Józsi a tábla széléről vezényli a munkát, gépek sora cikázik keresztbe-kasul a földön. A távolban hatalmas porfelhőt húzva jönnek-mennek a teherautók, hordják a terményt a magtárba. Mindig volt varázsa a betakarításnak, mikor néhány napra megelevenedik a puszta. Igaz, ma már nem kaszáló férfiakat és kendős asszonyokat látsz, hanem légkondis, 28 milliós kombájnokat, valamint jobbra-balra egyaránt billenteni tudó Mercedes pótosokat.
Ettől függetlenül idilli a kép, lenyugvó nappal a háttérben. Alföld, 2008.
Józsi az új Laguna kombijának dőlve telefonál. Frissen vasalt Columbia ingjéhez kifejezetten passzol ez a brendnyú vászonnadrág. Jó ízlése van, na. Keze ápolt, körmei makulátlan tiszták, és mikor a flipes Nokiáért a zsebébe nyúl, csuklóján megvillan az órája. Nem látom, hogy milyen márkájú, de ismerve őt, biztosan nem gagyi.
- Lajoskám, forduló után, lassan gyere visszafelé, mert még nem ért vissza a Merci! – szól oda a sor végén éppen megforduló kombájnosnak.
- Jó rendben, visszaveszek!
- Mindjárt rákérdezek, hogy mi van velük, csak addig ne siess!
Újabb hívás:
- Merre vagytok, Béla?
- Semmi gond, csak sorompót kaptunk, de két perc és ott vagyok. Én már látom is a kocsidat!
Ez a probléma lerendezve, egy kis nyugalom van a következő gikszerig. Mert az lesz, csak kérdés, hogy mikor, és mi. Az aratás már csak ilyen, mindig van valami probléma, de Joci jól kezeli ezeket. Ért ehhez is, akár a földhöz. A vérében van. Tősgyökeres földműves, mint ahogy az apja, a nagyapja, és a dédapja is az volt.
Józsinak egyébként tényleg a gazdálkodás az élete, és nagyon nem hülyegyerek. Kihasználva a mai kor lehetőségeit és kihívásait, teljesen jól „sakkozik”. Napra képben van az árutőzsdével, határidőzik, a Portfolió a kezdőlapja. Valahogy mindig jó dologba „nyúl bele”, kevesen tudnak nála többet a piacról.
De hogy a fenti történetet megfelelő nézőpontból láthassuk, néhány háttér-információ:
A föld, amin aratnak, nem Józsié, ő csak bérli. A kombájn a Lajosé, aki bérbe dolgozik neki, a Merci pótos, pedig egy fuvarozó srácé. Ja, és természetesen a magtár - ahová viszik a terményt – sem a Józsié, valami mezőgazdasági részvénytársaság tulajdonában áll. Akkor mije van Józsinak, amivel egy „rendes” gazda is bír? Know-how-ja, meg egy Őstermelői Igazolványa.
Ahogy kint álltunk a földön, egyre motoszkált bennem egy gondolat:
- Józsi bammeg, Te nem úgy nézel ki, mint egy parasztgazda, hanem mint egy mezőgazdasági menedzser!
- Azért, mert az is vagyok. Sajna.
