Ha az ember este tíz után pörköltet vacsorál, akkor számíthat rá, hogy ehhez hasonlatos rémálmok fogják gyötörni hajnaltájt:
Influenzás lettem, kihívtam a dokit, aki - szokatlanul készségesen - megvizsgált, majd a kezembe nyomta a gyógyszereket, amiket szednem kellett. Kérdeztem, hogy mivel tartozom, majd közölte, hogy azzal tudnám meghálálni, ha minél hamarabb meggyógyulnék. Legnagyobb meglepetésemre, másnap reggel hogylétem felől érdeklődött telefonon. Beszélgetésünk során megemlítette, hogy amint felépülök, kezdjek el újra sportolni, mert aggódik a kondícióm miatt. Azt is hozzátette, hogy ha jön a kontroll miatt legközelebb, akkor kihozza az éves kondibérletem is, amit a biztosítótól kapok ajándékba, valamint a szokásos (ingyenes) negyedéves kivizsgálásomra hamarosan sort kell keríteni. Kicsit zavaros volt az egész, akkor még nem értettem, hogy mi történt.
Amikor ismét meglátogatott az orvos, megkérdeztem, hogy mi a fészkes fene van, miért nem kell fizetnem a gyógyszerért, miért aggódik értem, miért nem kell sorba állnom a rendelőben, és mi ez az ingyen kondibérlet?
Elmesélte, hogy az egész „nyugati típusú” egészségbiztosítást és finanszírozást teljesen új alapokra helyezték. Az eddigi kretén (egészen pontosan piacorientált) berendezkedést fordították meg. Nem az, és nem azután fizetünk, aki beteg, hanem aki egészséges. A biztosító finanszírozása úgy van megoldva, hogy csak egészséges emberek után kapnak fejkvótát az államtól. Ergo, minél több beteg van az országban, annál kevesebb pénzt csörög a kasszába, így a gyógyításban érdekeltek, és nem a beteg lehúzásában. Ha véletlenül ágynak csap az influ, akkor azért strapálják magukat, hogy minél hamarabb lábra álljon a beteg, persze úgy, hogy ez a lehető legkevesebbe kerüljön nekik. Nem a betegnek kell fizetnie a gyógyszerért, hanem a biztosító rendezi az orvost, a vizsgálatokat és bogyókat is. A gyógyszergyárak fegyverkereskedelmet és kokaincsempészést megszégyenítő prosperálásának ugyan vége lett, mert a tüneti kezelésre játszó stratégia ebben a rendszerben megbukott, de a társadalom annál nagyobb hasznát vette az új berendezkedésnek. Hirtelen előkerültek a valóban okot megszűntető kezelések, készítmények és végleg eltűnt a „csak annyira legyél egészséges, hogy dolgozni/fizetni tudj, de a termékeinket szedned kelljen” agyrém hozzáállás. A bérlettel kapcsolatban meg csak annyit mondott, hogy nekik még mindig jobban megéri az egészséges emberre költeni keveset, mint a betegre sokat, aki után ugye, nem kapnak semmit.
Na ekkor riadtam fel, verejtékben tocsogva. Megnyugodtam, hogy ez az egész baromság csak rémálom volt. Egy buta fikció, ami szöges ellentétben van a „mindenből profitot” magasztos neolib eszmével, így semmi létjogosultsága nincs társadalmunkban.
