A mainstream hiphop hatása alól nem vonhatjuk ki magunkat, bármennyire is utáljuk a futószalagon gyártott, önmaguk paródiájaként pózoló, a bérelt luxusjárgányokban egymásra licitáló papírgengszterek tucatjait. Személy szerint akad még egy hatalmas problémám a műgangstákkal, mégpedig, hogy semmi közöm az amerikai gettók, és az onnan jövő, kisstílű dílerekből Bentleys nagymenőkké avanzsált hülyegyerekek világához. Egyszóval behányok a stílustól (illetve attól amivé vált) és bármennyire is nagyszerű egy-egy produkció, nem tudom önfeledten élvezni.
De ez az egész már csak múlt idő, mert nemrég ráakadtam arra az arcra, akinek zenéi (ha mégoly populárisak is) balkáni identitásom számára is emészthetővé teszik ezt a kultúrvackot. Mit nekünk Sziklás-hegység, mikor itt van egy köpésre az Urál, és különben is, Brooklyn helyett sokkal otthonosabban mozgunk Южный-ban.
Seryoga bár a stílus minden kliséjét belegyúrja produkcióiba, de azt mégis valami félelmetes színvonalon hozza. Eszementen jó hangszerelés, über-brutál módon szóló lemezek, hihetetlen jó vokálok, ő maga pedig úgy darálja a szöveget, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Felejtsd el az East Coast–West Coast szarságot, Szerjózsát hallgas! Ötös a srác.
