Marika válik. Két gyerek, átlagos egzisztencia, „kettes alá” kilátásokkal, tré munkahellyel. Állásánál csak a férje szarabb, ezért döntése teljesen akceptálható. Az akarat megvan, ebből lépni kell. Nem lesz egyszerű a "hárman egy fizetésből játék" hó végi büdzséje, és az egy emberre szakadó, két csemetével kapcsolatos összes teendő. Ovi, suli, hozni, vinni, úszás délután, a kicsi influs lett. Brrrr… Finoman szólva is kemény dió. A sok bizonytalansági tényező között, csak egy dolog látszik biztosnak, (amit ő is sejt már, mivel ismeri párját) hogy apu szarni fog a fejére a jövőben. Jó, ha megkapja a gyerektartást, és az is tuti, hogy egész életében visszahallja majd apa hősies anyagi tehervállalását, ha egyszer a drága ex befizeti a gyereket egy szaros táborba. Klasszikus történet ez errefelé, sajnos.
Látja ezt a kilátástalanságot a környezet is, és az okos hímek cinikus mosollyal megspékelt megjegyzései nem is váratnak magukra sokat. Hogy fogod ezt bírni, Marika? Egy fizetésből? Hova költöztök? Ugyan már, majd meglátod! Gondold át!
Marika kemény csaj és a figyelmeztetések ellenére elblattyog az ügyvédhez. Papírok, tárgyalás, elfűrészelt kégli, végül elhangzik a boldogító nem. Kezdődik az, amitől félt, amitől féltették. Telnek a hónapok, és úgy tűnik, Marika egész jól bírja. Vállalt valami plusz melót, és bár nem veti fel őket a pénz, a gyerekeket rendben neveli. Hogy az idejét hogyan osztja be az akkora rejtély, hogy már a KFKI-ban a tér-idő anomáliákkal foglalkozó csoport vizsgálja, de ő csak tolja. A válás okozta lelki traumát viharvert sebességgel lenyeli.
Eltelik fél év, és hősünk jelentős változásokat mutat. Mindig mosolyog és csinos. A gondterheltséget vagy jól leplezi, vagy el is takarította az életéből, de mindenképp egy kiegyensúlyozott ember benyomását kelti. Egyenesen kivirult.
Egy év múlva, mikor összefutsz vele a suli előtt, csodát látsz. A kisebbik gyerek most nyert matekversenyt, a nagyobbik valami komoly egyesületben kosarazik, jobb kölyköket magadnak sem kívánhatsz, ő pedig annyira rendben van, hogy kedved lenni flörtölni vele.
És eközben apuval mi van? Hmmm… A büszke, cinikus hím - aki arra alapozta anya kitörési kísérletének bukását, hogy majd jól betojik az élettől, és az anyagi csődtől való félelmében mégis csak marad mellette a trágyakupacban – elvérzett. Bérel valami pecót, a melói nem mennek úgy, mint régen, nője nincs és lelki sebeit esténként még mindig alkohollal kenegeti. Egyszóval? Lecsúszott. Nagyon.
Ha egy ilyen példát látnék a környezetemben, azt mondom, vannak csodák, de a minden bokron termő jelenség, nem csoda. Az egyébként roppant érzékeny csajok vészhelyzetben valahonnan előkapják az energiatároló szekrény kulcsát, magukba töltik annak tartalmát, és ha rajtvonalhoz állsz velük, biztos lehetsz benne, hogy százon ötvenet vernek rád.
Nagy a pofának. Szegény megszeppent, nélkülünk semmire sem képes csajok? Asszed!
Akit alapjáraton gyengének, védtelennek és támaszra szorulónak látsz, az beton kemény, erős és céltudatos. Ha kell. Ne várd meg, hogy kelljen!
Mélységes tisztelet minden olyan Nőnek, aki egyedül neveli gyermekét, gyermekeit!
