Végkielégítést az kap(hat), akit munkáltatója rendes felmondással elbocsát, vagy közös megegyezéssel bontják fel munkaszerződését. A végkielégítés kifizetés utáni (tovább) újrafoglalkoztatás miért ütközne jogi akadályba? Ha én, mint munkaadó vagyok olyan hülye, hogy ma felmondok neked, kifizetem a végkielégítésed, és holnap újra felveszlek, az kizárólag a saját problémám, illetve a cégemé.
De ki az a hülye munkáltató, aki kirúgja emberét, majd másnap ismét foglalkoztatja? Az a hülye, amelynek menedzsmentje két kézzel lapátolja a cég pénzét hazafelé. Piaci körülmények között erre nem nagyon van lehetőség, hiszen az éber tulajnak ez azonnal szemet szúrna, de egy állami vállalatnál? Maga a paradicsom, hiszen nem csak a vezetés, hanem a tulajdonosi jogkört gyakorlók is haverok, pénz meg dögivel, hiszen a nagy közösből jön. Itt könnyen el lehet játszani, ugyanis az egész menedzsment egy oldalon áll, egy tehenet fej, lop.
Egyébként a trükk nem mai, állami vállalatoknál rendszeresen eljátszották, régi elvtársak jutalmaztak ilyen módon egymást. Lajos három évtizede dolgozik a cégnél, a komplett menedzsment a puszipajtása. Harminc év nagy idő, járna is erre egy talicska végkielégítés, de ez „elfekvő” zseton, ugyanis az csak akkor jár, ha kirúgják. Egy hétvégi buli alkalmával megbeszélik a vezérigazgatóval és a személyzetissel, hogy szegény Lali így nyugdíj előtt igazán megérdemelne egy kis bonuszt. A recept a szokásos, „megajándékozzák” egy rendes felmondással, hogy „hozzájusson” a végkielégítéséhez, majd másnap visszaveszik dolgozni. Ha nagyon kilógna a lóláb, akkor pihentetik Lajost fél-egy évig, és csak utána alkalmazzák ismét, hogy a senkinek se szúrjon szemet. Ha nem rendes munkaszerződéssel foglalkoztatják, hanem „menedzseri szerződéssel”, (ami általában határozott időre szól) akkor is járható az út, ugyanis ezeket úgy kötik meg, hogy ha a cég bontja a szerződést, akkor lelépési díjat kell fizetni a TopDognak. Ugyanúgy visszavehető, legfeljebb más státuszba, mondjuk tanácsadónak. Atyavilág, hány Malév góré nyalta így fel a pénzét az elmúlt húsz évben!
Sajnos biztosra veszem, hogy ez a trükk nem sért jogszabályt, balhé csak akkor lehet belőle, ha a cég „valamilyen” belső szabálya korlátozza az ilyen visszaélési lehetőségeket, de a majd véletlenül az derül ki, hogy a BKV-nál nincs ilyen. Ehh... Egyébként, ha nem bizonyítható, hogy a kirúgás és újraalkalmazás előre megbeszélt, lezsírozott parti volt, akkor személyzetis nyanyánk sértetlenül és teli pénztárcával fogja megúszni a dolgot.
De a legdühítőbb a történetben nem is a végkielégítés lenyúlása, hanem a fizetése, illetve a 120%-os prémiuma. (akár 1,2 milliót kap, akár 4-et)
MI A KURVA ANYJÁRA KAP PRÉMESSEL EGYÜTT HAVONTA (NETTÓBAN IS) MILLILÓS FIZETÉST EGY OLYAN CÉG MENEDZSERE, AMELYIK 5-10 MILLIÁRD VESZTESÉGET TERMEL ÉVENTE, ÉS EURÓPA LEGSZARABB KÖZLEKEDÉSI VÁLLALATÁVÁ KÜZDÖTTE LE MAGÁT AZ ELMÚLT TÍZ ÉVBEN?!
Értem én: a jól végzett munka eredménye a fizetés és a prémium. De hol itt a jól végzett munka?
Egyre inkább erősödik bennem a kép, hogy a BKV nem más, mint az aktuális kormánypárt üdülőtelepe és a párt (egyik) pénzszivattyúja. Ide helyezik a jutalmazni kívánt katonákat, akiknek semmi egyéb dolguk, csak aláírni a pártközeli (offshore) cégek megbízásait, és annyi pénzt pumpálni haza, amennyit nem szégyellnek.
