Akinek nem volt alkalma a televízióban, az szánjon rá tíz percet, és nézze meg Vona Gábort az Estében!
Véletlenül sem szeretnék a Jobbiknak csápolók táborához csapódni, de amit ez a srác produkál(t), az leginkább egy száguldó gőzmozdonyra emlékeztet. Rutinból hengerel, ki-, és megmagyaráz, terel, mindezt közérthetően. Pókerarccal darál és zúz, anélkül, hogy észrevehetően bizonyos célközönségnek nyalna akár stílusával, akár mondanivalójával. Persze, lehet vitatkozni a tartalommal, és nyilván közgazdászok százai csapkodták otthon a térdüket a beszélgetés alatt, de kit érdekel a szakmaiság? Ez itt nem gazdasági konferencia, hanem a politika mélyvize: választási kampány. Egyébként meg szakmaiságot számon kérni rajta, vagy bármelyik politikuson? Bruhaha.. Egyrészt az országot eddig irányító balos brigád (gazdasági) „szakértelme” rántotta országunkat a mocsokba, ergo ők nem csak mondtak baromságot, hanem meg is tették, másrészt a másik alternatíva sem jobb, hiszen a Fidesz vezíre mond néha olyan orbitális hülyeségeket, hogy aki egyszer is ült már közgazdaságtan jegyzeteken, azt a haját kitépi Viktor szavaitól.
Tényleg, tetszenek tudni, hogy miért olyan rohadt titkos a Fidesz gazdasági programja? (Ugye nem képzeltük, hogy nincs nekik olyanjuk!?) Mert szóról-szóra megegyezik Bajnai programjával, - kényszerpályán vagyunk ugyanis - és ha ez kiderülne, akkor bizony tizenöt százalékkal kevesebben voksolnának a narancsra.
De térjünk vissza, a Vonathoz. Ha van egy kis sütnivalója ennek a fickónak (márpedig nagyon úgy tűnik, hogy bőven akad neki), akkor lassan leszokik a zsidózásról, cigányozásról, maga mellé vesz 5-6 hozzá hasonló kaliberű arcot, és jövőre úgy mennek benne a Parlamentbe 20%-kal, hogy csak úgy zörög. És erre azt mondom, hogy így van rendjén. Nem pont ilyen módon képzeltem a jelenlegi elit megleckéztetését, de a cél szentesíti az eszközt. Ez a mocsok, velejéig rothadt garnitúra megkapja, ami jár neki: hátulról, egy negyventonnás gőzmozdonyt. Ezek a kiskaliberű masiniszták, mint Dávid Ibolyka, Kuncze rozmár Gábor (akit végjáték gyanánt éppen most akar visszarángatni az pártja az elnöki székbe remélvén, hogy kivezeti „népét” a fejre állt Toi Toi-ból. - muhaha), vagy Kóka építkezős János, és az örök favorit Kövér ősmagyarimidzs László elhitték, hogy büntetlenül játszhatnak a síneken? Persze hogy nyugodtak voltak, hiszen a radikális jobb élén eddig nem volt olyan ember, akit a képernyőre lehetett engedni, így attól sem kellett félni, hogy azok komoly népszerűségre tesznek szert. Eddig tartott a lakodalom. Van mitől félni, mert Vona nem egy „kiengedhetjük a sajtótájékoztatóra, talán nem mond hülyeséget” figura (lájk Deutsch Tomi), hanem egy párját ritkító harcos. Na, vele már kevesen állnának ki egy élőben közvetített vitára. Személyében egy igazi „nagykaliber” áll a radikálisok élén, aki a szó nemes értelmében (ha van ilyen) ízig-vérig politikus. Karizmáját és kommunikációs képességeit elnézve, bármelyik párt élén megállná a helyét, sőt szerintem most az MSZP és az SZDSZ fél karját adná azért, ha fele olyan tehetséges vezetőt találnának maguknak, mint amilyen ő.
Egy szó, mint száz, még egy ilyen poros bakterház előtt is - mint amilyen a magyar politikai élet – elmegy néha a pesti gyors. Már nem az a kérdés, hogy félvállról vegyék-e Vonát, hanem az, hogy el tudnak-e ugrani előle idejében, ha az egyáltalán még lehetséges. Remegnek a falak, dübörög a föld: megjött a Vona(t). És nem lesz kímélet, letakarítja a pályát, ahogy azt kell.
Mekkora pánik lehet most a pártházakban, te édes jó Istenem!
