Vasárnap jártunk az állatkertben. No, nem a Ligetben, hanem csak úgy, a városban. Rácsok mögött majmokat láttunk, akikre gorillák vigyáztak. Megható volt látni a szimbiózis ilyen formáját, hogy emlősök ennyire törődnek egymással. Azért is örültem ennek, mert rájöhettem, hogy rendőrségünk mégis csak van.
Ugyan a közbiztonság a béka feneke alatt, a rend őreinek még a benzinnel is spórolniuk kell, és a hétköznapokban annyira a helyzet magaslatán állnak, hogy egy csapat vasvillás paraszt simán hazakergetheti a fegyveres járőröket, de a politikusok védelmében nagyon sokan, nagyon jól felszerelve, nagyon határozott fellépéssel jelen voltak. Velem kemények. Persze, hiszen meg kell védeni a vezérmajmokat a csőcseléktől (értsd: a választópolgártól), akik vannak annyira fasiszták, hogy nem átallnak néha nemtetszésük nyilvánítani vezéreikkel szemben. Képesek tönkretenni az ünnep méltóságát azzal, hogy politikai véleménynyilvánításra használják fel az alkalmat. A rohadtak, mi?!
Különösen érdekes állat ez a magát liberálisnak és demokratának valló fővárosi főmajom, aki a pártja seggébe bújva bólogat ahhoz a törvényhez, amelyik a véleménynyilvánítás éa a gyülekezésjog megcsonkítását jelenti, és történetesen éppen az ő védelmében hoztak. Demokráciáról papol egy liberális, hármas kordonnal és több száz rendőrrel körülvéve. Nem ez nem egy groteszk bohózat, hanem a Magyar Köztársaság liberális fővárosa 2009-ben. Tényleg Gábor, egyébként mi a szart akarsz Te még mondani az embereknek? Hogy megjött a legújabb fúrópajzs az 500 milliárdos féregjárathoz? Lehet, hogy Kovács Ákos sorsára jutottál, aki nem tudja levetkőzni magamutogatását, és őszülő fejjel még mindig szánalmasan vonaglik a színpadon? Mit tudsz, és mit akarsz még mondani az embereknek március 15-én? Beszélnél a dicső generációdról, akiknek a mostani szabadságot köszönhetjük? Gábor, az a generáció már rég nem érdemli meg a dicső jelzőt, sőt éppen most bukott meg csúfondárosan! Tudod, az egész ország elit-, és generációváltásról beszél, a Te, a Ti lecserélésetekről. A kutya nem kíváncsi rád, arra meg főleg nem, hogy az én ünnepem méltóságát Te tedd tönkre azzal, hogy egy szánalmas maki képében acsarkodj a rácson túli emberekkel!
Egyébként, amit 19-én nyilatkoztál az Indexen megjelent PR cikkben, azaz, hogy nem engeded, hogy elvegyék a szélsőjobbosok tőled (a demokratáktól) az ünnepet, egy cseppnyit csúsztatás. Ugyanis, akik ellened tüntetnek, nem az ünnepet akarják elvenni tőled, hanem az ünnepről szeretnének levakarni téged, és ez nagy különbség. Ha egyszer félre tudnád tenni az exhibicionizmusod, és nem akarnál március 15-én beszédet mondani, hanem csak kijönnél egy szál virággal, leraknád és elhúznál haza, hidd el, nem kellene kordon!
Azon véleményeddel, miszerint nincs helye politikai véleménynyilvánításnak egy nemzeti ünnepen, teljesen egyetértek, csak veled ellentétben én úgy gondolom, hogy ennek rád is vonatkoznia kell. Egy politikus (jelenléte) már önmagában is véleménynyilvánítás, hiszen ő az, aki a pártját, illetve annak nézeteit megtestesíti. Ezt felfogni nem nehéz, feldolgozni viszont az. Persze esetedben nem vagyok benne biztos, hogy akár az előbbi akadályt is sikerrel veszed. Tudod, ha piros sapkában és szegfűs pólóban sétálok, akkor nehéz rám nem MSZP-s ként gondolni, és ha meghívom díszvendégként a hétvégi utcabálra Kovács Lászlót, azt nem lehet nem politikai véleménynyilvánításként értelmezni.
Tudomásul kell venned, hogy egy bukott generáció bukott pártjának embere vagy, akit az ország kilencvennyolc százaléka utál! Bár nyomhat át a Parlamenten pártod törvényeket, hogy befogjam a pofám az utcán, de olyat nem, hogy ne írjak, amit akarok. És ezzel, hidd el, csak te jársz rosszabbul! Ott csak a körülöttem állók hallottak volna, így viszont ezrek előtt csinálok belőled hülyét!