Jancsika vézna, tutyi-mutyi gyerek. Igazán semmiben sem jó, halk szavú és főleg félszeg. Se kiugró szellemisége, se komoly agilitása, se fizikai ereje. Amolyan Jancsika. Még a neve is gáz, Jánosnak soha nem szólította senki, csak becézve, kicsinyítő képzővel a végén. Világ életében fostos kisrác volt, és a környezetében élő hiénák ezt ki is használták. Ő a mindenki lábtörlője. Nem jelent veszélyt senkire, így bátran lehet alázni, és a nagyszünetben jól pofán verni a budiban. Jancsikát lehet ugratni, csicskáztatni következmények nélkül. És akinek nem szimpatikus, az meg is teszi vele, mert csak, mert lehet. A világ kőkemény, és aki vérre éhes hímek között nevelkedett, az pontosan tudja, hogy ott, ahol hierarchiaharc van ott az ilyen ember elbukik, úgy gyerekként, mint felnőtt korában.
Persze ismerünk másféle Jancsikákat is, akik tettek sorsuk ellen. Ismerünk olyat, aki kínjában elkezd tanulni és penge agy lesz, és akad olyan is, aki megunja, hogy folyton őt rugdossák és egy keddi délutánon lemegy thai boksz edzésre. Nyomja keményen évekig, és egy szép napon, mikor az alfahímek ismét bekóstolják a szünetben egy balcsapottal leveri az osztály macsóját. Innentől lesz respektje, és soha senkinek nem jut többé eszébe szórakozni vele. De amíg ezt meg nem teszi, lábtörlő marad.
Magyarország Közép-Európa Jancsikája. Az osztrák komák intravénásan tolják ide bőrgyári mocskukat a Rábán keresztül, szlovák politikus barátaink hülyére veretik a magyar drukkereket ország-világ szeme láttára, hogy a nyelvtörvényről ne is beszéljünk, ugye!
Valakit kihagytam volna a cellabikák felsorolásából? Oh ja, gyakorlatilag Szlovénián és Horvátországon kívül felsorolhatom az összes szomszédot. Egyébként nem tehet erről egyikőnk sem, szimplán így hozta a történelem, hogy egy ilyen bilibe rakott minket a gólya. Itt a Balkán északi sarkán mindenki utál mindenkit. Ez van, lehet rajta agyalni, lehet szidni a vonalzóval térképet rajzoló nagyhatalmakat, meg mindenkit, aki átgázolt rajtunk, elfelejtett segíteni, vagy éppen belerángatott minket háborúkba, de a jelenünkön ez mit sem változtat.
Jancsikák lettünk. Nem vagyunk jók semmiben, így respekt sincs. Nincs agyunk, nincs pénzünk és ki sem gyúrtuk magunkat. Mi lettünk a Kárpát-medence nevezetű cella csicskásai.
Külpolitikánk olyan vérbő és karakteres, mintha Terri Black szónokolna az állatvédő jótékonysági bálon, mikor a kismacskák megmentésért csap egy kétperces monológot. Épeszű ember csak röhög rajta és rajtunk is.
Hadseregünk telis-tele jól képzett, a kommunista érában nevelkedett sörhasú tisztekkel, akik a nyolcadikos testnevelés-felmérőn elbuknának mind egy szálig. Már a zsákpakolást sem bíznám a Magyar Honvédségre őszi áradáskor. Se repülő, se tank, se baka. Micsoda katonai potenciál! Muhaha…
Gazdaságunk, ja azt tudjuk… A térség kistigrisei vagyunk, ide járnak a norvégok dézsmálni a parlament előtti kolbászkerítést, de persze mindig elzavarják a homeless kinézetű suttyó északiakat az ott posztoló biztonságiak. Büdös éhenkórászok, még jó, hogy nem tarhálnak itt nekünk!
Kapcsolati tőkénk messze földön híres. Néha idejön Putyin, hogy megmutassa nekünk, hol fog átmenni az országon az új gázvezeték, és néha meglátogat minket a júeszprezident, hogy kérjen tőlünk néhány tucat ágyútöltelék önkéntest az aktuális terrorizmus-ellenes háborújához. De ettől eltekintve mindenki tojik a fejünkre, egy nyamvadt spanunk sincs a nagyok között. Kafa.
Rendőrségünk kiválóan alkalmas feladata ellátására. Kezedbe nyomják a csekket, ha 64,5-del mentél 63,2 helyett. Ja, hogy Te más vársz el tőlük? Kis naiv! Nyomozzanak, felderítsenek, megelőzzenek, megvédjenek? Hülye vagy? A rendőrség nem azért van, hogy közbiztonságot teremtsen, hanem azért, hogy az államnak bevételt termeljen közlekedési bírság címszó alatt! Különben is, mit vársz tőlük olyan vezetéssel, amelynek prominensei néha oldalba hugyozzák a székházat, vagy éppen atomrészegen hazavezetve ledarálnak egy parkoló kocsisort, majd megpróbálja az egészet letagadni. Jóképű kommunista vezetés van itt is, no nem politikai értelemben, hanem mentalitásukat tekintve. Zérus a magyar police, sajnos.
Titkosszolgálatunk meg minden bizonnyal jól végzi a dolgát, mert soha nem hallasz róluk semmit. Annyit azonban tudunk róluk, hogy sokan vannak. Nagyon és feleslegesen, de lövöldözni, robbantani, fegyverkereskedni és leszámolni tőlük ugyan nyugodt lélekkel lehet kishazánkban. Némileg a bombafenyegetős hülyegyerekre emlékeztet tevékenységük, mert a Fidesz gyűlés előtti „Bomba, bomba!” vaklármán kívül még mást nem produkáltak az elmúlt húsz évben. Ők vigyáznak ránk háborúban edződött, vagy a leggátlástalanabb KGB-s módszereket alkalmazó 007-esek között. Reményteli, mondhatom.
Magyarország Európa Jancsikája. Lehet ütni, rúgni, szívatni kedvére bárkinek, mert nem üt vissza, és egyébként sincs semmi olyan eszköz a kezében, ami tisztelet parancsolna.
Nem fogjuk gazdaságilag tönkretenni, nem fogjuk kapcsolataink révén megleckéztetni, és még csak be sem repülünk légterébe fenyegetőleg, mert nincs mivel. És bár sokáig hittünk az EU erejében, tisztán látszik, hogy Brüsszelben nagy ívben szarnak ránk és a problémáinkra. Oldd meg magad! – sajnos ez lett a mottó, nem számíthatunk senkire.
Amíg ennek az országnak nincs rendvédelme, nincs katonai és gazdasági potenciája, és nem szerez mentorokat a nagyok közül, addig nem lesz tisztelete sem a régióban. Addig tojnak a szerbek az újvidéki magyarok jogaira, addig lesz szlovák nyelvtörvény, és addig nyugodt lélekkel piszkítanak sógoraink folyóinkba.
Az erős állam és az erős ország, már nem csak idealisztikus vágy, hanem a túlélés egyetlen esélye. Ennek hiányában az idők végezetéig packáznak velünk a hiénák!
