HTML

 

A történt szerint Marika és Lajos csemetéstől kiköltözött az agglomerációba, amiről tudjuk, hogy szép és jó hely, ám – mint az ő esetükben is – valami mindig árnyalja a zöldövezeti idillt. Jelen esetben az, hogy az utcában nem volt csatorna, így szerencsétlenek kénytelenek voltak háromhetente megbirkózni a pöcésekkel, és az emésztő minden kellemetlenségével.
Szóval, egy szép napon ismét csurig megtelt a gödör. Hívták a szippantós brigádot, akik vissza is jelezték érkezésüket az esti órákra. Igen ám, de a gyerekeknek ruha kell, és a frissen vásárolt, hájtek mosógépben (A+ energiaosztály, vízfogyasztás: <40 liter) már bent figyel a ruha. Lajos kreatív gyerek, szólt az asszonynak, hogy húzza le a mosógép lefolyócsövét a fali csatlakozóról, dugózza be a kádat, tegye bele a cső végét, hogy a masina abba eressze le a vizet. Majd kimeri ő vödörrel az udvarra, ha addig nem érne oda a tartálykocsi. Recept egyszerű, feladat kipipálva.
 
A meglepetés ekkor jött, ugyanis a mosóprogram lejárta után érdeklődve szemlélték a majd’ teli kádat. Vagy ők a hülyék, vagy a kád 50 literes. Lajos, hogy végére járjon a történetnek, nem volt rest megragadni egy (16 literes) vödröt, és elkezdte kihordani a löttyöt. Éppen ötször fordult, mire üres lett a kád. Hogy is van ez? Egy mosás nyolcvan liter vízből? A termék specifikációja szerint ezen a programon negyven liter víznél is kevesebbet kellett volna fogyasztania. Köhmm…
Ugyan a pöcések jöttek a megígért időpontban, de Lalit nem hagyta nyugodni az eset és a „kísérletet” megismételte. Az eredmény persze ugyanaz. Tanúsítvány ide, specifikáció oda, ez a gép kétszer annyi vizet zabál, mint amennyit állítanak róla… Lali tovább vitte az ügyet: reklamáció, forgalmazó, hajtépés, gép vissza, csere másik típusra. De a sztori ezen része minket már nem is érdekel. Egyébként is, ez az egész mese vagy igaz, vagy nem, viszont erősen elgondolkodtató.
 
Egy ilyen abszurd esetet kivéve, eszébe jutna valakinek is leellenőrizni, hogy az általa vásárolt műszaki cikk tényleg olyan paraméterekkel bír, mint amilyeneket ráírtak? Mérted már a környezetfrájendli hűtöd tényleges fogyasztását? Vagy a mosogatógéped állítólagos tizenöt literes vízfelhasználását? Esetleg a környezettudatosságod okán megvásárolt energiatakarékos izzód valós áramfelvételét? Kinek jutna eszébe, kinek van hozzá türelme és eszköze? Senkinek. Rája vagyon téve a matrica, Te meg elhiszed, és kész.
Már hallom a csillógó szemű ifjak hangját: „- No de ráírták, tanúsítvány van róla, és ellenőrzik is!” Na, ja. Amióta kiderült, hogy a hipermarketek üzemszerűen hamisítják a termékek lejárati idejét, hogy néha becsúszik a boltok polcaira néhány száz tonna rákkeltő bébiétel, valamint, hogy a „brüsszelszabvány” rozsdamentes pultba vágóhídi hulladékot raknak eléd húspogácsa elnevezéssel, azóta valahogy szkeptikus vagyok a „hatóságok - multik - fogyasztói érdekvédelem” Szentháromsággal kapcsolatban. És szerintem nem minden alap nélkül. Miért ne lehetne kamu az „A+” besorolás és a vízfogyasztás? Méred? Mérik? És ha kiderül, hogy a ultradizájn, lézer-duál-processzoros mosógép mégsem az, aminek adják, akkor megbüntetik a gyártót? Kekeke. És ha igen, mennyire? Hallottál már olyanról, hogy cégek az „extraköltségek” címszó alatt kalkulálnak az előre „sejthető” (hatósági) büntetésekkel? Lehet, hogy az is benne van az árban, kifizeted, akár a csomagolást…:)

Címkék: fogyasztó fogyasztói társadalom mosógép

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pilu.blog.hu/api/trackback/id/tr90882475

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.