Nem mond hülyeséget ez a Feri gyerek, az irányt már jól belőtte, de a kicsike keze megint rossz maga felé hajlik. Jessz, kisebb parlament, egyfordulós választás, csak éppen nem a listás javára kellene átalakítani a rendszert, hanem az egyénire. A listán csak néhány főt lehetne indítani, kizárólag azért, hogy az adott párt vezetése ne maradhasson az épületen kívül. A többiek meg harcoljanak meg a bizalmamért. Nem egy, mások által összeállított, szkrollozható névsorra akarom adni a voksom, hanem egy emberre, akiről elhiszem, – mert ismerem – hogy képviseli az érdekemet. Ha a lista jelentősen rövidebb lenne, akkor eltűnne a házból jó pár, húsz éve csak a seggét melengető megélhetési politikus, aki lista nélkül még az állatkertbe sem kerülhetne be. 2006-ban is sok „nagyarc” elvérzett egyéniben, érdemes lenne utánanézni, hogy kikkel lennék „szegényebbek”, ha nem lenne lista!
Ha Feri még ehhez hozzácsapná az egyszázalékos küszöböt, az lenne az igazi habzsi-dőzsi! Ami nem feltétlenül alaptalan idea, mert a Szadesz érzi, hogy nagy a szar, és ha marad az ötszázalékos küszöb, akkor ők nem parkolnak többet a Kossuth tér környékén, de ha leszállítják a küszöböt, akkor nem csak ők, hanem bent lesz biza’ a Jobbik, meg egy-két hamarjában összekovácsolt párt. (zöldek, civilek) Melyik ujjukat harapják?
Azt a parlamenti közvetítést azért megnézném, mikor napirend előtt Vona habzó szájjal üvölt Kókával! Persze lehet, hogy az SZDSZ még annyira bízik az óriásplakátok erejében és roppant kreatív, kovácspistis kommunikációs „szakembereiben”, hogy nem is gondol erre a veszélyre. No, mindegy.
Egyébként az egyszázalékos küszöb kifejezetten jót tenne a politikának és az országnak is, csak a drágalátos elitnek nem. Mert, ugye az 5%-ot elérni kurva nehéz pénz (reklám) nélkül, az meg a parlamentieknek dögivel van, (még a legkisebbek is csak kikönyörögnek maguknak egy pár kilométer autópálya-szakaszt) a kint rekedteknek meg büdös életben nem lesz félmilliárdja, amivel egy épkézláb kampányt össze lehet tolni. Aki bent van ki sem lehet füstölni, aki meg kint dekkol, soha be sem jut. Na ezért jó nekik a mostani 5%-os „bekerülési érték”. A jelenlegi kétpártrendszert alapjaiban változtatná meg, ha mondjuk 3-4 kispárt 10%-kal ülne bent. Mindjárt másképp nézne ki egy koalíció összeállítása, fenntartása. Sok érdeket kellene figyelembe venni a lapok leosztásánál, ami egészséges pezsgést vinne ebbe az állóvízbe.
Még az is előfordulhatna, hogy keménymagos zöld lenne a környezetvédelmi miniszter. Milyen szar is lenne, ha nem egy „központi bizottság” választaná ki a Fideszből, vagy MSZP-ből azt a megfelelően nyaló pártkatonát, akinek ugyan dunsztja sincs a rábízott tárca szakterültéről, de mégiscsak a "jó elvtárs jó helyet érdemel” gondolat mentén osztotanak neki bársonyszéket. Kéne, mint egy falat kenyér, az egyszázalékos határ!
Az önkormányzatokban meg nem a képviselők számát felezni, hanem magukat az önkormányzatokat kell negyedelni. Budapestre három, országosan meg cakk-pakk 800, a mostani 32XX helyett. Csak ugye a helyi párthangyákat is etetni kell, arra meg pont jó a mostani önkormányzati felépítés. Láncossal neki kell esni, „oszt’ jó napot”! - több szót nem is érdemel az egész.
De itt és most megígérem neked, kedves Ferenc, ha mindez megvalósul, akkor aranyba öntünk hálánk jeléül! De ha nem, akkor is.
