Ha így folyatatjuk, elkerülhetetlennek látszik a klímakatasztrófa. Hogy miért? Mert a jelenlegi technológiák lecserélésében a piaci szereplők nem érdekeltek. Amíg a tőkének nem lesz érdekében a változás, addig nem is lesz. Ismerős a közhely: Amíg olaj van…
De biztos ez? A tőkének ne lenne érdeke a technológiai váltás? Tényleg az a biznisz, hogy fenntartsuk a fenntarthatatlan fejlődést? Első ránézésre a válaszunk, igen. Kialakult lobbik, az olaj bugyogva hozza a profitot, jól berendezett piacok, leosztott lapok, ugyan kinek lenne érdeke ezen változtatni?
Na, mi ez, ha nem az évezred üzlete? Háború utáni újjáépítés, csak nem kell hozzá bombázni. A piacot teremtő hadművelet neve: technológiaváltás. Évtizedek óta tunkolják a fogyasztókra (a messze nem valós) igényeket, és amikor már majdnem mind kielégítették őket, varázsütésre kidobathatjuk az egészet. Hopszi, ez az igazi perspektíva, nem a mostani szüttyögés. Szűz piac helyben, GDP újratöltve.
Hogy mindez miért jutott eszembe? Mert úgy látszik, megtörtént az áttörés*. Szemet vetett a tőke a zöld technológiákra, és ha ez nem csak egy kezdeti fellángolás, hanem egy folyamat első lépcsője, akkor van reményünk, lesz miben bízni. Talán ő is azt akarja, amit mi, élni még ötven év múlva is. Mindegy, hogy nem józan megfontolásból, hanem gazdasági érdekei miatt gondolja így, de itt most a cél a fontos.
* A minap találtam az egyik hazai bank oldalán találtam egy olyan alapot, amelyik zöld technológiával foglalkozó cégek papírjaiból állítja össze portfolióját.