Tegnap nézegettem a használtautók hirdetéseit. El kéne passzolni a verdám, ennek okán próbáltam kideríteni, mennyit is kóstál a piacon. Nagyjából egy gurigát ér. Pont ennyi van a magánnyugdíj-számlámon. Elviszi az Orbán az autómat? El, baszd meg.
Persze, még mindig jobb, mintha zárolná a bankszámlám, vagy ha a hárommillió adófizetővel egyetemben berángatna vagyonosodásira. Olyan emberesre, amikor a közüzemi csekkjeidet összeadják, majd kivonják a hivatalos jövedelmedből és a fennmaradó 12.000 forint láttán megkérdezik, hogy miből is voltál tavaly nyaralni. Valakinek köhögnie kell az előző kormányok számláit, a kassza viszont üres...
A szar nyakon túl ér, de a kormány nem mondhatja el valós helyzetet a vasárnapi Híradó végén, mert másnap a kivándorlók autókonvoja Hegyeshalomtól Pestig állna. Ha ezt a huszonXezer milliárdnyi adósságot nem kezdjük el azonnal rendezni, a kamatterhekbe úgy belerokkanunk, hogy Mexikót a következő néhány évtizedben csak mintaállamként emlegethetjük. Tudtuk, hogy lesz padlássöprés, és azt is tudtuk, hogy ezzel megvárják az Önkormányzati Választásokat.
Megvolt a választás, most itt az inkasszó. Mit vártunk?
Orbán ugyan kénytelen lesöpörni a padlást, de ettől még nem Rákosi. Tudtuk, hogy húzni fog még egyet a gatyaszíjon, egész egyszerűen azért, mert nem tehet mást. És bár nem tisztem megvédeni ezt a (szarházi) bandát (sem), de kivételesen nem Orbánt kell szidni, akire a ganajozás maradt, hanem a Medgyessy-Gyurcsány párost, akik teleszarták a nappalit. Valamelyik ujjunkat meg kell harapnia, és ő azt választotta. Nincs ezzel baj, csak most már lássuk a szerkezeti reformokat is!
