Ami sok, az jó, merhogy’ könnyen gyártható. Lehel hűtő, Kanizsa-bútor, MK27, Tiszacipő, Aranypók, etc.. Azt hittem, ha vége lesz a rendszernek, akkor vége lesz ennek is. Mégsem. Jó lett volna megszabadulni az uniformizált szartól, a kocka házaktól, a Trapper farmertől, az egyforma sarokgarnitúrától, amit a komenyisták erőltettek ránk.
Fordult a világ, de ez maradt. Szabad a választás, a döntés, szabad önkiteljesedned, önkifejezned, mégis mindenki egyforma lett. Más az imázs, de a tömegszar maradt. Nemcsak a tárgyak vonatkozásában, de a gondolatokéban is. Válassz, legyél egyéniség, de csak a felkínált két alternatíva járható. Ikea vagy Kika? Fidesz vagy Maszop?
A komenyizmus elmúlt de a konfekció maradt. Úgy tűnik, hogy a két rendszernek vannak közös vonásai. Például a gazdaságos rabszolga.
Benyitok Lajosékhoz a ba(e)lvárosi értelmiségi családhoz, Ikea lakás. Átmegyek Marihoz, a vidéki munkáshoz, ott is Ikea. Ikea Lajos és Ikea Marika. Mindketten alsó-középkategóriás bádogdobozban pózolnak. Mi a különbség közöttük? Tényleg semmi, konzumidióták.
Egyforma tárgyak, egyforma otthon, egyforma élet. Egzisztál, választ magának véleményt a lehetséges opciók közül, és eltemetik egy sorozatgyártott gránitlap alá. Sokan vagyunk, de az egyféle az egyszerű, így sok egyforma lesz.
Szembejön velem a cipőm, meg az életem is. Többen vagyok, konfekció lettem, de így jó a tőkének. Nincs velem nyűg.
Piacgazdaságos, konfekció humanoid, fel a fejjel!
Pilu