…volt egy magyar falu, tán’ félórányi autózásra Pesttől. Békésen éldegélt a közösség, teltek-múltak a szorgos hétköznapok, és az apróbb problémáktól eltekintve minden jóravaló polgár~, és elvtárs megtalálta számítását ezen a településen.
Történt egy szép napon, hogy Lajos a mezőgazdasági vállalkozó, - kinek igen komoly gazdasága épült a falu határában - úgy gondolta, hogy ő is tesz valamit a közösségért a saját lehetőségeihez mérten. Mivel a fő profilja a tehenészet illetve a tejtermelés, kézenfekvőnek tűnt az ötlete, hogy felajánlja az önkormányzatnak, minden reggel ad X liter tejet a falu iskolájának valamit óvodájának, hogy ennyivel hozzájáruljon a csemeték étkeztetéséhez. Annyi volt csupán a kérése, hogy az önkormányzat biztosítson valakit, aki elszállítja reggelente a kannákat a suliba, mert neki erre nem volt felesleges kapacitása.
Meg is bízták az önkormányzat mindenes emberét, hogy hétköznaponként reggel 7-re menjen a tejért és vigye el a rendeltetési helyére. Nem is lett volna a történettel semmi baj, ha ennek a trógernek egyszer nem jut eszébe, hogy a rakománnyal meg ne álljon otthon. Természetesen, jó magyar módjára megdézsmált a tejből pár literrel, de hogy a hiány ne tűnjön fel, ugyanennyi vizet visszatöltött a kannába. Az „üzelt” beindult, és innentől kezdve minden nap nyúlt a gyerekek italából. Lopása „érthető”, hiszen a tej kell otthon is a lurkóknak, és az a napi pár száz forint neki sem mindegy. Elgondolása alapján ekkora mennyiségű bocibenzinnél úgysem tűnik fel senkinek, hogy kicsit hígabb, mint kéne.
Persze, a drámai feszültség még csak innentől kezd fokozódni, mert nem csak ő született ilyen szarházi mentalitással a faluban. A „kicsi tej ki a kannából, helyette víz vissza” ötlet nem csak neki jutott eszébe, hanem az ovi szakácsának, dadusának, a suli konyhásainak és karbantartónak is. Így pár hónap alatt eljutottunk oda, hogy a jó szándékkal, ingyen a gyerekeknek szánt tej mire eljutott a kicsik uzsonnás asztaláig, gyakorlatilag 50%-ban vízzé alakult.
A „tejbiznisz sztori” egészen addig folytatódott, míg nem egy tanárember – aki mellesleg Lajos szomszédja – bele nem kóstolt a gyerkőcök reggeli kakaójába, amitől majdnem elhányta magát. Este otthon szóvá is tette Lajosnak, hogy valami gáz van a tejjel, amit a gyereknek küld. Lali igencsak furcsállta a dolgot, hiszen a saját embereiért egyrészt tűzbe tenné a kezét, másrészt meg azoknak nincs okuk lopni, hiszen minden munkása ingyen vihet haza néhány liternyit. Annyira bántotta a dolog, hogy elhatározta, utána jár a történteknek.
Másnap reggel bement a suliba és kért egy pohárral a gyerekek kakaójából.
Ugye, nem is kell mondanom, hogy ez volt az utolsó nap, mikor Lajos farmjáról kigördült az önkormányzati autó csomagtartójában ingyen tejjel.
2009 Európa. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!
