Hogy őszinte legyek, amióta kiderült, hogy a Medgyessy nevével fémjelzett „jóléti rendszerváltás” nyomorba dönti az országot, minden nap reméltem. Bizakodva tekergettem reggelente a rádiót, hátha aznap mondják be a nyolcas hírekben, hogy pénzügyminiszter-csere történt, és holnaptól Bokros Lajos irányítja a tárcát. Bíztam benne, hogy Elqró és csapata látva, hogy nekik már úgyis teljesen mindegy, legalább az országot nem rántják magukkal a szarba, és elhozzák nekünk a megváltót, aki kicseréli alattunk a pelenkát, és nem csak szétkenegeti az elmúlt évek gazdaságpolitikájának végtermékét az ország ánuszán, ahogy ezt ma teszik. Bíztam benne, hogy lesz valakiben annyi józanság, hogy felismeri, ha megdöglik a tehén, nem lesz mit fejni. Nem lett, és nincs. Azt már biztosan állíthatjuk, a mai kormány és vele együtt a mai politikai elit is nyugodt szívvel végignézi ahogy országunk morálisan és gazdaságilag is Európa egyetlen banánköztársaságává „avanzsál”. Senki nincs, aki felborítaná ezt a szoba közepén álló bilit, amelybe két évtizede csak ürít az elit.
Bíztam, reméltem és hittem, hogy eljön a megváltó. Képzeletemben már alakot is öltött egy roppant csúnya, bajszos, szemüveges ember képében. Vicces, hogy éppen egy neolib szakembert hájpolok, de a mai politikai elittel ellentétben én már rájöttem, hogy gazdaság és gazdaságpolitika csak egy féle létezik: működő. Minden más halott, minden más csak nulla, és minden más csak oda vezet, ahol most vagyunk: csődbe. Az a tömény szar, amit a populizmusban egymásra licitáló pártvezírek a szánkba tömnek csak blabla, csak eszköz az analfabéta polgárok ikszéért zajló szavazatszerzési háborúban.
Megdöglünk és még mindig nem akarja senki előhúzni a kalapból Louist, és ha személy szerint nem is őt, de még csak a szerepét sem akarja senki felvállalni. Pedig úgy kell az országnak Bushy, mint egy falat kenyér. Nem holnap, nem talán és nem jövőre, hanem azonnal, és nem azért, mert egy tizeddel kisebb a GDP, mint kéne, hanem azért, mert másodpercek alatt ismét a hárommillió koldus országa leszünk. Érti odafent valaki egyáltalán, hogy ez nem egyszerűen "csak" az elmúlt húsz év legnagyobb „gödre”, hanem egy olyan katasztrófa, amelyből a büdös életben nem vergődik ki ez a szerencsétlen nemzet?
Bushy látja a bajt, ismeri a kórt, és a receptet is tudja. Legalábbis úgy hiszem. Hitemmé vált, hogy van valaki, aki jelentheti a kiutat. Ikonná vált Louis a szememben, de nem csak az enyémben. Érdekes, hogy az a jobboldal, amelyik évekig csak nemzetnyomorító, népnyúzó néven aposztrofálta Bushyt, abban a pillanatban, ahogy az szembehelyezkedett a baloldali kormány gazdaságpolitikájával, rögtön a Magyar Nemzet címlapjára ragasztotta, mint elismert gazdasági szakembert, akinek minden szava arany, hiszen velük együtt fikázta a kabinetet. Nem volt hónap, hogy az „elismert nemzetközi szaktekintélyt” ne interjúvolták volna meg címlapon, aktuális gazdasági kérdésekkel kapcsolatban. Most, hogy az utált MDF-fel kapcsolatban felmerült a neve, persze ismét szemét áruló lett. Viccesen köpönyegforgató a jobboldali média is, de ezt már megszokhattuk.
Szóval, aszott bőrű Ibolykánknak leesett a tantusz, és rájött, hogy az agonizáló pártjának kiutat jelenthet egy bejáratott „brand”. Ez a marginális, Tisztelet Társaságával összefolyó, szánalmas két százalékos csapat a túlélésért kapálózik, és talált magának egy jól csengő márkanevet, amelyről elhiszi, hogy rátűzve a pártnak nevezett csiribiri brigád zászlajára, küszöbugrást jelenthet a következő választásokon. Hatalmas tévedés ez részükről, mert rajtuk az sem segítene, ha maga XVI. Benedek adná nevét a párthoz, viszont Lajos bá’ kultikus nevét jó eséllyel rántják magukkal a korrupcióval, a szánalmas háttéralkukkal fémjelzett pártjuk megítélésének dögkútjába.
Csak abban bízom, hogy az öreg Bushy is látja ezt, és fákkot mutat a magyar politika élő múmiájának, és nem hagyja nevét apró pénzért a mélybe veszni. Bízom benne, hogy józansága győz, és holnap reggel ugyanúgy reménykedve tekergethetem majd a rádiót, hátha bemondja a nyolcas hírek, hogy a megváltó eljött közénk Louis Bushy személyében!
