Két napja nem alszom. Kétséges közt vergődök, fájón zakatol az agyam.
Ez nem lehet igaz. Ez nem igaz, ez nem igaz, ez nem igaz.
Ez a hazafi, ez a példás családapa!? Uram, add, hogy ne legyen igaz! A konzervatív értékrend utolsó európai bástyája, ez rettenthetetlen szikla! Ez a példás családapa, ez az elkötelezett rendpárti! Atya ég, ha belegondolok, hogy ott volt velünk lélekben, amikor a melegfelvonulást megdobáltuk! Csak a kordon másik oldalán.
Vajon ő volt a fiú, vagy a lány? Nem, az biztos nem, köcsög nem lehetett! Hogy a farát tolatta volna, ez elképzelhetetlen. Biztosan ő volt az aktív és jól megbaszta azt a kis köcsögöt! Meg is érdemelte. Férfi volt ő még az ágyban is!
Ha kicsit keletebbre született volna, a mi szellemi vezérünk lenne most, még így holtában is. Az a rengeteg munka, se éjjele, se nappala, csak a népének élt. Hazafelé sietett azon az éjjelen is. Rohant a családjához, a szeretteihez. A buzibárból...
Ha belegondolok, hogy néhány napja még a virtuális térben emeltem neki kegyhelyet, hogy közösen sirattuk meg elvtársaimmal, belinkeltem a videóját, hogy posztban méltattam a munkásságát, emberi nagyságát... Egy ratyinak. A szája, amivel gyermekeink ártatlan arcát csókolta, spermás volt? A kéz, amit nyújtott felénk, répát markolászott?
Nem, nem, nem, nem.
Túl zaklatott vagyok, így nem lehet normálisan gondolkodni. Nyugodjunk meg! Vegyük csak sorra, mit is tudunk pontosan!? Mik a szigorúan vett tények?
Lehet ez akár hazugság is. Koholmány, amelyet csak most a halála után mernek rázúdítani. Azok a fotók, meg nem jelentenek semmit, ilyenek bárkiről készülhettek. Néhány fiatal sráccal lefotózták. Biztosan a rajongók valahol, mondjuk egy meccs után felkérték, hogy álljon melléjük. Egy közös hokimeccs után.
Persze, persze, most áll össze a kép. Először kinyírták, most meg bemocskolják. Hát, hogyne: a szabadkőművesek, a pajeszos hóhérok, a Moszad. Útjukban volt, eltették láb alól, most pedig lerombolják a mítoszt. A szemetek!
Mondd, hogy nem igaz!
