Az emberiség két nagy csoportra osztható. Az elsőbe azok tartoznak, akik szeretik a Primust, a másodikba pedig azok, akik még nem ismerik. Van ugyan egy harmadik halmaz is, (akik ismerik, ám nem szeretik) de elhanyagolható számuk és zenei ízléstelenségük miatt velük nem érdemes foglalkozni. Egyébként a fikázók táborát általában azok alkotják, akiknek a zenekar által produkált auditív és vizuális információt nem képes egységes egésszé összeállítani az agyuk.
Amit a Primusról tudni érdemes:
- Elsősorban az, hogy betegek. Ugyanis, normális ember ilyen zenét nem csinál. Muzsikájuk, klipjeik, színpadi megjelenésük mind ezt támasztják alá. Valószínűsíthetően olyan fiziológiai folyamat zajlik szervezetükben, melynek következtében úgy áll elő náluk a módosult tudatállapot, hogy nem fogyasztanak drogokat.
- Tehetségtelenek. Ugyan elmondható ez a zenekar minden tagjáról, de különösen érdemes odafigyelni a Les Claypool - szemmel hallhatóan - kétbalkezes játékára.
- Már nincsenek. Vagy vannak, de ezt a fene sem tudja igazából. Egyébként nem ez az egyetlen kérdőjel a zenekar körül. Az biztos, hogy koncerteznek.
Végeredményképpen elmondható, hogy ez kultikussá vált banda korszakalkotó a "könnyűzenében". Amit produkálnak megismételhetetlen, nem fogható semmi eddigihez, és új dimenzióba helyezte a „rockzenét”.
Egyébként minden mindegy, nem kell a részletekkel foglalkozni, hallgatni kell őket és kész. Különösen ajánlott téli estékre, némi szesz kíséretében becsapni a hifibe, és addig tolni, amíg át nem kopog a szomszéd (hogy kölcsönkérje a lemezt).
