Mikor először hallottam a rendőrség Telefontanú elmés ötletéről, már akkor elfogott valami hátvakarásos érzés. Nem tudom megmondani, hogy mitől, de büdösnek tűnt. Aztán nemrégiben több helyről értesültem róla, hogy az APEH névtelen feljelentések alapján, csuklóból vizsgálatokat indít. Kafa. Itt már egyértelműen megfogalmazódott bennem a gondolat: ez az ötvenes évek, retro fíling.
Ha az állami szervek az „önkéntes spicli intézményéhez” nyúlnak, számomra csak egy dolgot jelenthet, hogy képtelenek ezen eszközök nélkül ellátni feladatukat. Impotencia. Tegyük hozzá, hogy a fentieken túl, ezek a módszerek igen hatékonyan hozzájárulnak a közmorál rombolásához, ami meg arra jó, hogy az említett szervek hatalmuk látszatát továbbra is fenntartsák. Egészen pontosan az általános félelmet. Mert ha valóban volna hatalmuk, akkor nem nyúlnának ezekhez a módszerekhez.
"Jelentsd fel a szomszédod" mozgalom, padlássöprés, kulákvadászat. A mögéhazudott ideológiákban, magyarázatokban persze van különbség, de a módszer nem változott.
Szóval, tovább szőve az ötvenes évek visszaköszönésének gondolatát, próbáltam összeszedni, hogy melyek azok a párhuzamok, amelyek egyértelműen a komenyista diktatúra legsötétebb éveire és 2008-ra is érvényesek. Sajnos, nem kell sokat agyalni hozzá, hogy összeszedjek néhányat...
Az állam, gyakorlatilag egyetlen valós funkcióját sem látja el. Torzóvá vált. Az elrettentésre irányuló próbálkozásokon, valamint az önmaga létének igazolására irányuló kísérleten kívül, más életjelet nem mutat. (na jó, igazad van, az ötvenes években volt, ami működött)
Fiaskók tucatjai az igazságszolgáltatásban, bűnüldözésben.
A hatalom az utcai tüntetéseket soha nem látott brutalitással vereti szét.
A rendőrség, és az igazságszolgáltatás a politikai vezetés direkt irányítása alatt áll.
Koncepciós perek folynak azok ellen akiket a hatalom önmagára veszélyesnek vél, olyan szánalmas indokokkal, mint például „alkotmányos rend megdöntésére tett kísérlet” (lásd ötvenes évek „állam ellenes szervezkedés”).
A politikai vezetés teljes bizalomvesztése.
Morális válság, frusztráció, reményvesztettség.
Az ország egyre inkább el~, és leszakad a nyugati világtól. Periféria.
A valós érdekvédelmi szervezetek szándékos eltiprása.
Ketté szakadt az ország. Az - igen szűk - politikai alapokon szerveződő elitre, valamit a lakosság nagyobb részét kitevő nyomorgókra.
Politikai kapcsolatok szükségessége az egzisztenciális érvényesüléshez.
A közszolgák teljes szereptévesztése. Kiskirályok.
Az állami megvonás olyan mértékű, hogy törvényes úton képtelenség biztosítani a megélhetéshez szükséges anyagiakat, viszont drákói szigorral sújtanak le a törvényeket megszegőkre. Akkor a disznót vitték az elvtársak, azért dugtad el a sonkát, ma az állam viszi a jövedelmed, ezért adót csalsz. Illegalitásba szorított kisember.
Az állami és magánvagyon közötti konvertálás során, néhány – a közelben várakozó - zseb furcsa módon megtelt.
A korrupció teljesen átszőtte a társadalmat, a sarki rendőrtől, egészen a miniszterig. Mindennapos a hatalommal való visszaélés.
Nincs jog~, és közbiztonság. Ma szociális~, sincs.
Nincs nemzeti érdekérvényesítés, sem a külpolitikában, sem a gazdasági életben.
Az elit minden hezitálás és morális aggály nélkül játssza ki az országot külső, gazdasági és politikai erőknek, saját anyagi érdekében. A vezetés saját országát áldozza fel, egy a minden józanságnak ellentmondó, az élettel összeegyeztethetetlen eszme oltárán. Akkor a kommunizmus, ma a neoliberalizmus.
Az itthoni kilátástalan helyzet miatt, jelentős méreteket ölt a kivándorlás.
Röviden:
Ha egy hidegverítékes éjszakádon, legrémisztőbb álmod lidérce egy morális és gazdasági posványba taszított országba visz, ahol lesöpörte a padlásod a két bőrkabátos hivatalnok, majd egy tüntetésen vasrúddal szétverte a fejed egy rendőr és ezek után börtönre ítélnek, még mindig nem biztos, hogy az ötvenes években jársz!
Köszönjük meg Ferencnek, a pártnak, valamint az egész magyar politikai elitnek ezt a csodálatos időutazást, amivel megajándékoztak minket!
