Maga a vérbő szánalom, ahogy megélhetési politikusaink önmagukat liberálisnak hazudó csoportja „új irányt” keres pártjának. Hogy mit is jelent ez az új irány? Piaci rést, ahová betehetik az öt százalékukat. Elvek? Meggyőződés? – kackac, kiskukac.
Nagyon nincs mit csodálkozni azon, hogy itt a Balkánon a pártszervezés is fordítva működik. Emlékeznek még a liberális Fideszre? 1996-ig a második „szabadelvű” párt volt a hazai palettán, majd amikor meglátták a piaci rést a jobboldalon, azonnal népnemzeti konzervatívvá vedlettek. Pont ilyen fordulat előtt áll a Szadesz is, igaz ők most kényszerből lépnek. Hogy a pontos irány mi lesz, azt ők sem tudják, bár elnökjelöltjeik arról beszéltek, hogy középre kell pozícionálni a pártot. Ez az út valószínűleg nem lesz járható, hiszen mostanság ott elég szűk a hely. A két nagy is arra próbál húzni, hogy a lassan köztörvényessé váló vezetésű MDF-ről ne is beszéljünk. A vidéki szavazókra bazírozó törekvéseket meg már most el lehet felejteni, ugyanis nem arról van szó, hogy vidéken nincs támogatottsága a Szadesznek, hanem arról, hogy zsigerből gyűlölik a fejetek. Jóravaló alföldi kocsmában a Kóka, liberális, Demszky szavak szájon való kiejtése orrba gyűrést von maga után és nem hiszem, hogy egy logócsere ezen bármit is változtatna.
Az SZDSZ-ben most zajló folyamatok, kiválóan példázzák, hogy szárba szökkent demokráciánkban szó sincs elvhű politikusokról, és hiába is keresnél klasszikus értelembe vett pártokat, - melyek eszmék mentén, alulról szerveződő társadalmi szervezetek lennének - mert nincsenek. Megélhetési politikusaink menedzserek, akik piacban, vásárlókban és profitban gondolkodnak, az elvek, eszmék, és szavazóbázis helyett. Olyan az egész, mint egy konzervgyár, ha már eladhatatlan a vagdalthús, akkor kitalálunk valami új terméket, átállítjuk a gépsort, és holnaptól azzal házalunk.
