Avagy még néhány gondolat Szalai Annusról, és az ő tejhatalmú szargyáráról.
Nem mennék bele az új médiatörvény részletes kivesézésbe, - megtették ezt már sokan - pusztán arra szeretnék rávilágítani, hogy a szabályozás jelenlegi formájában nem mutat mást, mint, hogy a szövegezők és az azt megszavazó politikusainknak halvány fingjuk nincs a Net mechanizmusairól és technikai működéséről. Ennek viszont örülnünk kell, ugyanis a hatalom a parti első pillanatában kiterítette lapjait: se esze, se helyismerete nincs. Csak lendülete van, de ez a biztosítéka annak, hogy nagy lesz majd a pofára esés is, ha csatára kerül a sor. Úgy fogja a netes társadalom hülyére szívatni Szalai néni csapatát, hogy megbánják még azt a pillanatot is, mikor először UTP kábelt dugtak gépükbe. Tulajdonképpen a helyzet komikus: Az SMS-sel sem boldoguló király pápaszemes helytartó nagyija, lőporszárítás közben hadat üzen az Apache szervert konfiguráló szájberpunkoknak. Muhaha….
De jelenleg síri csend honol a csatamezőn, és a lövészárkokban már mindenki célra tart.
Ha a hatalom meghúzza a ravaszt és leteríti első áldozatát, anélkül emelhetjük magasba zászlónkat, hogy összevéreznék kezünket. Mert azt kell látni, hogy nem a csata kimenetele, hanem maga a háború ténye jelenti számunkra a győzelmet. Hallgatott volna bárki is ’85-ben URH-t, Etát, ha nem a rendszert szidják számaikban? Őket akkor az elnyomás hívta életre, és az is adott nekik népszerűséget, éppen úgy, ahogy ma is ennek a folyamatnak nézünk elébe. Hatalmas lehetőség a mai klikkszegény időkben közellenségnek lenni: újra punkok lehetünk: bloggerpunkok.
Mártírokat gyárt a hatalom saját maga ellen, ha fegyvert ragad.
Őszintén, kit érdekel manapság egy blog? Ezrével állnak a jobbnál-jobb közéleti-, politikai naplók a magyar szájbertérben. Lajos hetente kétszer elmorog a világ dolgairól, ha úgy tartja kedve csúnyán megsérti politikai meggyőződésében a Fidesz szavazókat, netán elküldi a Pápát a jó búsba, és ezzel néha kikerül az Index blogrolljába. Olvassák naponta ezren, és akkor mi van? Ellenben, ha Annus néni elkaszálja a posztolót, ne adj isten beszántatja a blogot, Lali azonnal hős lesz, és vietnámi szerverre két óra alatt átköltöztetett írásai soha nem látott olvasottságnak örvendenek majd. Jól kibasztak vele? Elhallgattatták? Abból fog tőkét kovácsolni, hogy a hatóság céltáblára állította, és úgy válik belőle a kibertér Che Guevarája, hogy semmit nem kell érte tennie. Megfogni, eltűntetni fizikai értelemben nem lehet, viszont a hatalom üldözöttje bírja a tömegek szimpátiáját, ami itt egyet jelent az olvasottsággal. Klikktőke.
Ugyanez igaz a zsurnalisztákra, tartalomszolgáltatókra is. Tételezzük fel, hogy UP egy írása miatt az NMHH farkára húzza az Indexet, és meglepi a szerkesztőséget egy ötmilliós csekkel. Mit lép erre ő? Regisztrálja a peternew.heroblog.com címet és ezerrel elkezd írni. Minden eddiginél durvábban szidja a Fideszt, Szalait és a kormányt. Történt bármi is, azon kívül, hogy Facebookon mindenki az illegalitásba vonult főszerkesztő blogjának linkjeit lájkolja? A szerkesztőségek, újságírók a hivatalosan nem vállalható írásokat egyszerűen „outszorszolják” blogokba. Ennyit értek/nek el.
Minél többet agyalok az új médiaszabályozáson, annál inkább csak egy válasz világlik meg előttem: a Fidesz hihetetlen sötét birkák gyűjtőhelye. Olyan frontot nyitottak meg, aminek semmi értelme nem volt, ráadásul egy fordítva felállított ágyú mögül fenyegetőznek a kanóc meggyújtásával.
Hajrá polgártársak, lőjetek a tömegbe!
u.i: Netkukacok, bloggerek, kommenterek, zsurnaliszták! Nem beszarni, miénk a győzelem!
