Elmegyek, elmegyek… #2
Előző posztom, bevallom indulatból írtam.
Közvetlen oka az alábbi két írás volt:
Ha nincs kedved őket végigolvasni, elárulom, hogy a szokásos picsogásról szólnak, hogy mekkora a trutyi ez az ország, és az egyetlen lehetőség a kivándorlás. Ezt olvasom itt, ezt hallom a kocsmában, és erről beszélnek a diploma előtt álló ifjak. Elegem van. Nem akarom ezt hallani! Ha menni akarsz, hajrá, tedd meg! De tényleg! Csomagolj, add el a házat, és menj, csak ne halljam a vartyogásod!
Ezt írtam meg, dühből. Erre mi a válasz?
„Demaggóggg barrom vagyol, neee!”
Itt álljunk meg egy kicsit!
Te tényleg érdemként említed, hogy 8+4+5+x évig tanultál? Ez nem inkább ajándék az élettől? Tudod, hányan irigyelnek azért, hogy ennyit tanulHATtál? Köszönd meg a szüleidnek, annak, aki fizette a sulidat, és a teremtőnek, aki megáldott tehetséggel, de ne verd erre a melled, Tesi! Ha végig kitűnő voltál a suliban, akkor egyszerűen éltél a lehetőséggel, amit a sorstól kaptál! Te ezt úgy állítod be, hogy micsoda áldozat volt a részedről gürcölni öt évig az egyetemen? Viccelsz, ugye? Bármikor lecserélném egy vizsgaidőszakra az év végi hajtást, elhiszed? És azt is elhiszed, hogy egyre többeknek (lesz) elérhetetlen álom az egyetem, annak ellenére, hogy minden tehetségük megvan hozzá? Erre vered a melled?!
„Sokkal többet keres egy hasonló képzettségű ember kint, mint én itthon.”
Tényleg, nem mondod! És Clintonnak hajója is van? Beszarrrás! Tán még az életszínvonal is magasabb? Wow! Hihetetlen, hogy miket kell megtudnom! Ja, egyébként melyik országról beszélünk? Aha. És Kazahsztánban mi a helyzet? „Szarul élek!” Na, de mihez képest? Vagy azt tartod igazságtalannak, hogy aki nyugatra született, annak több jutott? Aki keletre, annak meg kevesebb. A déliekről meg ne is ebszéljünk, ugye. Vagy az fáj, hogy van, aki ugyanolyan mint Te, és mégis gazdagabb? A szomszéd fiával mi a helyzet? Tudod, aki hülye, mint a segg, de beleszületett a tutiba és tizennyolc éves korára biztos egzisztenciája van. Igazságosság, meg egyenlő esélyek? Hol élsz, Tesi? Ezen a Földön nem ismeretesek ezek a fogalmak.
Egyébként gratulálok! Ha Te képes vagy elhagyni a hazádat egy kis egzisztenciális többletért, akkor tényleg menned kell! De már nem csak szerinted, hanem szerintem is!
Feladnád a családod, a barátokat, a nyelvet, amire édesanyád tanított, egy kurva mosógépért, egy plusz autóért a garázsban, egy nagyobb pecóért, vagy miért, Tesi?
Ha egy éhezőtől hallom, hogy menni akar, elfogadom. De Tőled?
Itt hagyod anyád egy tál kaviárért? Olcsó ribanc vagy, barátom!
Buldogok a lelki szegények.
Várnak kint. De elárulok valamit, nem tárt karokkal. Tudod, mennyi van kint belőled? Sokkal több az elégnél. Egy mocsok, keleti bevándorló leszel. Klassz státusz, elárulom. Felemelő érzés lehet naphosszat kuncsorogni az imigrésön-ofiszernél. Végiggondoltad te ezt? Szerintem fogalmad sincs, hogy mit beszélsz!
Fél tucat ismerősöm próbált szerencsét Nyugaton. Két éven belül mindegyikük hazatért, (majdhogynem) üres zsebbel.
A Frei-féle sikersztorik, nem a többség, hidd el!
De lépjünk túl az apróságokon! Nem gondolod, hogy felelősséggel tartozol/nál azért a családért, országért, ahol, amiben nevelkedtél?
Akik tanítattak pont azért, hogy egy jobb világot teremthess, olyat, ami nekik nem sikerült, pont azok iránt, akiket itthon hagynál?
Az írástudók felelőssége hol marad, Tesi?
"Nekem ez szar, én léptem!" És ez az értelmiség. Csűröm-csavarom, de nem tudok mást mondani, ez megfutamodás.
Teszel Te azért, hogy a következő generációnak ne kelljen a kivándorláson gondolkodnia?
Esetleg megfordult már a fejedben, hogy Rajtad is múlik/múlhatna az, hogy a barátod – akit éppen magára hagyni készülsz a szarban - gyereke majdan egy normális(abb) országban nőjön fel? Elmenni könnyű, itt maradni és küzdeni nehéz! Picsogás van, cselekvés semmi?
Véletlenül nem önzés a saját egzisztenciád okán szarban hagyni mindenkit? Vagy Te sem tudsz közösségben gondolkodni, mint azok, akik miatt most elmenni készülsz? Mennyivel vagy különb náluk, mondd?!