Némileg keserű szájízt kölcsönöz az ünnepnek, hogy eredetileg a munkásmozgalom, az internésönel, és a harc szavak apropóján született. Azonban nekünk, férfiaknak bírnunk kell annyi nagyvonalúsággal, hogy átlépünk ezen apróságokon, és megéljük ezt a napot annak, amivé lett! Virágosnál sorban állás, kis csokor, puszi, kevéske üngyürü-büngyürü, no, meg egy puszi. És a legfontosabb, hogy ne feledkezzünk meg köszönetet mondani azoknak, akik:
- dajkálnak;
- megengedik, hogy hintázzunk velük;
- osztálykiránduláson megcsókolnak;
- kacérkodnak, hogy beléjük szerelmesedjünk;
- ágyukba engednek;
- nekünk esnek;
- aztán másnap bocsánatot kérnek;
- megcsalatnak;
- megcsalják velünk;
- kiválasztják azt a rémes fátylat;
- adóstársaink lesznek;
- otthont varázsolnak a negyediken;
- tönkre tesznek;
- tönkre mennek;
- családot kovácsolnak;
- gyerekeket szülnek;
- hozzák az oviból, viszik a suliba;
- főznek;
- néha hozzánk vágják;
- megrendelik a ballagási csokrot;
- izgulnak a gyerek esküvőjén;
- unokákra vigyáznak
és a végén gondozzák sírjainkat!
Ne feledjétek, Ti vagytok a világ fele, mert nők és férfiak külön-külön „csak” emberek, de együtt - életet - teremtő istenek!
Köszönjük nektek nunások, csajok, lányok, hölgyek, nénik!
