… mindig melletted terem, ha konfrontálódsz, ha vitába keveredsz. Teljes mellszélességgel képviseli álláspontod bárki ellen. Az "ellen" szó a hangsúlyos. Mert soha eszébe sem jut ilyen esetekben békíteni. Valódi harcos ő, mint Lajos a kocsmában, akinek - egy kis verekedés reményében - az lesz aktuális, országos cimbije, aki épp' egy idegennel vitatkozik. Mindegy, csak balhé legyen. „Ne anyázd a barátomat, jóóó?!”
… szívesen segít megoldani problémáid. Képvisel, beszél helyetted másokkal, közvetít. Igaz, ezt a legtöbb esetben, szimplán csak szarkeverésnek hívják.
… ha több ilyen ember ül az asztal körül („jóbaráti” összejövetel), azt fikázzák a csapatból, aki éppen nem tart velük aznap. Természetes, hogy morális alapot is teremtenek mocskolódásuknak, mégpedig azáltal, hogy sűrűn ismételgetik az „ezt neki is elmondanám/elmondtam…” kezdetű mondatot.
… mindig ott van, ha bajban vagy. Ha olyan bajban, amiben ő is. Nem azért jön, hogy segítsen, hanem, hogy magának gyűjtsön erőt azáltal, hogy lássa, nincs egyedül problémájával. Ketten mégiscsak jobb szívni, mint egyedül. Ilyenkor gyakran hallhatod a „Látod, én is…”, „Nekem is volt…”, „Én is szembesültem már..” közhelyeket.
… például rábízhatod a kutyád, ha nyaralsz. Igaz, hazaérkezve az udvaron tonnaszám áll a szar, a blöki mintha le lenne fogyva, kutyakaja feltűnően kevés fogyott, de legalább a hűtőből hiányzik a karácsonyra kapott vodkád.
… ugyanolyan karakán, mint Te. Ezt arról veszed észre, hogy az „életvezetésével” kapcsolatos, legfinomabban tálalt tanácsot is határozottan utasítja vissza. Tipikus esete, mikor a „Nem kéne piásan vezetned!” megjegyzésre, kategorikusan küld el anyádba.
… nagyon sok a hasonlóság sorsaitok között. Ezért (is) kedveled. Igaz, fogalmazhatnánk úgy is, hogy pont olyan balfasz, mint Te, hiszen ugyanazokat a hibákat vétette élete során, de mégis csak jobb ezt a „sorsközösség” és a „hasonló karma” pátoszos kifejezésekkel illetni.
… nagyon sokat jelent neked, hogy ő van. Igaz, azon még soha nem gondolkodtál el, hogy ha nem lenne, akkor is pont ott tartanál, ahol most. Kegyesen ignorálod ezt a gondolatmenetet, mert ha nem így tennél, kiderülne, hogy nincs is barátod.
… támasz, ha baj van. Ez azt jelenti, hogy ő a biztos, statikus pont. Bár a jó emberi kapcsolat alapvető jellemzője, hogy egymást építik annak részesei, azaz „tolják, húzzák” egymást, pluszt adnak a másik félnek, nem csak mankók. Támaszkodni a korlátra is lehet, de ezt ne firtasd, mert megint oda lyukadnál ki, hogy tulajdonképpen egyedül vagy.
… úgy ahogy van, elfogadod a hibáival együtt is. Ezzel két legyet ütsz egy csapásra, mert így igazolhatod önmagad emberségességét, valamint az ő jóságát is. A jó emberek meg – mint tudjuk – megtalálják egymást, és összetartanak. Egyszóval, érdemei és botlásai „elismerése” mellett magadnál tartod. Ő jó. És (így) Te is. Mondod ezt, a kis szubjektív álláspontodból, mert meg egyszer sem merted objektíven értékelni ezt az embert! Mondjuk úgy, hogy felteszed magadnak azt az igen egyszerű kérdést, hogy állítanád-e őt példaképnek gyermeked elé?! Ajaj, csak nincs baj a válasszal?
… hiszen annyira „komálod”, hogy elnézel neki „dolgokat”. (Ilyen lehet például a fentebb említett piás vezetés.) Bár Te elvi okokból nem tennél ilyet, és egyébként messzemenőkig elítéled az ilyen magatartásformát, neki megbocsátod. Khmm, de miért is?
Erre a felsoroálsra joggal mondhatod, hogy az ilyen ember nem barát, és azt is, hogy akinek ilyen a barátja, az megérdemli sorsát. Azt kell, hogy mondjam, igazad is van a tekintetben, hogy az ilyen kapcsolat az tényleg nem barátság. Viszont aki nem veszi észre, hogy ilyen kapcsolatot tart fent barátság címszó alatt, az lehet, hogy csak felületesen él. Vagy nem venni tudomást a szarról, pont annyira gáz, mint szarnak lenni?
Ha vagy annyira józan, hogy elvek mentén éled az életed, azaz bizonyos viselkedési normákat megkövetelsz magadtól pusztán a saját elgondolásaid alapján, és konzekvensen élsz, előbb-utóbb a saját környezetedtől is el fogod várni ezeket. Aki nem így tesz, - vagyis nem felel meg azoknak az elvárásoknak, amelyeket Te magad is próbálsz betartani - annak társaságát mellőzöd. Így juthat el oda az ember harmincas éveire, hogy radikálisan megfogyatkozik körülötte a „barátnak” nevezett emberek száma, vagy teljesen átrendeződik társasága. Ha ez a „szelekció” nem történik meg, annak két oka lehet: vagy nem támasztottál magaddal szemben ilyen követelményeket, vagy ugyan igen, de ezt másoktól nem várod el. Utóbbi a megbocsáthatatlan igénytelenség, előbbi meg azt jelenti, hogy megtaláltad helyed. Persze ez a megállapítás, annyira nem pozitív kicsengésű számodra.
Hogy miért soroltam fel a fenti zagyvaságokat? Mert eszembe jutott minap a „Nézd meg az anyját, vedd el a lányát!” közmondásunk, és rájöttem, hogy hülyeség, úgy ahogy van. Ismerjük azt az ékes W.A. aranyköpést, miszerint „barátainkkal Isten kárpótol bennünket a rokonainkért”. Nem választod sem anyádat, sem apádat, a csont alkesz nagybátyádat meg végképp nem kérted, viszont a barátokat Te magad válogatod. Tolla, madara, barátja. A legjobb indikátor a barát, a baráti társaság. Mert mi, ha ez nem? Mi jellemezne jobban egy embert, mint az, hogy önként és dalolva kikkel tölti az idejét, kiket kedvel, és kivel érzi jól magát?
Mindegy, hogy életed párjáról, az üzleti partneredről, esetleg egy újdonsült haverról van szó, nézd meg, hogy kivel/kikkel veszi körbe magát! Tökéletesen lenyomata az egyénnek. Ha „rossz társaságba keveredett” mindegy, hogy csak a felületessége miatt került közéjük, vagy azért, mert önmaga is olyan, mint ők. Szarházik között ki érzi jól magát?