagtam a kirakatok előtt. Nem kellett sokat sétálnom, hogy meglássak egy másik, szintén felnőtteknek szóló játékboltot…
 
Ekkor esett le, hogy ezek a játékok ugyanazt a célt szolgálják, mint az 1:24-es méretarányú távirányítású versenyautók. Általuk tehetjük azt, ami a fantáziánkat igazán izgatja, és segítségükkel lehetünk azok, - ha csak egy rövid időre is - amik valóban szeretnék lenni. Nem főnökök, nem beosztottak, nem jófejek, nem komolyak, nem elvárt szerepekbe kényszerült idióták, hanem mi magunk. Kiszolgáltatott pincérlányok, kacérkodó ápolónők, buja állatok, megszeppent nyulak, korlátlan hatalmú urak, úrnők, vagy éppen alantas rabszolgák. Húszan, öten, ketten, klubban, sufniban, láncok társaságában, esetleg rózsaszín párnák között. Kinek, hol, hogyan és mi tetszik.
 
Persze, prűd kis hazánkban ez ciki. „Beteges!” - hangzik a felkiáltás azoktól, akik egész életükben azon görcsölnek, hogy még csak véletlenül se kelljen vállalniuk önmagukat, és egyáltalán ne kelljen szembesülniük saját vágyaikkal. Tényleg, mi az, hogy beteges? Ami a résztvevők számára kellemes és önként vállalt, az mitől lenne beteges? Az, maximum furcsa lehet annak, akinek ez nem jön be. Nem inkább az a beteges, ha egy életen keresztül maszturbálsz valami után vágyakozva, de soha nem mersz vele szembesülni, soha nem merted említeni a partnerednek? De az. Ez a beteges gyávaság. Menekülsz magad elől, és attól, hogy a kérés hallatán, a - szintén prűd - csajod/pasid ugyanúgy a képedbe vágja, a joker mondatot, hogy „Ez beteges!”. Ezt a legkönnyebb mondani. Elfogadni egymást és önmagunkat nehéz, prűdnek lenni könnyű.
 
Sokaknak az ágy jelenti a grundot. És ez miért baj? Nem arról van szó, hogy csak azoknak cseszi a csőrét, akik soha, sehol nem mernek játszani?  
Aki tisztában van önmagával, az bátran kimegy a játszótérre, mert tudja, hogy erre szüksége van. Ez az a hely, ahol önfeledten, brummogva tologathatod a dömpert, elképzeled, hogy te vagy benne a sofőr, aki felszedi azt a stoppos, latexbe öltözött ápolónőt, akivel majd hancúrozik a parkolóban, mindkettejüknek legnagyobb vérbőségére. Őszintén, tabuk nélkül, vágyaktól és fantáziától vezérelten.
 
Az ágy az utolsó játszóterünk. Hajrá felnőttek!

Címkék: játék szexualitás ember ösztön

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://pilu.blog.hu/api/trackback/id/tr95323518

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Balázs 2008.02.06. 16:35:40

- Apaa? Játszhatok a hátrabilincselt kezű nénivel a padon? Vedd meg nekem légyszi légyszi!!!

nem is begetes amit írsz, nem is értem honnan a prüdéria elleni kirohanás...

a csirkeb@szás, a pisi kaki szex, a hányós sex a pedofil sex, a nekrofil sex.. na az beteges...stb. szal szvsz az ilyenek inkább csak recskázzanak, mintsem élesbe nyomják.

najó, a pisi-kaki és hányos cuccot, azt csak ne meséljék a kocsmában.