„2002 óta minden választás előtt arra számítottam, hogy végre kialakul valami normális kétpártrendszer, amelynek keretei közt viszonylagos biztonsággal lehet tudni, hogy a jobb jobb, a bal bal.” – Ekkora ordas baromságot sem olvastam 2002 óta, mint ahogy Tóta Megmondó Árpád roppant progresszív „szavazz a semmire” elgondolása is kiveri a biztosítékot minden épelméjű embernél. Mert a demokrácia éppen tegnap kezdte bontogatni szárnyait amikor végre kiderült, hogy nem csak X tengelye van ennek a koordinátarendszernek. Viszont ennek a "piacátrendeződésnek" vannak vesztesei is. Na, ezért van a sírás.
Kezdjük azzal, hogy a demokrácia legnagyobb vadhajtása éppen az a kétpártrendszer, amely most megdőlt. Ennek az - egyébként is kretén - állapotnak abszurditását tovább fokozta, hogy a hazai jobboldal gyakorlatilag baloldali gazdaságpolitikát hirdetett, és a 2009-ben az Internacionáléra maszturbáló bal, pedig egy offshore-milliárdossal szállt harcba a szegény csepeli prolik érdekeiért. Önmagában vicces, és nonszensz (volt) a helyzet.
Egy valóban demokrata ember hátát kiveri a víz már a gondolattól is, hogy összesen két (egyébként identitásválsággal küzdő) erő közül kell választania. De úgy látszik, hogy nemcsak nekem lett ebből elegem, hanem a választók nagy részének is, (a két új erő: Jobbik:15 % + LMP:2 % = 17 %) akik azt mondták, hogy „elhúztok ti Kamcsatkára, ahogy vagytok”. Mert a tegnapi eredménynek ez az üzenete. A kezünk ügyébe akadó első tárggyal csaptunk az asztalra jelezvén, hogy eddig és ne tovább! És az eszköz éppen egy durung? Hja, éltünk azzal, amit hagytatok nekünk. Visszanyalt a fagyi? Annyi baj legyen! Most a szempilláit remegtető, hebegő-habogó elit a saját - hatalmát bebetonozni szándékozó - játékszabályai szerint felépített homokozójába rúgott bele a választó egy negyvenhetes bakanccsal. Ha tetszettek volna lejjebb vinni a parlamenti küszöböt, hogy legyen játéktere azoknak is, akik nem csak kétdimenziós politikában hajlandóak gondolkodni, akkor valószínűleg a mostani KO soha nem történt volna meg. Ha nem úgy tetszettek volna a tűz köré állni, hogy más véletlenül se érjen oda, tán másképpen alakul. Most éppen a farvízen evickélő SZDSZ és MDF nem fogja megugrani a saját küszöbét? Pech. Nem lesz többé Horn Gábor fikazabálás-közvetítés a parlamentből, vagy a szemkilövésen röhögő liberális pártvezér hiányozni fog a Napkeltéből? Szerintem senkinek.
Végre megmozdult az állóvíz, végre kiborult a bili ezek meg végveszélyről kajabálnak. De tényleg, egyébként mi is a probléma? Netán a baloldal - Gyurcsány Megváltó Ferencnek köszönhetően - a Jobbik népszerűségi szintjén történt landolása? Na és? Ilyen a politikai piac, egyik eltűnik, a másik feljön, ettől még a pék sütni fog holnap reggel is.
Nem értem, hol itt a baj? Kényelmetlenebb lesz a parlamenti szék egy mentében ülő képviselőtárs mellett? Nehéz lesz kimagyarázni Brüsszelben, hogy miért zsidó-komcsi-cigányoznak napirend előtt a kollégák? Szar ügy, de ti főztétek, egyétek is meg!
Hogy lejáratják az országot? Ugye, ezt most vicc? Egy gazdasági összeomlás, egy őszödi beszéd, egy 2006 október, egy inglis Lampert Mónika, egy libás Bajnai, egy Zuschlag zsidózás és annak pere után, hogy a köztörvényes MSZP-s politikusok tucatjairól ne is beszéljünk, mivel lehetne még lejáratni Magyarországot? A sírotokat ti ástátok meg, a tegnapi választás csak a szemfedőtök.
Mellesleg a Jobbik előretörése nem a baloldalnak okozza a legnagyobb fejtörést, hanem a Fidesznek. Ha valakinek útban van Vona, akkor az éppen Orbán Viktor, és ne legyenek kétségeink afelől, hogy minden lehetséges eszközzel hozzákezdenek a Jobbik kiirtásának még a parlamenti választások előtt. Nem lennék a Jobbik helyében, mert azt a lejáratást, amit most fognak kapni a narancsos csapattól, nem teszik zsebre, az fix.
A sok negatívum után végezetül említsük meg az örömöt az ürömben, a hírt mely párthovatartozástól függetlenül minden épeszű választó szívét örömmel tölti el, és amit 1994 óta várunk: NINCSEN TÖBBÉ SZDSZ. – na, ezért nyüszítenek a kutyák.
