Egy hely, ahol több százezer magyar találkozik, és nem Schumacher rajtja, nem Orbán Viktor demagóg komcsizása, és nem is a félórás petárdadurrogtatás miatt látogat el az ember. Nincs cirkusz, se ingyen, se pénzért, mégis a legnagyobb tömegeket megmozgató eseményeink közül a második a sorban. Volt év, hogy 600.000-re (!!!) becsülték a megjelentek számát, ami azért is érdekes, mert az augusztus 20-i tűzijátékra is csak kétszer ennyien kíváncsiak. Bár idén valószínűleg ennél kevesebben voltak, de vártam és várom, hogy megfelelő súllyal kezelje -nem csak a számok miatt- a hazai média ezt a sok szempontból is igen fontos eseményt. Ezzel szemben - igen sajnálatos módon - a legtöbb médium alig, vagy egyáltalán nem adott hírt róla. Pedig nemcsak most - ezekben a vérzivataros időkben - lenne szükségünk arra, hogy lássuk, látassuk: van remény, önzetlenség, tisztaság, erény és összetartozás. Aki nem lehet ott, vagy nem tud róla az is érezze: van helyünk a világban és van miért könnyezni a Himnusz alatt.
Sokan értik és érzik az előző sorok súlyát, és ők - ha tehetik - fáradtságot, időt, pénzt nem kímélve utaznak Csíksomlyóra. Nem a főtt kukorica, nem a szotyolázás és nem is az ingyen sör reményében, hanem egyszerűen azért, hogy ott lehessenek és érezzék, mit jelent ez a zarándoklat. A többség számára a fenti néhány mondat persze nem jelent semmit, ami viszont igazán elszomorít, hogy azon véleményformálóink többsége - akik munkájuk révén egész társadalmunkra hatással vannak- is ezt a tábort gyarapítják.
Ha ötszáz hülye összejön egy „mondjon le a legalizált jogaimért” tüntetésen, vagy ha egy erotika-kiállításra összecsődül háromezer strici és pornós luvnya, arról természetesen születik tudósítás és videó összefoglaló, de erről nem. Minden olyan sajtóorgánum, amelyik nem érezte fontosnak, hogy beszámoljon a búcsúról, mélységesen szégyellje magát!
Index?
