Egyszer volt, hol nem volt, vagy talán nem is létezett soha, volt egy mesebeli ország. Királyválasztásra készült Nevörlend apraja-nagyja, és ennek okán lett is ottan nagy izgalom, sürgés-forgás. Az addigi király, - aki a legesélyesebbnek tűnt a versenyben – ígérgetett fűt-fát, hogy ismét megválasszák. Ekkor jutott eszébe, hogy az ország lakosainak jó része idős ember, akik nyugdíjból élnek. Nyomban ki is hirdette, hogy ha bölcs népe ismét őtet emeli trónra, akkor megemeli a nyugdíjakat, tudván, hogy országos viszonylatban sok a tisztességben megőszült polgár, és a nyugdíjasok ugye, könnyen mozgósíthatóak, ha szavazni kell. Lett is a királynak parádés győzelme, ismét fejére rakták a koronát.
De mint minden mese, ez a történet sem mentes fordulatoktól, kiderült ugyanis, hogy az ország kasszája üres, abba pedig pénz kell, ha a fene fenét eszik is. Bevétel után kellett nézni, de úgy, hogy a sarc, mégse a derék szavazóbázist, az időseket terhelje meg. Törte is a fejét a király, hogyan vegyen el alattvalóitól több pénzt úgy, hogy szavazóit, a derék néniket és bácsikat, ne vámolja meg. Hamarosan megtalálta a költségvetési lyukak betömésének módját. Kicsit átvariálta az SZJA-t, (persze úgy, hogy több jöjjön a kincstárba) és megemelte az EÜ járulékot. Ezen intézkedések természetesen, csak a derék dolgozókat érintették, de ők meg le vannak szarva, hiszen többségük úgysem rá szavazott – gondolta a király.
Lett is zúgolódás sok derék polgár között, hogy tőlük miért vesznek el, mások meg miért kapnak többet. Fújtak egymásra, nem ismervén fel, hogy a hibát nem egymásban kell keresniük, hanem a törvényekben, no meg a mocsok politikusaikban.
Hogy a társadalmi csoportok ilyen módon való, egymás elleni kijátszása mennyire gusztustalan, azt gondolom a kedves olvasónak sem kell ecsetelni. De, hogy ezen cselekedet már-már a szociális uszítás kategóriába sorolható, talán az sem túlzás.
És, hogy ezt soha többé ne játszhassa el király népével, javaslom, hogy legyen a nyugdíj "jövedelem", vonjanak belőle SZJA-t, EÜ~, és munkavállalói járulékot, meg mindent, amit a dolgozóktól is elvesznek! Így megelőzhető a fenti aljasság, mert ha elvonnak innen, akkor elvettek onnan is, ha adnak egyiknek, akkor kap a másik is. Sírjunk, nevessünk együtt, öregek és fiatalok, és ha a következő gonosz király megint megemeli a terheket, akkor szidjuk együtt anyukáját, és legközelebb együtt küldjük a pokol fenekére szavazatainkkal!
FELBRUTTÓSÍTOTT NYUGDÍJAKAT!
(régebbi írás, de látva aktualitását, kiraktam)
