Kb. a nyolcvanas évek eleje óta létező zenei irányzat, melynek bölcsője valószínűleg Áámerika. Nem keverendő össze a néhány éve a trance (vagy fülem tudja micsoda) egyik változatára aggatott elnevezéssel. A két műfajnak köze nincs egymáshoz, bizonyára valami vájtpartis juppi húzta rá a nevet, nem tudván, hogy már létezik az elnevezés.
Művelői általában fehér, nem túl hülye, és általában nem is túl fiatal, külvárosi arcok. Ha két szóban kellene összefoglalni a stílus lényegét, azt mondanám, hogy őszinte és ösztönös. Soha nem került ki az underground árnyékából, és az is biztos, hogy soha nem lesz méjnsztrím. (Széles rétegek számára eladhatatlan, így a popipar manágerei sem ugrottak rá.)
Bár sok egyezőséget mutat a punkkal, mégis jól megfogható, önálló stílus úgy külsőségekben, mind a zenében. A műfajhoz nem értőnek mégis azt mondanám, hogy valahol a metál és punk között van, és inkább mondanám dinamikusnak, mint kifinomultnak (és akkor enyhén fogalmazmatam). De nem is ezért szeretjük. Amitől jó, az pont az, hogy szarnak a konvenciókra, azt csinálják ami jól esik. És HC-t csinálni tényleg jó. Talán jobb, mint hallgatni. Erő, dinamika, dózer, zúzás. Kicsit olyan mint a Sepultura - Roots című lemeze. Eszement, ösztönzene.
Visszatérve, kábé öt kvintből áll egy szám, de azt iszonyat brutálisan nyomják. Szövegeikben gyakran köszön vissza a politika, a globális problémák, és a társadalomkritika. Ezek a témák nem feltétlenül kerülnek fennkölt módon megfogalmazásra, tehát gyakran hallhatod a fákjú és fákoff kifejezéseket ilyen lemezeken. Jellemző még a stílusra, hogy a számok általában rövidek. Gyakran találkozhatsz 1-2 perces trekkekel, sőt a 30 másodperces szám sem ritka.
Természetes, hogy már a HC-n belül is vannak különböző irányzatok, és bár nem követem ezek el/megnevezését, fogalmazzunk úgy, hogy nekem az "Old School" változat áll a szívemhez közelebb. Ezek közé sorolom (önkényes meghatározás alapján) a következő zenekarokat:
Blood For Blood, Madball, Gorilla Biscuits, Final Exit, Bane, Comeback Kid, OutLast, Punishable Act, Throwdown, Round2, a már nem létező C.O.C. , M.O.D., S.O.D., és még sorolhatnám.
Mi kell egy jó HardCore zenekarhoz?
Énekes. Jellemzői:
- Vitálkapacitása legalább 10 liter,
- Testén legalább egy négyzetméter tetoválás,
- Nem árt, ha van némi artista előképzettsége (a színpadi mozgáshoz)
- Negyvenhatos bicepsz,
- Szétszakadt hangszalagok.
Dobos:
- Brutális fizikai kondíció. (egy órán keresztül szögelni, nem kis teljesítmény),
- Tetoválás, bicepsz szintén.
Gitárosok:
- nem bontanám külön a basszert, a szólót (bár a HC-re egyáltalán nem jellemző a gitárszóló) és a ritmusgitárt. Különösebb technikai tudás egyik esetben sem elvárt ebben a műfajban, de a megjelenés fontos. Legalább egyikük legyen kövér, mert az jól mutat a színpadon. Tetoválás szintúgy elvárt.
Mi kell egy jó HardCore koncerthez?
- Manapság egyre inkább a makulátlan megszólalás és színpadi produkció jellemzi ezeket a bulikat, ezért a jó hangosítás elengedhetetlen. Ettől függetlenül a gitárgerjedés része a sónak.
- Helyszínként valami kis klub szükségeltetik. Nem tudom miért, de a szűk tér kurva jó atmoszférát kölcsönöz a koncerthez.
- Alacsony színpad, amire könnyen felmászhatnak a nézőtérről.
- Világítás gyanánt egy darab százas égő.
- Néhányszáz besörözött rajongó. Róluk annyit kell tudni, hogy megjelenésük hasonlatos a zenekaréhoz, (tetoválás, bézbólsapka, kapucnis felső).
Ha már a sör szóba került, egy pár mondat a drogokról is. Ennek a „kultúrának” egyáltalán nem része a cucc. Nincs nyílt titok, nincs összekacsintás. Bár nevetségesen hangzik, hogy ezt emelem ki pozitívumként, de aki járt már Goa bulin, alter kocsmában, afterparty-n, vagy akár csak egy mezei diszkóban (ma már klubnak hívják), az tudja, hogy ez egyáltalán nem elhanyagolható tény. Manapság számos szubkultúra alapeleme az ilyen-olyan anyag. Na, itt nincs. Nem találkozhatsz szipogó juppikkal, és azt sem láthatod, amit egy átlagos klubban, hogy tolják a budiban az ekit, meg a szpidet, mint náthás ember a C-vitamint. Nem tudom minek köszönhető, talán a Henry Rollins féle alaptézisnek, miszerint „tartsd tisztán a tested és az elméd” ( :))) ), de egy dolog biztos, hogy fűvel is csak elvétve lehet összefutni, egy ilyen koncerten. Persze, sör az van dögivel, de azt tapasztalatból tudjuk, hogy a Borsodiból nehéz összehozni az aranylövést. Tehát kedves szülők, ha csemetéjük hasonló zenéket üvöltet délutánonként, és szombaton elkéredzkedik egy koncertre, nyugodt szívvel elengedhetik! :)
Még valami: Az alábbi videókból civil szemlélőnek könnyen tűnhet olybá, hogy egy HC koncert szerves része az erőszak, de megnyugtathatok mindenkit, ez nem így van. Voltam már olyan egészestés, 400-500 fő részvételével zajló koncerten, ahol egyáltalán nem voltak biztonsági emberek (!!), és egy görbe hajszálat sem láttam. Szóval, brutálisnak tűnik a pogó, az ugrálás, és gyakran előfordul, hogy a színpadra annyian másznak fel, hogy ki lehetne tenni a „megtelt” táblát, valamint a levegőben több lábat látsz, mint kezet, de mindezek ellenére, ezek a rendezvények meglepően békés hangulatban telnek.
A fentiekben ifjú korom egyik meghatározó zenei irányzatáról írtam, - amit a mai napig szívesen csemegézek – azt azért hozzá kell tennem, hogy a HC nem hallgatható tovább 30-40 percnél. Ennyi éppen jól esik, és éppen elég is belőle, mert túl sűrű. Ennek ellenére azt ajánlom, hogy egy komolyabb koncertre látogass el! Nem fogod megbánni, mert annyi energiát és dinamizmust sehol sem láthatsz, mindamellett, hogy teljesen emberi és közvetlen a légkör.
(Nevesebb külföldi előadók néha előfordulnak a 40-2 nevezetű hajón.)
PRIVÁT KÖZLEMÉNY:
FONTOS! KERESEM A MÁR MEGSZŰNT EXTRA HOT SAUCE ZENEKAR TACO OF DEATH CÍMŰ (EGYETLEN) LEMZÉT! BÁR KAZETTÁN MÉG MEGVAN, DE SAJNOS A MINŐSÉGE TRAGIKUS. HA BÁRMILYEN FORMÁBAN RENDELKEZÉSEDRE ÁLL, KÉRLEK, DOBJ EGY EMAILT!
Hogy valamire mégiscsak jó az Internet, arra itt a bizonyíték, ugyanis bőven találni ilyen-olyan felvételeket, klipeket ezekről az alig ismert zenekarokról. Itt egy csokorravaló, a teljesség igénye nélkül:
Final Exit - Respect
Final Exit - Proficiency & Punk Enough
És ilyen a koncert az első sorból (hangminőség ko)
BLOOD FOR BLOOD – BLOCK
Nagy test, nagy tüdő, nagy üvöltés. (Több szám egyben.)
Blood for Blood - Goin' down the bar
Punkos kocsmainduló.
Comeback Kid – Broadcasting
Kicsit kommerszebb, kicsit punkosabb, kicsit numetálosabb a Comeback Kid. Nekik már saját klipre is futja. (koncerten iszonyatosan zúznak ők is)
Comeback Kid – Loreli
És ilyen amikor valaki otthon csinál klipet egy Comeback Kid számra.
Nem tudom kik ezek az arcok, de beszarás.:)
Madball - Get out
A zenéjüktől nem vagyok hasra esve, de azért alá kell írni, hogy ők az etalon. Koncertjeik falbontással egyenértékűek.
Madball - Adapt And Overcome
Egy punnyadt közönségű koncert. (érdemes megnézni, hogy mennyit mozog az énekes. Ezt képes egy órán keresztül produkálni. Ápdét Réka, nesze neked, aerobic!)
MADBALL – HeavenHell (csak linkelni lehet)
Még egy lóbádzsit klip tőlük:
Outlast - Positive Hardcore, Positive Youth
Bár nem nagydarabok és nincsenek agyonvarrva, de eszement kretének. Amikor a közönségen üvölt az énekes. :) (Sajnos, alig találni róluk videót)
Throwdown - Burn
Misconduct - Fight Back
