Ha Annácska, akkor kokain, ha MSZP akkor antrax. Elvileg mindkét anyag a „mennyországba” repít, előbbi időlegesen, utóbbi véglegesen. Érdekes párhuzam, hogy Annácska ugyanúgy nem adózik jövedelmének egy jelentős része után, mint a mi kedves képviselőink, és a prostituálódás sem áll szereplőinktől távol. Az előbbi elegáns hálószobákban, az utóbbiak a Parlament üléstermében űzik a legősibb mesterséget, nem középiskolás fokon.
De hagyjuk Annácskát hisz õ már csak a tegnapi headline, foglalkozzunk azzal a húsz képviselővel, akik ennek az ostoba és primitív fenyegetőzésnek az áldozatai. Remélhetőleg e blog magasan kvalifikált olvasóinak nem kell ecsetelni, hogy miért elfogadhatatlan valakit halálos fenyegetéssel terrorizálni az otthonában. Az emberségetekbe vetett hitem okán, erre nem pazarlom a karaktert. Inkább nézzük a legutóbbi esetet ahol a kibontott borítékból szétszóródott a fehér por. A katasztrófavédelem három napos karantén alá helyezte a házat, mert ennyi idő kideríteni, hogy antrax volt-e csomagban vagy csak liszt. Ez rendben is van, jó munkához idő kell. De az már teljeséggel elfogadhatatlan, hogy az érintett szocialista honatya nem került vesztegzár alá. Miért veszélyesebb egy fertőző szoba, mint egy fertőző képviselő? Nem kellene orvosi felügyelet alá helyezni? Inkább járja az országot az adómentes költségtérítés kontójára? Ezt mégis hogyan gondolta az illetékes elvtárs?
Talán azért született ez a döntés, mert a lépfene (elvileg) nem terjed emberről-embere, bár a biológiai fegyverek sokadik generációjának fejlesztése közben elháríthatta már a tudomány ezt az akadályt. Aztán az sem biztos, hogy antrax, lehet, hogy só vagy liszt. De lehet valami nagyon kemény ebola-cucc is kokain-marketingbe csomagolva. A hatóság mégis azt feltételezi, hogy a terrorista nem hazudik, ha azt írja, hogy antrax, akkor az úgy is van. A terrorista nem politikus, az mindig igazat mond. Ha nem, akkor ördögi tervébe úgyis belehalunk mindahányan. Három nap. Ennyit kell aludnunk és lekerül a vesztegzár a Grand Hotelről. Vagy evakuálhatjuk az országot. Az még csak-csak bocsánatos bűn, hogy húsz levél után se képes elkapni valakit a rendőrség. Ne is bíráljuk őket, mert a nagy nyomás alatt gyorsan vád alá helyeznének néhány ártatlant, hogy gyorsan lezárhassák az aktát. Hagyjuk nyugodtan melózni őket. De a katasztrófavédelem vezetői döntsék már el, hogy komoly–e a fenyegetés, mert én addig nem hagyom el a lakást, amíg a megtámadott képviselő szabadon flangál. Kettős a kockázat. Erkölcsi és biológiai támadás.
Szerintem nem csak az antrax támadt rá a szocialista frakcióra. Karsaiék is szippanthattak valamit, vagy akkor, amikor megszavazták a TB privatizációját, vagy most, hogy elfogadhatatlannak tartják azt a törvényt, amit első szótól az utolsóig átengedtek a decemberi országláson.
A fehér por.
Vele tényleg könnyű átértékelni a világot. Most nem tudom, hogy miben reménykedjünk, abban, hogy a búzaégető nem nyúl többet az anyaghoz, vagy abban, hogy szippant még két megtermett sor kokszot. Ha frakcióülés előtt rávenné a Szekerest, hogy õ is próbálja ki, még akár meg is bukhat a törvény. Talán kötelezővé kellene tenni a képviselőknek valami közepesen durva drogot (lsd, ópium, kokain), kevésbé veszélyes addikció, mint a pénz vagy a hatalom. Legalábbis a társadalomra nézve.
Mondjuk ezek már rég szétlőtték magukat. Hatalommal vagy heroinnal, egyre megy. A hosszú ideje tartó függés mentális és fizikai leépüléshez vezet. Úgy járnak pszichiátriára, mint mi a henteshez. Most a Lendvai kampányfőnökét tartóztatták ott le, néhány hete a Veres valamelyik spanját. Nem találsz egy szocit? Néz körül az elmeosztályon! Nincs ott a képviselőd a fogadóórán? Irány a Sárga ház! Tuti ezért szüntették meg. Ott sem lehettek már magukban, nyakukra jártak a rendőrök, a hitelezők, a bizniszmen-ek. Macerás volt, hogy nincs minden sarkon egy zárt osztály, ha éppen a szükség úgy hozza.
Most már nem olyan könnyű megtalálni őket. Bárhol, bármelyik kórházban felbukkanhatnak. Amelyik pedig még nincs orvosi felügyelet alatt, azzal kéretik vigyázni, mert extrém mértékű veszélyt jelent.
Epont
