Megint ülök a dugóban. Ez a Hungária totál KO, itt hajnal kettőkor is nyomor van. Araszolunk az Üllői felé már vagy húsz perce. Nézelődöm jobb híján, alkalmi szomszédjaim intim szférájába fókuszálom a pupillámat. Előttem család, jobbra puttonyos futár srác, balra csili-vili Passat. Nem mondom, mocsadék fogyasztói társadalmunk néha produkál esztétikus tárgyakat, ez meg az. Bár, ha megengedhetném magamnak, akkor is inkább a Dunakanyarban vennék telket az árán, oszt’ már hívnám is a markolót az alaphoz. Mindegy, azt már megtanultam a rendszerváltás óta, hogy kinek mire futja. Különbségeket nem árt feldolgozni, különben olyan nyomorult leszel, mint a hülyegyerek a kúton, aki az ötmilliós hitelautóba kétezerért tankol.
Szóval, ott a Passat, benne emberünk. Tipikus pénisz kinézet, ahogy jobban szemügyre vettem. Kék ing (bruhaha), a zakó hátsó üléshez felakasztva, rövid haj zselével belőve, konszolidált külső. Telefon a fején, de már legalább tíz perce. Nem egy beszélgetés, folyamatosan nyomkod. Az anyós ülésen ott a nyitott notebook, biztosan az Excel diagrammjait nézegeti. Közben arrébb gurulunk, én meg tekerek egy cigit. Ablak leee, Fun Lovin’ beee… Csörög a telefonom. Na végre, legalább érzem, hogy én is fontos vagyok, nem csak ez a fasz, itt mellettem! Robi hívott, hogy szar a szöveg. - Írjá jobbat, banyek! Persze, megint jól elröhögünk a valami eget rengetően fontos közéleti témán. Kinek mi jut, a holnapi konferencia prezi anyaga, vagy a Kóka kurva anyja. Nekem az utóbbi jobban fekszik. Közben megint egy síkba kerülök a manágerrel.
Eszembe jutnak képek azokról a ritka alkalmakról, mikor volt/van szerencsém menedzser urak társaságában tölteni egy kevéske időt. Mindig hánytam az ilyen találkozóktól, ha lehet, kerülöm is őket. Hogy ezek, mennyire fontosnak érzik magukat, valami hihetetlen! Egész életükben fossák a PowerPoint szlájdokat, tárgyalnak a semmiről, fűrészelik a fingot. Szerintem a mítingek fő célja sem más, minthogy egymást és önmagukat meggyőzzék saját fontosságukról. Ego tuning. De milyen ego ez, banyek? Kinek bizonyít? Magának, az anyjának, vagy 3x évesen még mindig nem tudott elszakadni az apja elvárásaitól? Nem mondd már nekem, hogy jó az, amit csinál?! Egyrészt tönkrebassza a saját egészségét ezzel a strapával, másrészt a környezetét, meg a családját azzal, hogy napi húsz órában csinál valamit, ami fontos. Már hogy szerinte. Mert rajta kívül a kutya nem hiszi ezt el. Egyébként milyen élet az, amiben magaddal sincs időd foglalkozni? Feszengsz abban a szánalmas munkaruhában (ami vagy öt kilóba került), meg abban a még szánalmasabb szerepben, amit elvárnak egy olyan hülyétől, aki semmihez nem ért, de azt nagyon jól kommunikálja a tulajdonosok felé. Jó az a havi egy guriga kétségtelen, de ilyen áron? Az egészből annyit élvezel, hogy nyáron egy hetet vitorlázhatsz, valami eszementen drága helyen. Jól mutatnak majd a nyaralási fotók, amiken persze egyáltalán nem látszik, hogy kurva szarul érezted magad, mert a nejeddel már jó ideje nem jöttök ki. Hogy is jönnétek, mikor vagy négy éve még beszélgetni sincs időtök. A gyerek meg valószínűleg, csak ott a hajon látott életében először világosban. Most múlt öt.
Kapsz egy rakás lóvét, csak elveszik az időt és az alkotás örömét az életedből. Jó üzlet. A kinek is? Hogy őszinte legyek, még egészséges embert nem láttam, aki hosszútávon bírta volna ezt a menedzserbohóckodást. Akinek esze (meg lelke) van, az vagy el sem kezdi, vagy rövid úton kipattan belőle. "Nincs más választásom, nincs más választásom!" Nincs a szart nincs! Ha így gondolod, akkor tényleg nincs, mert neked tetszik ez - tulajdonképpen - rabszolga szerep. A világmegváltó, táblázatelemző bohócoké.
Közben megindul a sor… Basszus, pont most! Rágóért kotorászok a tegnapi kajás dobozok alatt, amik az anyós ülésen tornyosulnak. Még dobok egy pillantást a szomszédra, és látom, hogy már a PDA-t piszkálja. Jó nyomkodást, barom! Megyek a Zolihoz, egy sör mellett zenélünk, amíg Te mítingelsz.
Ritkán reagálok hozzászólásokra, de ezt most nem lehet megúszni..:)
Összefoglalva:
Nem csak a füves cigit tekerik. Annyira balféknek ne nézz, - ha szívnám is - hogy azt vezetés közben teszem, és - épelméjű lévén - valószínűleg nem reklámoznám a blogomon.
Ha én két liter bort iszok naponta, te meg hármat, és azt mondom neked, hogy alkesz vagy, akkor erre az állításra nem lehet válasz az, hogy de „De Te is!”. Ez nem vitalap és főleg, az én hibám nem szépíti a tiédet.
Ha egy sajnálatos (társadalmi) jelenséget az emberi oldaláról akarsz megközelíteni, nyilván egy emberi szerepen keresztül teszed ezt meg. Tipikus hibákkal, tipikus fazonnal.. Ha egy – képzeletbeli – alakra mondom, hogy barom, az nem egyenlő azzal a mondattal, hogy „minden élő xxxxx egy barom”. Ugye.
Ha mégis….
Ha egy olyan csoportot ér az általánosítás támadása, melynek jómagam is tagja vagyok, nem szoktam felvenni, legfeljebb jókat röhögök azokon a felsorolt jelzőkön, tulajdonságokon, amelyekkel én is rendelkezem. Persze, ha ezen jellemzők nyolcvan százaléka illik rám, már változik a helyzet. Nagyon ideges leszek, és hangosan fasisztázni kezdek! :)
