Emlékszem még J. tanár úrra a technikumból. Az öreg egy féreg volt, meg csont hülye is, minek eredményeképpen semmire nem tartottuk. Egyáltalán nem tiszteltük, és bár ő állt a táblánál, senki nem vette komolyan. Persze ha üvöltött befogtuk a szánk, de ez nem a személyének szólt, hanem a katedrának. És rögtön eszembe jut az ellenpélda is, E. tanár úr. Egy művelt, nyitott, hihetetlen tudású EMBER volt. Mellesleg iszonyat szigorú is. Mindenki tisztelte kivétel nélkül, pedig aki ismeri a tizennyolcas srácok mentalitását, az tudhatja, hogy harminc, falkába verődött, mocsok strici riszpektjét kivívni nem kis teljesítmény. E. nem nagyon üvöltött, nem fegyelmezett soha, elég volt, ha bejött a terembe. És bár voltak, akik utálták (általában azok, akiket megvágott), ők sem vitatták el az öregtől a megbecsülést. Hogy miért írom le mindezt? Mert a minap ismét megnéztem a Neten a mi Ferink Március 15.-i beszédét, amit a Művészetek Palotájában tartott, és ettől gondolkodóba estem.

Tulajdonképpen sajnálom. Nemzetünk ünnepén, az ország vezetőjeként egy zárt teremben, háromszáz jól megválogatott szimpatizáns előtt előadja az „összetartozunk” monológot, miközben néhány kilométerre ettől a helyszíntől, az utcán hajtják a rohamrendőrök az ellene tüntetőket, és mellesleg kétszázezer ember gyűlik össze a riválisa rendezvényén. Szar lehet. Ha nem ismerném Feri karakterét, akkor is alap, hogy miniszterelnök csak kellő exhibicionizmussal megáldott ember akar lenni. A hatalomvágyon kívül, gondolom, hogy csak hasonló pszichés okok motiválnak valakit milliárdosként, hogy még ME székre is pályázzon. Ferink, pedig kiváltképp egy egoista barom, aki igazságos Mátyás szerepében szeretne tetszelegni, ami esetében valami gyermekkori trauma eredménye lehet, de erről valami hozzáértő lélekbúvárt kellene megkérdezni. Szóval Fecónk strapálja magát a trónért, csak azért, hogy kiélhesse vágyait, hogy lássa emberek ezreit neki tapsolni, és hogy a neve felkerüljön a történelem lapjaira, és gondolom azt sem bánná, ha a vállán vinné a tömeg a koronázásra. Oszt’ közben tüntetések, tojászápor, elqrtad és tanácsadók kérésére, zárt körben megtartott Március 15.-i előadás. A nép hősi vezérét, a statisztikák szerint is a választópolgárok 72%-a küldené a pokolra.

Te Feri, nem vagy te véletlenül J. tanár úr? Tudod aki, ha nem a katedrán állna, le sem köpnénk. Függetlenül attól, hogy mennyire rühellem a képed, objektíven szemlélve, szerinted meddig tartható a pozíciód, morális hullaként? Lehet-e tanár az, akin átnéznek a diákjai? Lehet-e bízni abban a haverban, aki lenyúlt tavaly egy kilóval? Lehet-e szeretni azt, aki a nyílt utcán nyomorékká verette a barátom? Lehet-e hitelt adni annak, aki a meghazudtolja azt, amit a saját szememmel láttam? Hiszed-e annak szavát a becsületről, társadalmi igazságosságról és adófizetési morálról, aki milliárdosként a cégére íratja a nappali csillárját, csak hogy spóroljon néhány tízest havonta? Lehet komolyan venni azt a főnököt, aki hazavágta a céged, és aki mellesleg egy hazug, törtető kis féreg? Félni lehet tőle, de tisztelni nem.

A nemzet vezetője, akit a háromnegyed hülyének néz. Bizalom és tisztelet nélkül, cseszheted a pozíciód! Megbukni nem csak jogi értelemben lehet, Feri! Kitöltheted még a ciklust, de neked csápoló kézerdőt már nem fogsz látni a majálison, a színpadról letekintve. Az utca népe előtt megbuktál. Ha megkérdezik tőlem a nagyvilágban, hogy ki a miniszterelnökünk, letagadlak. Nem vagy te nekem elnököm, még ha jogilag - egyelőre - így is áll a helyzet.

 
Szarse* vagy te, nem királyunk!

* Szar – negatív jelző. Jelentése ebben az esetben: nem tisztelt, megvetett, undorító. Szarse (szleng) – még csak szar sem. Alatta eggyel.