Orbán vágja a centit. Nyolc éve várja ezt a pillanatot. Készül rá, mint hülyegyerek a Mikulásra. A drámai feszültség érezhetően fokozódik, miközben a nagy finálé egére egyre csúnyább felhők kúsznak be. Mintha a fodrozódó fekete fellegek Vona arcvonásait formálnák. Baj lesz ebből, Vikesz!

49-23-18, Fidesz-Jobbik-Maszop. Hű de csúnya szcenárió. És még mielőtt megvádolnál, hogy bugyuta fantazmagória csupán, elárulhatom azt a nyílt titkot, hogy a Fidesz komolyan számol ezzel a forgatókönyvvel. Igaz, cselekvési tervük nincs erre az esetre, de miért is lenne, mikor Orbánnak két pofára esés sem volt elég ahhoz, hogy visszavegyen önteltségéből. Kemény, mi? Nemhogy a kétharmaduk nem lesz meg, de az abszolút többség sem jön össze a Jobbik nélkül. Grrr… Rémálom a Narancs utcában.

Egyébként azzal kapcsolatban ne legyenek kétségeid, hogy Orbán ne állna össze Vonáékkal. Nincs az a szilánk, amit ne nyelne be, ha a hatalom zsíros cupákjait teszi tányérjába a történelem. Éhes kutya a tálat is felzabálja, ha kell. Házasság lesz, ugyanúgy, mint annak idején Torgyán pubival, és valószínűleg idővel a Kisgazda párt ledarálásnak analógiájára megpróbálja majd kicsinálni a Jobbikot is.

Mi pedig eközben meg vérre éhesen várjuk a kampányt, pedig nem is lesz. Egy ennyire lefutott meccsre minek költene bárki is? A Fidesz miért dobna ki pénzt az eleve megnyert választásra, a Maszop ugyanígy miért költene egy forintot is, hiszen maximum azt érik el, hogy 19%-uk lesz, nem 17. A Jobbiknak nincs pénze, ők meg azért nem kampányolnak. Nem lesz itten harc, sem plakátragasztás, talán csak egy-két nyilatkozatháború, mer’ ugye az nem kerül pénzbe. Szép csendes ikszelés lesz, csak Viktor hiszi, hogy ez a végső visszaszámlálás. Igaza is van, csak a végén nem a győzelmi induló fog felcsendülni, hanem egy nagy puki szakítja szét a katarzis csendjét. Nagyon meg fogják ezt szívni, de nem csak ők, hanem mi is.