Félretéve hányingeremet, amelyet mindkét nagy párttal kapcsolatban, egyaránt érzek, megpróbálom a Fidesszel kapcsolatos gondolataimat összeszedni.
Akár tetszik, akár nem, a politika is piaci alapokon működik. El kell adni magad, a pártod a szavazóknak, hogy te legyél a piacvezető, azaz te legyél kormányon. Mivel egy pártnak (szervezetnek) nincs arca és hangja, ezért az adott pártot azzal/azokkal az arcokkal azonosítod akiket a leggyakrabban látsz a párt nevében megszólalni. Egyszerű, érthető. Ennek egyenes következménye, hogy ma az átlagember fejében a „Fidesz = Orbán és Orbán = Fidesz” kép él. Ha félreteszem, hogy mennyire tökönszúrás egy arca építeni egy egész pártot, akkor is van a fenti „képlettel” egy kis bibi. Mégpedig az, hogy az „Orbán” nevű termék a magyar politikai piacon nem eladható. Illetve, hogy egészen pontosak legyünk, az elmúlt két választás megmutatta, hogy Viktorból X darabot lehet eladni. A győzelemhez viszont X+10 szavazat kellene. Pedig ezen a piacon csak két pozíció van. A piacvezető és a vesztes. És ha egy termék nem eladható az adott piacon, akkor nem a piacot kell megváltoztatni (illetve várni arra, hogy piac megváltozzon magától), hanem a terméket kell lecserélni. Nagyon romantikus, hogy Viktor emblematikus figurává vált, és ikonként tartjátok a fejetek felett, csak az a baj, hogy ebbe a szerelembe bele fog dögleni a vállalatotok. Persze ez a Ti választásotok.
A kérdés csak az, hogy mit akartok. Kormányozni egy másik elnökkel, vagy dédelgetve a régi kabalamanót a sarokban pityeregni még vagy húsz évig. Gyermekeim, a párt van a Viktorért, vagy a Viktor a pártért? Vikesszel nincs baj. Jó fej, aranyos, meg hát az érdemeit sem lehet elvitatni, de kész. Ennyi. Viktort a többség dafke sem veszi le a polcról, a négyévenkénti nagy bevásárlásoknál. Utálják a fejét, vagy a stílusát, vagy a szeme színét, vagy mit tudom én, de valamiért nem szimpatikus a „több mint felének”. Szar ügy, de ez van. Ezen változtatni nem lehet. Csak Viktoron tudtok változtatni. A háttérbe kell rakni, akár megmaradhat irányító szerepben, csak ne az ő arca legyen a tévében! Majd évente egyszer lejön a Kossuth térre, és mond egy olyan szózatot, amitől az ott lévő 300.000 ember könnye egyszerre csordul ki. Oszt’ jónapot!
Az elsővonalasokról.
Ebben az esetben sem térek ki, hogy a párt vezetése mekkora bakikat követett el sorozatban a választási kampány idején, és hogy az elmúlt fél évben mekkora feladott labdákat „felejtettek el” lecsapni. Ilyen „szakmai” hibáknak csak a töredéke miatt is – ha a Fidesz cég volna – úgy rúgnák ki a tulajdonosok a menedzsmentet, mint azt a macskát…
De ezt most tegyük félre, ne firtassuk a (szerintem) teljes, szakmai alkalmatlanságukat.
Nézzük meg a „top team”-et! Gyermekeim, a sírógörcs kerülget, ha meglátom ezeket az arcokat. Áder, Deutsch, Kövér és Pokorni. Vicc, de tényleg.
Egyrészt, vegyük már tudomásul, hogy a másik oldalon olyan ámokfutó állatok vannak, mint a Lopcsány. Ezzel a sereggel akartok ti csatába vonulni egy olyan csóka ellen, mint a Feri? Kívánok hozzá sok sikert, de az eredményt már most borítékolom, húsz évre előre. Gyurcsány két Ádert reggelizik és négy Deutsch-ot ebédel. Ez az egyik része.
Másrészt, néztétek már objektív szemmel ezeket az arcokat? Most komolyan! Fizimiska, kommunikációs képességek, stílus, modor és hasonló szempontok szerint? Például, hogy Kövér hogyan néz ki? Egyszer mentem haza ilyen hajjal, tizenhat évesen, amikor apám jól pofán vágott és azt mondta, hogy ilyen balkáni külsővel ne menjek emberek közé. És tudod mit? Igaza volt. Most röhögsz ezen? Gondolod, hogy nem számít a megjelenés? Te vennél a D. Tomitól biciklit a piacon? Ugye Te sem? Mondj egy olyan terméket, amit ezekkel az arcokkal el lehetne adni! Még egy szappant sem nem, hogy egy pártot. A VÁLASZTÓK SZEMÉBEN A PÁRT, MAGA AZ ARC. AZ AZ ARC, AMIT TI KIÁLLÍTOTOK A PÓDIUMRA. Nem győzőm hangsúlyozni és megint ismétlem önmagam, hogy EZ EGY PIAC. MOCSKOS, PIACI TÖRVÉNYEKKEL. EZEKKEL AZ ARCOKKAL, TI CSAK TÖNKRE MEHETTEK. VAGY ŐK MENNEK. Tudom, hogy ők az alapítók, meg az ősapák, de be kell látni, hogy lejárt az idejük. Bármennyire is fájó, a kirakatba ma már csak jóvágású, szimpatikus, kommunikatív, megnyerő legényeket és kellemes menyecskéket lehet ültetni. És lehetőleg olyanokat, - az eddigi gyakorlattal szemben – akik szakmailag is alkalmasak feladatuk ellátására.
És ha most azzal jössz, hogy „jó, de helyettük ki?”, erre azt mondom, amit Ford Fairlane is mondana: „ilyen fickók minden bokorban teremnek”. Elveszíteni – ahogy ők - bárki eltud egy választást. Ők már bizonyítottak kétszer is, hogy nem tudják megcsinálni. Nektek, nincs mit veszítenetek a nullán állva.
Kongresszusra el, voksot le, nagytakarítás.
