Levelet hozott máma a posta, a hillandknowlton.com-ról. Nem tudom, hogy mióta tartja fontosnak a madarasteszkó PR-ügynöksége, hogy értesítsen a vállalat dolgairól, de érdekes mód, amíg nem írtam a lápos balhéjukról, addig eszükbe se jutottam. Hmmm…. Nyilván sajtófigyelnek, és nyilván próbálják levakarni a cég becsületéről az iszapos foltokat, de így nehéz lesz.
A levél atacsmentje:
Kedves Hill & Knowlton !
Nagyon köszönöm, hogy újságírónak tituláltak levelükben, de sajnos soha az életben nem voltam az, viszont ettől még a szorzótábla egyszerűségű „kommunikációs stratégiájukhoz” lenne egy-két észrevételem:
Nagyon szép és mélyen emberi, hogy a szerencsétlenül járt honfitársainkon segíteni próbál megbízójuk, és ezért mindenképpen köszönettel tartozunk, és nem is lenne rossz szájízem az Önök által meghirdetett akcióval kapcsolatban...
- Ha nem érezném azt, hogy az elmúlt idők „dunakeszi lápos története” után ez a jólelkűség az Önök részéről nem lenne egy szimpla PR-fogás.
- Egyre inkább olybá tűnik, a tragikus gátszakadás bekövetkezésének oka nem nagyon lehet más, minthogy valaki a zagytározóval kapcsolatban nagy ívben szart a(z) (környezetvédelmi) előírásokra. Azokra az előírásokra, amelyet a mélyen tisztelt Auchan ugyanúgy két lábbal tipor Dunakeszin a láp beépítésével kapcsolatban, mint emitt a MAL. Hogy ugye, ne is említsem azt az ártérre épített áruházukat, amit sok környezetvédő közvetlen kapcsolatba hozott a Felsőzsolcán pusztító árvízzel, így pedig - hát finoman szólva is - az Önök igyekezete morális szempontból egy kicsit visszás. Tetszik érteni?
- Tudom, hogy ilyenkor bunkóság az anyagiakat firtatni, mert elsősorban a szándékot kell nézni, másodsorban pedig, aki bajban van, annak minden fillér számít, de…
„Az összegyűlt adományok mellett a vállalat több felajánlást is tett: a székesfehérvári áruház több raklapnyi ásványvizet küldött a térségbe, valamint a takarítás, helyreállítás során nélkülözhetetlen védőmaszkokat is küld a vállalat a munkálatokban résztvevő civileknek.”
Wow-wow...Köhm, köhm. Nem egy olyan magánemberről hallani, aki százezres nagyságrendben tett felajánlást. Ha jól számolok, ez éppen több raklapnyi ásványvíz, és egy furgonnyi védőmaszk ára. Tudom-tudom, tapló vagyok, hogy a zsebükben turkálok, de valószínűnek tartom, hogy az Auchan ennek sokszorosát utalja havonta ügynökségének, magyarán sokkal többet költ a nagylelkűségének hírüladására, mint amennyit adományoz, és talán azzal sem lövök nagyon mellé, ha azt mondom, hogy legalább ennyit fizetett a vállalat a dunakeszi lápot legutóbb stikában tarra vágó vállalkozónak is. Eh, így azért már más a gyerek fekvése, nemde? Az akcióról olvasva első gondolatom az volt, hogy mégiscsak van a madárkának lelkiismerete és az talán megszólalt. De nem, mert ha így lenne, nem tölcsérbe üvöltve bizonygatnák jólelkűségüket, hanem rendbe raknák a saját szennyesüket. Amit tesznek az a képmutatás tökéletes példája: pár karton vízzel szeretnék visszavásárolni a cég renoméját.
A morbid véletlenek összjátéka, hogy megbízójuk mindig iszappal kapcsolatban kerül a figyelem középpontjába, ami most is így van, ám teljesen feleslegesen, hiszen ebbe a késbe önként szaladtak bele.
Higgyék el, én lennék a világ legboldogabb embere, ha ezen soraimat nem kellett volna megírnom, de jobban örülnék ha jófejségüket nem kommunikáció útján próbálnák felépíteni, hanem valóban azok is lennének. Szerényen, csendben.
Ha kishazánkban minden vállalkozás betartaná a törvényeket és szem előtt tartaná a közérdeket, akkor nem lenne zagytározó-katasztrófa és dunakeszi „lápsztori” sem, de a jelek szerint a kismadaras áruház éppen úgy szarik mindkét szempontra, mint a MAL.
Tessék mán’ egy kicsit a saját iszapjukkal is foglakozni!
Tisztelettel:
Pilu
