...avagy a hétvége két droidja.
M0, irány vidék, buli van. Belső sávba váltunk, hogy az előttünk haladó Suzuki megelőzzük. Roppant tempóval száguldunk el mellette, ők tán’ százzal, mi pedig legalább öttel gyorsabban, így volt idő átpillantani a Swiftbe. Anyu vezet, volánt mintaszerűen tíz óra tíz percnél fogja, bekötve. Mögötte két kissrác, 8-10 évesek lehetnek, becsatolva ők is, ablakok felhúzva, gondolom, megy a klíma.
- Te látod, amit én?
- Mit? Hogy cigizik a nő? Aha.
- Azt a droid állatot! Képes bebagózni abba a két köbméternyi levegőbe, amibe a saját gyerekei ülnek? Gyereknapra tüdőrákot ad a srácainak?
- Ennek mit vinnél anyák napjára?
- Kibiztosított gránátot, azt.
Célállomás. A buli már javában megy, grillen a hús, fogy a sör, röhögés a kert minden sarkából. Konszolidált harmincas csapat, sokan hozták gyerekeiket is, akik jól elvannak a pancsolóban, szemmel láthatólag nekik is bejön a szabadtéri mulatság. Autó áll meg a ház előtt, újabb vendég jött, anyuka nyolcéves kislányával. Csemete elvegyül a többiekkel, anyuci is rögtön átveszi a hangulatot, trécsel a barátnőkkel és szürcsöl rendesen. Nem úgy dobja be a feleseket, mint aki csak és kizárólag a születésnapján és szilveszterkor iszik egy pohárka pezsgőt, rutinból átlendül a spicces állapoton.
Telik-múlik az idő, tíz körül már a gyerekesek jó része elindult haza, ritkul a társaság rendesen. Egy kis roston-repeta reményében a tűzhöz oldalazok, beszédbe elegyedve az alkalmi szakáccsal…
- Az anyukát láttad, vagy elment már ő is?
- Elindultak haza tíz perce.
- Jöttek értük?
- Nem, beült a kocsiba a kislánnyal és elindultak.
- Ne má’, hiszen atom részeg volt!
- Pedig de. Nem először hurcolássza piásan a gyereket kocsival.
- Napi rutinból veszélyezteti a gyereke életét? Az szép. És ha már ő nem gondolkodik, nem volt senki, aki elvegye tőle a kulcsot, vagy pofán vágja?
- Beszélhetsz neki, szart sem ér. Képes elmenni a pótkulcsért.
- Eleve az, hogy piásan vezet, plusz beteszi gyerekét a hátsó ülésre? Nem hiszem el, ez egy állat…
- Nem, felnőtt ember és szülő.
