A férfi az az állat, amelyik - saját kényelme érdekében - előszeretettel bagatellizálja környezete problémáit, illetve nagyvonalúan siklik át a számára kellemetlen jelenségeken, intő jeleken. Teszi ezt nyugodt szívvel akkor is, mikor éppen a hirtelen jött fekália-zuhatag, vagy a langyos pisi borítja el. Így fordulhat elő az a teljesen valószínűtlennek tűnő, ám a gyakorlatban mégis gyakran tapasztalható kép, hogy a férfi nyakig ül a szarban, de a feje ennek ellenére, mégis homokba vagyon dugva.
És hogy a fenti gondolatot a szokásos közéleti mederbe tereljem: Emlékeztet ez, az emberiség globális felmelegedéshez való viszonyára. Csak ülünk és várjuk, hogy megoldódjon. A baj egyre nagyobb, de mi még jókat vitázunk marginális kérdéseken, jól megveregetjük egymás vállát, ha valaki kicseréli energiatakarékosra az elemlámpája izzóját. Tényleges változáson, paradigmaváltáson senki sem gondolkodik, és persze, nem is tesz semmit.
Na ja, jut eszembe, a döntéshozóink 98%-a, hímnemű.