Az ostoba állatja élete legnagyobb dobására készül. Sorsának jobbra fordítását erőszakkal próbálja megoldani: elveszi más(ok) pénzét. Szűkös agya a pénz szóról csak bankra képes asszociálni, így kiszemel magának egy bankfiókot.
Tapasztalatból tudjuk, hogy az ostoba, piti bűnözőnél nincs veszélyesebb, mert egyrészt ténylegesen nincs mit veszítenie, így a kockázat soha nem érdekli, másrészt cselekményének súlyát pszichés fejletlenségénél fogva fel sem tudja/akarja mérni. Ő az, aki egy kocsmai szóváltásnál azonnal szurkál, és gondolkodás nélkül használja fegyverét, ha szidják az anyját.
Szóval elmebeteg emberünk a multiplex-krimik mintájára eltervezi akcióját, és elindul egy külvárosi bankba. Eszébe sem jut, hogy egy bankfiókból ma már lehetetlen nagyobb összeget elhozni, mert a pénztárakban alig van pénz. A biztonsági előírásokban meghatározott összeg feletti készpénzt azonnal berakják a trezorba, ami meg - mint tudjuk - időzáras. Ez utóbbi kifosztására egy rablás alkalmával esély sincs, hiszen negyedórát senki sem akar géppisztollyal a kezében malmozni egy kirakatban. A könnyen vihető pénz kizárólag a pénztár tartalma, de az meg maximum 2-3 millió forint. Kafa: ez éppen egy Swift ára, persze alapfelszereltséggel.
A biztonsági szakemberek nyilván pont ezért találták ki a pénztárakra vonatkozó előírásokat, hogy ne érje meg bevállalni a rablást. Mert ki az a hülye, aki 10 év börtönt tesz kockára egy szaros autó áráért? Rossz hír, hogy mindenki, aki így gondolkodik, sajnos téved, mert a jelek szerint jó néhány olyan idióta él közöttünk, akik ezt bevállalják. Persze, ezen tévedésért nem hibáztatható senki, hiszen a fenti következtetés alapja a józanság és az épelméjűség. Mondhatjuk, hogy az elmebeteg reakciójával senki sem számolhat, pedig kéne...
Folytassuk ott a sztorit, hogy Lajos és sittes barátja csőre töltött fegyverrel már bent vannak a bankban. Üvöltözés, hasalás, adrenalin, beszarás, halálfélelem. Az ügyfélszolgálatos kislánynak a padlószőnyegen fekve pedig eszébe jutnak az oktatáson hangzottak: „Engedelmeskedni, átadni, és lehetőség szerint megnyomni a pánikgombot.” - Ennek megfelelően óvatosan megböki az asztal alján lévő bizgentyűt.
És történetünk innentől vesz/vehet drámai fordulatot.
A piros Led felgyullad a közeli kapitányságon, szolgálatkész rendőreink azonnal autóba vágódnak, és két percen belül a helyszínen vannak. És itt a hiba, mert a raboló bácsik még (általában) a bankban pakolnak. Így maga a szisztéma (ha jól működik) „garantálja”, hogy az elmebeteg, fegyveres idióták sarokba legyenek szorítva. Pedig ez a szitu lenne a leginkább kerülendő, hiszen reakciójuk kiszámíthatatlan: jön a túszszedés, az üldözés, a lövöldözés a lakótelep közepén, vagy éppen a zsúfolt utcán. Kafa. Nem lenne jobb, ha hagynánk futni őket a francba?
Mert őszintén: ki a szart érdekel zsákmányuk, a bőrkanapé ára?! Ennyiért tesszük kockára rendőreink, a bankban dolgozók, az ott tartózkodó civilek, valamint a járókelők életet? A mérleg egyik serpenyőjébe emberek tucatjainak biztonsága, élete nehezedik, a másikban meg egy marék apró van.
Tudom, ha nem lenne időnként agyonlőve egy-két ilyen gengszter, akkor valószínűleg vérszemet kapnának, és várhatóan nagyságrendekkel több lenne a rablás, de hogy a biztonsági rendszer hordozza magában a legnagyobb rizikót, az sem járja…
Nem kellene újragondolni ezt az egész szisztémát?
