Politikai és közéleti értelmező szótár #1
Pluralizmus - Többpártrendszer. Esetünkben kettő. Vannak ugyan a parlamentben kisebb pártok, de csak formailag különülnek el az oldalukon található nagy párttól.
Rendszerváltás (módszerváltás) – mi azon eseménysort hívjuk rendszerváltásnak (ellentétben a szó eredeti értelmével), amely során a kommunisták átmentették, átkonvertálták kapcsolati tőkéjüket pénztőkévé, politikai tőkévé. Nem volt itt se forradalom, se váltás, ugyanis mindkettő alapfeltétele, hogy az uralkodó elit megbukjon, de nálunk nem hogy nem bukott meg, hanem soha nem látott módon megerősödött ez a réteg („szar a vízen” effektus). Dicsőséges demokratizálódásunk nem más, mint vihar a biliben, amely csak a kisemberekre vonatkozó játékszabályok megváltozását hozta magával.
Ellenzék - Az a párt, amelyik az autópálya-pénzek kisebbik hányadát rakja zsebre.
Kormánypárt – Royal Flush. Mindent visz, nem csak az autópálya-pénz nagyobbik részét.
Választások – Azon reklámkampány melynek keretén belül eldől, hogy a következő négy évben melyik párt lophat többet. Jelentősége gyakorlatilag nincs, hiszen a felvázolt alternatívák (az a két párt) ugyanazt az oligarchiát képviselik. (elit – paraszt viszony)
Önkormányzat – Az a csatorna, amelyen keresztül pozíciókkal (és így pénzzel) látja el a párt a közkatonáit. Ezért kell belőle 3200. Budapestre például 24. Gazdag ország, nagy a jólét, 3200 polgármester, ugyanennyi jegyző, persze közpénzből. Minden választás előtt hallhatod, hogy radikálisan csökkentik az önkormányzatok létszámát, majd a voksolás utáni napon, varázsütésre lekerül a téma a napirendről.
Jobboldal, baloldal – Értelmezhetetlen fogalmak országunkban. A két oldal, csak a populizmus mértékében és minőségében mutat eltérést.
Miniszter – Univerzális szakember. Alkalmas bármilyen pozíció betöltésére, (de éppen ezért) mindenhez hülye. Általában a párt alfahímjei töltik be ezt a pozíciót, főleg olyan tárcák esetében, melyeket egy hintaló is könnyen elirányítana.
Elit – domináns, előjogokat élvező csoport, egy közösségen (társadalmon) belül.
Politikai elit – nonszensz fogalom. Hogyan lehet egy képviseleti demokráciában előjogokat gyakorolni?
Szellemi elit – TGM vazze.
Gazdasági elit – Lásd: üzletember.
Fidesz – Az oligarchia egyik, a megtévesztést szolgáló, anyagi érdekek mentét szerveződött csoportosulása. Más néven: Orbán Viktor rajongók gyülekezete. A Fidesz ’96-ig liberális párt volt. Amikor vezére meglátta a „piaci rést” a jobboldalon, rögtön keresztény és népnemzeti fordulatot vett az addig „kis SZDSZ”-nek hívott párt.
MSZP – Az oligarchia másik, a megtévesztést szolgáló, anyagi érdekek mentét szerveződött csoportosulása. Olyan mint a Fidesz, csak itt nem az elnöknek van pártja, hanem a pártnak elnöke. Nyíltan posztkomcsik.
SZDSZ (szadesz) – Politikai anomália. Egy olyan párt, amelynek léte csak matematikai úton bizonyított, látni még soha nem látta senki. Ennek ellenére, a választásokon mindig magasabbra kúszik az oszlopdiagramjuk, mint a bekerülési küszöb. Állítólagos tagjai, liberálisnak vallják magukat, de jót röhögnek azon, ha valakit hülyére vernek az utcán, azonosító nélküli rendőrök. A szadesz, gátlás nélkül kinyalja bármelyik pártnak a seggét, egy-két autópálya megrendelés és a kormányra kerülés reményében.
Kommunista – az előző rendszer aktív építője, aki vállalata a rendszer kiszolgálását saját boldogulás érdekében. Persze azt, hogy önként tette, ezt a legtöbbjük tagadja. Ezen férgeknek többsége, még csak véletlenül sem tudta magáénak a kommunista ideológiát, pusztán a jobb pozíció, jobb anyagi helyzet, vagy egyéb kiváltság elérése érdekében bújt pártköpenybe. Sajnálatos, hogy 2007-ben még beszélni kell róluk, hogy téma, és, hogy egyáltalán léteznek. De ezért még véletlenül sem annak kell lelkiismeret-furdalást éreznie, aki emlegeti őket, bár sunnyogó értelmiségünk és (érthető módon) a régi elvtársak mindent megtesznek azért, hogy ciki legyen kommunistázni. Nem kommunistázni ciki, hanem az még mindig nem léptünk túl rajtuk. Köszönet ezért „politikai elitünknek” akik „elfelejtették” felelősségre vonni őket, és eltakarítani őket a közéletből, ahogy ez elvárható lett volna, és ahogy ezt még egy banánköztársaság is megteszi, ilyen esetben.
Öreg komcsi – Az elmúlt rendszer iránt nosztalgiát tápláló fasz, aki nem feltétlenül volt kommunista, csak szívesen emlékszik arra, hogy a ’70-es években volt Trabantja, és nyaralni járt Szárszóra. Persze az ilyen pöcs, képtelen történelmi léptékekben gondolkodni, és már az sem jut eszébe, hogy ennek a puha politikának azért volt némi előzménye. Mondjuk az a pár ezer halott a forradalom alatt és után, az elhurcolások, bebörtönzések, kínzások, államosítás. Az sem jut el az agyáig, hogy a hatvanas-hetvenes évek „jólétének” köszönhetjük, hogy a 90-re, gyakorlatilag csődbe ment az ország. Mivel ezek általában idős emberek, hülyeségüket tudjuk be az agyér-elmeszesedésnek.
Liberális (személy) – Olyan piacfasiszta, aki nem viseli a zsidózást.
Társaságban könnyű felismerni, mert gyakorta nácizik, szélsőségesezik, fasisztázik.
Fasiszta (személy) – Olyan zsidózó, aki nem viseli el a piac törvényeit.
Társaságban könnyű felismerni, mert gyakorta buzizik, cigányozik, zsidózik.
Turbó magyar – Olyan magát nemzeti érzelműnek valló polgártárs, aki naivitása okán hisz a mesékben. Gyakorta emlegetik a Szent Koronát, Nagy Magyarországot, Árpádot. Történelmi ismereteik gyakorta hiányosak, objektivitásuk, realitásérzékük nulla. Társaságban könnyű őket felismerni vállukra terített, piros-fehér csíkos zászlóról.
Üzletember – tolvaj. Szinonimák nálunk, sajnos. Privatizálók, adócsalók, ügyeskedők, áfa-csalók, olajszőkítők, Offshore-ozók. Olyan emberek, akik a vagyon-újraelosztásnál „észnél” voltak, és kihasználva az akkori (jogi) káoszt, szarrá lopták magukat. Szó szerint. Az olajosoknál nem volt ritka, hogy hónapok alatt milliárdokra tettek szert. Ne felejtsd, a korlátlan lehetőségek hazája nem Amerika, hanem a kilencvenes évek Magyarországa volt! Furcsa mód ezek a köztörvényesek, ma társadalmunk megbecsült tagjai. Ennek a rétegnek a pofátlanabbik fajtája az itt púposodik a közéletben, és eljátssza az elit szerepét. Ilyen például Gyurcsány Ferenc, is. A kevésbé féreg típus, - gondolom némi lelkiismeret-furdalás okán - meghúzódik a háttérben és nem vállal közszerepeket.
Polgár, polgárság– Olyan, nálunk nem létező társadalmi réteg, melyet politikusaink ugyan gyakran emlegetnek hivatkozási alapként, ám nálunk, nyomokban sem fedezhető fel. Itthon, egyedül hollywood-i filmekben találkozhatsz velük. Tipikus filmbéli jelenet, amikor a család nagy autóval, jól öltözötten, utánfutójukon hajóval, nyaralni indulnak. A furcsa csak az, hogy (sem a filmben, sem a valóságban) ehhez nem kell lopniuk, annak ellenére, hogy nem atomkutatók és nem születtek milliárdosnak.
Értelmiség – A rendszerváltás óta lapító, a társadalmi, és politikai életben zajló negatív folyamatok iránti felelősségét el nem ismerő réteg, mely csoport tagjainak közös ismérve, hogy több éven keresztül jártak kollégiumi bulikra. Előszeretettel hivatkoznak a kollektív felelősségre, és az „úgyis minden mindegy” cinikus, kurvakényelmes hozzáállás mögé bújva próbálják saját egzisztenciájukat összekaparni, megtartani, nagy ívben szarva az ország sorsára. A magyar értelmiség az a látó, aki nem segít a vaknak a zebránál.
Média – A politikai oligarchiával szorosan együttműködő, egy anyagi egységet képező, hatalmi ág. Tipikus tevékenységei: átbasz, megvezet, formál, torzít, gyűlöletet kelt, elhallgat, felfúj, és elsősorban pénzt nyel.
Újságíró – Biszexuális, szellemi prostituált, aki pénzért bárkit megdug, illetve pénzért bárki megdughatja.
EU – Eredetileg a „gazdasági nagyhatalmak” (elsősorban az USA) kompenzálására létrehozott, hónaljszagú tömörülés. Tényleges funkciója máig ismeretlen. A dohányzás betiltásán és egyéb marginális kérdések tisztázásán kívül, érdemi intézkedést még nem sikerült felmutatnia. Vízfej a vízfejeken, kormány a kormányok felett. Bár léte kétségtelenül csökkenti az Európán belüli, nemzetek közötti konfliktus lehetőségét, más egyéb pozitív hatása máig nem ismert.
Hipermarket – Olyan, bazinagy közért (hálózat), mely erőfölényénél fogva, képes a helyi beszállítók és termelők között versenyt generálni, így a beszerzési árak, valamint a munkaerőköltségek minimális szinten tartásával, extraprofitra tesz szert. Amikor hallelujáznak egy-egy hipermarket megépülésekor, hogy „de jó, mert, munkahelyeket termet, mert versenyt generál, és mert olcsóbb lesz neked a kaja”, akkor elfelejtik hozzátenni, hogy az adott térségben agyonvágja a kiskereskedelmet (munkanélküliséget generálva), és jelentősen csökkenti a (helyi) termelőknél realizálódó profitot. Ez egyet jelent azzal, hogy az ország zsebéből húzza ki a pénzt, ami mint tudjuk nem vész el, mert végül egy nálunknál sokkal gazdagabb országban, profit formájában landol. Így kerül a szegény ország szegényeinek pénze, egy gazdag ország gazdagjaihoz.
(Egyéb, a Tesco és társai által elkövetett szemétségekről pedig még csak nem is beszéltünk, mint például a polcpénzről (fix összeg, amit azért kell fizetned, hogy a polcra kitegyék az árud), meg a 90 napos fizetési határidőről. Ugye nem kell hozzá sok matek, hogy milliárdok esetében, a negyedévig visszatartott pénz, mennyit hoz, évi 7 %-os jegybanki alapkamat mellett)