Kóka pénteken bukott meg, Feri már sokkal régebben. Hogy a széküket mikor rúgják ki alóluk, az csak idő és formalitás kérdése. Két hullócsillag, két egyszámos előadó a technoslágerek egén. Jöttek, láttak, és pár év múlva a nevükre sem emlékszünk. Illetve dehogynem, ők azért itt hagyják a nyomukat rendesen. Sikerült tönkrebaszniuk egy egész országot.
Itt ez a két tróger igen sikeres üzletember. Hittük, hogy jó kezekben lesz az ország, azok irányítása alatt, akik piaci körülmények között már bizonyítottak. Persze, ez az elképzelés két ponton is hibádzik. Mert az ország nem vállalat, de ha az is lenne, az offshore-harácsoló nem egyenlő a sikeres üzletemberrel, és az anyósod bankjától felvett hitel pedig nem a valós piaci körülményeket jelenti.
Lassan fellélegezhetünk ugyan, - mert bár merülni látszanak a süllyesztőben - azt azért leszögezhetjük, hogy a „Pöcs és Seggfej” duett tevékenységéhez képest a tatárjárás, maga volt a húsvéti körmenet.
Akad ebben a történetben valami a cinizmus bájából. Mert nem lenne igazán balkáni sztori, ha a neoliberalizmust teli torokból fröcsögő két madár, nem éppen az állam csöcséről szívott tejtől hízott volna zsírosra. Az egyik Sulinet, a másik Altus. Mondhatod, hogy tolvajok, de jogi értelemben egyik sem az, a morális aspektussal meg sajnos kitörölheted.
Legyen számunkra vigasz az, hogy eljön majd az idő, amikor ez a két szar, senkiházi féreg elnyeri méltó büntetését.
