Már ritka a forgalom, fél tíz is elmúlt. Autópályán szoktam ilyenkor megközelíteni a belvárost. A felhajtóhoz közeledve, szokásos kép fogad a gyártelep mellett. Lányok állnak az út szélén. Prostik. Ránézésre. Kendőzetlenül, fésztufész, nyíltan. Nincs ebben titok, nem tudja és nem is akarja leplezni. A jobb élet reményében eladja testét. Alkalmankénti tarifa. Nyílt és bevallott. Legfeljebb sajnálni tudom őket, szánni semmiképp, mert őszinte és egyenes. Te is tudod, ő is tudja és nem is akarja tagadni, még önmaga előtt sem.
Vagy negyed órával előbb érkeztem a találkozóra, és bár nem kedvelem ezt a belvárosi éttermet, egy kávéval is vendégek vizslatásával ütöm el az időt. A szomszédos asztalhoz egy pár érkezik. Igen jólszituáltak első blikkre. A hölgy olyan 28-30 lehet, roppant dekoratív nehézbombázó. A férfi 65-70 körüli üzletember üzletbácsi, korának megfelelő fizikai állapotban. Nagy a szerelem, turbékol az ifjú pár. Biztos csak az én menthetetlen cinizmusom az, ami ilyen esetekben igen széles mosolyt csal az arcomra. Ha őszinte akarok lenni, alig állom meg, hogy ne röhögjek fel hangosan. Dobó Kata jut az eszembe. A szánalmas, hiúságát legyezgető vén majom, és a jobb élet reményében "igen komoly kompromisszumokat" is bevállaló barátnője. Attól az igen ritka esettől eltekintve – biztosan van néhány ilyen is – amikor is a hasonló párok női tagja gerontofil, egyértelmű a helyzet. Prosti. Ránézésre, kendőzetlenül. Bár, ezt egyébként sem lehet leplezni. Átalánydíjas tarifa: Anyagi biztonság cserébe a testéért. Köztük és a gyártelepi lányok között csak annyi a különbség, hogy ha őt lekurvázod, biztosan megharagszik. Nyílt, mégis tagadott. Valami megmosolyogtató ideológiát biztosan gyárt kapcsolatuk okára, ha rákérdezel.
Megérkezik a társaság. Jópofa arcok, ám igazán nem sok közöm van sem hozzájuk, sem a világukhoz. Jött az a lány is, akinek mindig elfelejtem a nevét, de őt magát nem, mert gyakorlatilag mindent megtestesít, amit utálok az urbánus emberben. Egyébként biztosan nem rossz lélek, de ez a magazinokból összeollózott élet, a „lájfsztájl-egyéniség" viszketést okoz a hátamon. Az új barátjával jött. Mint kiderült, már vagy fél éve együtt van ezzel a sráccal. Egyébként illenek egymáshoz, úgy külsőre, habitusra és még korban is. Egy dolog azonban érdekes, ez a srác is kő gazdag. Ahogy az ex, és az azt megelőző is. Véletlenül mindig jó helyre teszi a seggét. Mintha szűrő lenne a kapcsolataiban a min. havi 1 guriga jövedelem. Mondom, nem buta, nem rosszindulatú, de amolyan igazi trendi picsa. Komoly igényekkel, változatos élettel, amihez -meg mint tudjuk- dela kell. Talán ez a magyarázata annak, hogy Ámor sohasem lövi meg egy autószerelő nyilával? Tisztán emlékszem egy elszólására, ami a kapcsolatukra vonatkozott: „Jól vagyok tartva.” Prosti. Bár ránézésre nem az. Bújtatott, tagadott. Átalánydíjas tarifa: Anyagi biztonság cserébe a testéért, a társaságáért, a kapcsolatáért. Nem nyíltan és még csak nem is bevallottan. Legfeljebb magának ismeri be. Néha.
10.000-re teszik ma Magyarországon a prostituáltak számát. Az utóbbi két kategória nélkül, nyílván. És velük együtt?
