A Tesco és az Auchan pénztárosa is gyors egymásutánban rákérdezett, hogy nem vagyok-e egyéni vállalkozó, mert akkor jobb lenne nekem. (Számlára venni az írószert a gyereknek.)
Elidőztem a gondolat fölött; egy butykos hang odabent rávágta azonnal: dehonnem.
(Ez a köcsög is, aki előttem állt a sorban, számlát kért a Rotringról, mind a 3000 Ft-ról, amibe belekerült. Épp nyúltam a zsebembe, hogy hozzábaszom a pénzt, csak takarodjon már a sorból, ugyanis az ő háromezer forintos számlája miatt állunk itt heten, a 40 fokban, amikor hirtelen felém fordult, és megláttam a „PRESS” igazolványt a nyakában. Lassan elcsitult a dühöm, kezem kivettem a zsebemből és csak egy szánalmas mosollyal próbáltam ellensúlyozni előző kirohanásom. Megsajnáltam vagy csak megirigyeltem, nem tudom. Ugyan még mindig szívesen pofán vertem volna, de felvillant bennem, hogy csak szaros lesz a kezem, a mosdó meg messze. )
De én nem lehetek vállalkozó, mert nem firkász vagyok. Mert így hirdették meg az állást, meg ebben az ágazatban különben sem divat a vállalkozóira való foglalkoztatás. Ez csak a vagyonőröknél és az újságíróknál bevett szokás, hogy rádobják a bruttót az alkalmazottra egy számláért cserébe. Ő meg megy a Tescoba és számlát kér a mosogatószerről, mert a lakása az irodája és ott takarítani is kell, és ezen oknál fogva neki jár, hogy költségként elszámolhassa.
Jár a lófaszt.
Egyáltalán mi az, hogy egyéni vállalkozó? Tulaj vagy, vagy alkalmazott? Mi a szar ez a nonszensz fogalom. Egyszerre vagy cég, tulaj és alkalmazott, miközben nem csinálsz mást, mint aki melletted ül, és csak annyi köztetek a különbség, hogy veled így kötöttek szerződést? Na ne má’!!
Persze arra, hogy ezt „vállalkozási formát” meg kellene szüntetni, már sokan rájöttek, csak nem tudták, nem merték meglépni. Emlékszem még, hogy Megyónak volt egy erőtlen kísérlete, hogy beszántsa ez a torzót, de amint kiejtette a száján, hogy az egyéni vállalkozóknak annyi, hirtelen előkerült a vagyonőr lobbi, meg az újságírók „érdekképviselete”. Aztán nem is lett belőle semmi.
Pedig nagyon ráférne már a gazdaságra, hogy ezt a sok kis fasz firkászt behajtsuk a szürkéből a fehér gazdaságba.
Kialakult egy érinthetetlen kaszt.
Hitted volna, hogy a tetű billentyűzetkoptató brigádnak akkora ereje van, hogy a miniszterelnököt meghátrálásra késztetik? Van baze, pedig szart se csinálnak! A pofájuk nagy, fikáznak, de többségük ki sem jön a lakásából, úgy gyártja a híreket. Illetve havonta egyszer kijön, amikor elviszi a számlát a főnökének, bevásárol majd az ott kapott számlákat elviszi a könyvelőnek.
Felveszi a bruttót, lekönyveli magát minimálra, annyi TB-t és adót fizet, ami egy marék kölesre sem elég, én meg évente bedobok az államnak 2 millió forintot. És itt ül mellettem, ugyanazt csinálja mint én. És ezt az állam is tudja. És ha tudja, és hagyja, ez nem más, mint burkolt támogatás. NEKED MIÉRT JÁR, PARASZT?
Stratégiai ágazat? A nagy büdöst. Ha volna itt bármilyen stratégia, akkor nem a nem a firkászok seggét nyalná az állam. Akkor a gázbányásznak meg a tanárnak járna kedvezmény, nem az újságírónak. Kibaszott híreket, és írásokat onnan veszünk, ahonnan akarunk. Tele van vele a világ.
Billentyűzetet püfölni, nagyszerű elfoglaltság, tudja ezt minden blogíró buzi. Aranyos és szeretetreméltó. Tessék rendesen adót fizetni, kis pöcsök! Az nem állapot, hogy Te nem fizetsz szart sem, én meg igen, aztán vered a nyálad, hogy valaki rajtad kívül ugyanezt meri megtenni.
Azért vannak itt ilyen irdatlan adóterhek, jó reggelt kívánok, mert értelmetlen és életképtelen rendszereket kell finanszírozni. Például az egyéni vállalkozókat.