HTML

 
Újraélesztési kísérletek.
 
Temetni a legnehezebb. Elveszíteni, gyászolni, lemondani róla, újra felépíteni mindent szeretted nélkül. A legnagyobb hegy az életben, amire azért kell felkapaszkodnod, hogy a tetejéről a mélybe zuhanj, és a megpróbáltatások végén visszakerülj oda, ahonnan indultál.
Zsigerből mindent meg is teszünk, hogy megússzuk a megúszhatatlant.
Kórházas sorozatok agyoncsépelt jelenete, mikor a fiatal orvos – aki még nem tanult meg elengedni – képtelen szembesülni tehetetlenségével, és elkeseredettségében tucatszor „üti ki” az elmenőt. A körülötte állók próbálják visszafogni, mert ők tudják, hogy amit tesz, az már rég hullagyalázás. Megfejeljük nyomorunkat még egy jó kis lelkiismeret-furdalással. Nagy hiba.
Harcolni és lemondani. Mindkettő nehéz, de aki szívből küzd, annak a tehetetlenség beismerése maga a lehetetlen.
Jó lenne egy ébresztőóra az életben, amelyik akkor szólal meg, amikor harcolni kell, egy másik meg akkor, mikor eljön a megadás ideje. Legalább a hullagyalázást megúsznánk.
 
 
Rossz reakció.
 
Egy őrült helyzetre nem lehet normálisan reagálni. Ugyan a tétlenség alternatívája mindig alkalmazható, - ami akár lehet tudatos taktika is - de a passzivitás a legtöbb konfliktushelyzetben eredménytelen és ésszerűtlen. 
Ajtót betörni nem a hétköznapok normalitása, de produkálhat az élet olyan helyzetet, amikor már nem egyértelmű e cselekedet megítélése. Ilyen, mikor valaki bezárja magát egy szobába és beletöri a kulcsot a zárba. A kizárt személy meg szeretne bemenni oda, pontosabban be kell mennie. Kérés, könyörgés, követelés, majd ajtótörés lesz a vége. Normális? Nem. És normális bezárni az ajtót? Nem. Ennyi a magyarázat. Hiába sajnálod már előre, hiába tudod, hogy ez baromság, meg kell tenned. Külső szemlélő joggal vél hülyének, ha nem ismeri az előzményeket, azonban más lehetősége nincs ebben a szituációban a nyomorultnak.
Néha a kényszer adja kezünkbe a pajszert.
 

Címkék: lélek gondolatok reakció elengedés egyén

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pilu.blog.hu/api/trackback/id/tr93338493

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Loga 2008.02.14. 14:11:12

Az az ébresztő létezik.
Halk, de szól. Anyám tudta, amikor nagyapámnak eljött ez a pillanat, csak fogta a kezét, és tudta, együtt átlépték azt a pillanatot.
Azt hitte, fájdalmas űr marad, de nem, az élő apja valahol tényleg megmaradt benne. A kényszer hitet adott neki. Az ateista a hitére támaszkodott, először életében. És neki jó, ma már inkább mosolyog, ha édesapjára terelődik a szó.

Aki bezárkózott, azt ki kell onnan csalni, mutatni kell valamit neki kintről, ami jó, szép, fényes.
Én erdőben bólkászok, ha szembesülni akarok ember, állat, állandó vagy elmúló voltommal.
Föl kell mászni újra, még akkor is, ha magasabbról nagyobbat lehet zuhanni. Mert az jó.

KEhelyKE · http://kehelyke.blog.hu 2008.06.17. 11:13:27

szerintem készülni kellene rá...nem homokba dugni a fejet, és úgy tenni, mintha mindenki örökké élne..talán könnyebben viselnénk
süti beállítások módosítása