Amikor néhány hete, megboldogult Gy. Ferenc régiós mentőcsomagért rimánkodott lehülyézték itthon és nyugaton is, valamint a környező országok vezetői sűrűn határolódtak el tőle és hazánktól, miszerint ne vegyék már őket egy kalap alá a szaros Magyarországgal. Bár már akkor is hallható volt egy-két elcsukló hang, mely szerint (most éppen) nem mondott hülyeséget az a Feri gyerek, azért egységes volt világszerte a röhögés miniszterelnökünk felvetésén.
Tán egy hete annak, hogy beszélgettem felvidéki közgazdász barátommal, aki remegő hangon írta le a Szlovák helyzetet, és apokaliptikus jövőt festett hazájáról. Nem mennék bele a részletekbe, mert egyrészt nem vagyok közgazdász, másrészt nagyon sok mindenről beszélt, amit nehéz lenne így felidézni, de ami lényeges, hogy hosszasan ecsetelte az euro bevezetés árnyoldalait, valamint az egylábú gazdaságuk sérülékenységét. Amit talán érdemes megemlíteni, hogy állítása szerint a három Szlovákiába települt autógyár – a beszállítókkal – valamit a hozzájuk szorosan kapcsolódó ágazatokkal együtt, a GDP több mint felét adják. Innen nem nehéz eljutni addig, hogy mi van akkor, ha az autógyárak csak egyetlen hónapra leállnak... Dráma és összeomlás az eredmény, és akkor finoman fogalmaztunk. A másik tényező, a sokat emlegetett ojró, amelynek bevezetése nem csak pozitívumokkal jár, mint ahogy azt mostanság mantrázzák vezetőink. Felhozta példának az olaszokat, akiket „békeidőben” is rendesen sokkolt a közös pénz bevezetése, többek között a fogyasztói árak elszabadulása miatt. Azt már tudjuk a tévéből, hogy tóték két lapáttal hordják ki otthonról pénzüket, mert minden környező ország olcsóbb lett, mint a sajátjuk. És nem csak arról van szó, hogy Győrbe járnak hűtőládáért, hanem a mindennapi szükségleteiket is innen elégítik ki, azaz kajáért járnak hozzánk, az északiak a lengyelekhez, a keleti országrészből meg Csehországba. Bizonyára jót tesz a saját kereskedelmüknek.
Pár nappal ezelőtt olvastam egy posztot, (ha agyonütnének, sem találnék rá még egyszer) amelyben éppen a csehekkel példálóztak, hogy ők még idén is négy százalékkal növekednek. Akartam is kommentelni, hogy milyen információ alapozza ezt, mert az elmúlt hetekben már több helyütt megjelent, hogy jó esetben is állni fog a gazdaságuk, azaz 0 növekedést produkálnak, de nem szóltam hozzá, mert elképzelhető, hogy februári adatokra alapján készült a bejegyzés, és akkor még valószínűleg igaz is volt ez az elképzelés. Már ott sem fenékig, és már régen nem is tejfölös a helyzet. De hogy a rossz híreknek még véletlenül se legyen vége, tegnap több helyütt megjelent, hogy a szlovákok is mínusszal számolnak idén, annak ellenére, hogy decemberben még négy százalék feletti növekedést valószínűsítettek 2009-re.
Egyébként arra is kíváncsi leszek, hogy mi országunk hol áll meg, mert a decemberi nulláról már mi is eljutottunk a mínusz ötig (hatig) úgy, hogy még mindig BEFELÉ MEGYÜNK AZ ALAGÚTBA. Ha ilyen tempóban ketyeg a számlálónk visszafelé, szerény véleményem szerint, ha tízből (!!) megússzuk az évet, akkor összetehetjük kezünket, és hálát adhatunk Máriának!
De az egésznek a lényege, hogy hétről hétre romlanak az egész régió kilátásai. Nem lesz itten kistigris meg „bezzegország” hanem csak döglött puma, amputált tigris, valamint agonizáló elefánt, és Varsó pont akkora szarban lesz, mint Prága, Pozsony vagy Budapest. És még nem is beszéltünk egy, a régióban kirobbanó, onnan kiinduló devizaválságról, illetve annak veszélyéről/lehetőségéről. Ne legyenek kétségeink, ha valamelyik ország letérdel a közelben, az derékba tör mindenkit két hét alatt úgy, hogy sem az EU-nak, sem a Világbanknak nem lesz ideje még segíteni sem, feltéve, ha egyáltalán akarnak.
Szóval el kellene, hogy jussunk a felismerésig, hogy egy cérnaszálon lóg a régiónk, és ha a leggyengébb elenged, lezuhanunk mind. Itt az ideje, hogy félretegyük sérelmeinket, ha nem akarunk közösen éhenhalni. A jelek szerint, azért már sokaknak leesett a tantusz és nincs már messze az idő, mikor a „Visegrádi Sokak” egymás kezét szorongatva, pincsi módjára fognak koldulni egy mentőövért, éppen úgy, ahogy az általuk kiröhögött Feri tette azt nemrég.
