Már megint ez a dög óra. Utálom a reggeleket. Még félálomban összerakom magamban az aktuális teendőket, és ilyenkor szembesülök azzal, hogy mennyire monoton az életem. Gyakorlatilag minden napom egyforma. Kávé, reggeli, napi sajtó, TV, hírek, aztán megpróbálok valami témát találni, amiről írni lehet. Mert írni kell. Kényszer ez, bassza meg, de hát ez van. Ebből élek. Abból, hogy véleményem van, mindenről és bármiről. Mert kell, hogy legyen. El sem hinnéd, hogy milyen fárasztó ez! Ha egyszer megkérdezi majd az unokám, hogy mivel foglalkoztam, akkor azt fogom neki mondani, hogy véleményem volt. Egész életemben. Vélemény-ember vagyok, fikagép.
Amikor elkezdtem írni, még élveztem, de tényleg. Minden kényszer nélkül arról, ami igazán érdekelt, ami megmozgatott. Nem is sejtettem, hogy egyszer ez ekkora teher lesz.
Hidd el, nem könnyű megrendelésre véleményt alkotni.
A csekkek jönnek, én meg csak írni tudok. Írok kilóra. Nem azért mert tényleg kikívánkozik belőlem, hanem mert kell. De még mielőtt elkezdenél sajnálni, elárulom, hogy már megfejtettem a „jó írás” receptjét, ami ha sikert nem is garantál, de azért hoz annyi olvasót, hogy a gázszámlámat ki tudom belőle fizetni. Na ja, a rutin, meg az évek.
Ismerem az olvasótáborom, tudom, hogy mit lehet nekik eladni. Még csak piackutatás sem kell, elég, ha logikusan végiggondolod. Ki az, aki netet használ, és munkaidőben hírportált olvas. Gyorsan eljutsz a főiskolát/egyetemet végzett, 24-50 közötti, többnyire hímnemű városlakóhoz. Ezeknek meg nem kell más, mint némi cinizmus, némi polgárpukkasztás, kevéske felszínkapargatás (mélyenszántó gondolatnak álcázva), ja és a legfontosabb, egy adag uszítás, mindez gondosan PC köntösben tálalva.
Egyébként meg tényleg hányinger ez az ellenségkép generálás, de nagyon megy. Csak keresni kell egy, az olvasótáboroson kívül eső, könnyen megfogható, társadalmi csoportot, és valami aktuális kérdést kapcsán szét kell őket szedni. Ehhez nem kell ész, nem vitában kell bizonyítanod, egyszerűen csak fikázni kell. Azt meg lehet bármit és bármikor. Az is belefér, ha csúsztatsz benne dögivel.
Göbbels sem véletlenül használta, és a metálkoncerten sem véletlenül üvöltenek együtt a „gonosz” ellen. Kajálja a nagyérdemű, mert együtt utálni, gruppen fikázni kúl. Nem csak a szeretet, hanem a közös utálat is kovácsolhat közösséget. Jó dolog látni a kommentekben, hogy nem csak te utálod a kalauzt, a parasztot, a papokat, az államigazgatást, a bunkókat, Orbán Viktort, meg ezt az egész kurva országot. Kicsit olyan ez, mint egy szellemi-otthon. Úgy érzed, hogy hazatalálsz a tieid közé, és akit elkap ez a fíling, rendszeres olvasód lesz. Szóval ennyi a recept, uszítani PC módon. Igazán nem bántasz vele senkit, de zabálják, mint a szart, és ha nem is sokan esnek hanyatt egy bőrfotelbe fingó juppi esz(e)me(nt)futtatásaitól, azért az a napi néhányezer olvasó nem rossz. Persze azt is tudom, hogy a turmixgépalkatrész-árlista is elérné ezt az olvasottságot, ha belinkelném az Index címlapjára, de ez mellékes. Fut a bicikli, oszt jónapot! Már csak azt kell szem előtt tartanom, hogy ne szarjak oda, ahonnan eszek. Van, akit nem fikázok, még akkor sem, ha bőven ráférne. Harminc felett, már körültekintően PC az ember, és jól tudja, hogy a kényelmes életnek ára van, még ha nem is nagy.
Nyolckor kelek, tököm vakarom, rezsi fizetve, ismert vagyok, okosnak tartanak. Végül is, ez már karrier itt a Balkánon.
Na, ez ki? :)