320, 262. Szép számok, szép nagyok. Vitán felül áll, hogy a gyorsnaszád helyzete egyszerre kezd kritikussá és kezelhetetlenné válni. Nem kell és nem is lehet jóslatokba bocsátkozni ezen a téren, de valószínűleg közel járunk ahhoz ponthoz, mikor a hangulat percek alatt képes önbeteljesítő pánikrohammá válni, és egy ilyen valutaválság az ország azonnali összeomlását hozná, függetlenül a fundamentumoktól.
A napnál világosabb, hogy helyzet orvoslása azonnali beavatkozást igényel, ami teljes gazdaság(politikai)i arculat és irányváltást jelent. Rendben, de kivel is? Bejelenti Matolcsy egy sajtótájékoztatón, hogy holnaptól ortodox(?) lesz? Ne röhögtessünk, kérem! Ez az ember olyan szinten veszítette el hitelét/hitelességét, hogy egy szelet csokit nem lehet már a nevével eladni, nemhogy egy ország gazdaságát. Azt sem hiszik el, amit kérdez, nemhogy azt, amit ígér(ne). De van itt ennél egy még nagyobb probléma: már Orbán szava sem ér semmit. És ezen a ponton elérkeztünk a válságunk legfontosabb eleméhez: a bizalom elvesztéséhez.
Tán’ november elejére tehető az a legutolsó időpont, mikor még ki lehetett volna tolatni ebből a zsákutcából Matolcsy menesztésével. A kutya nem érti, hogy miért ragaszkodott/ragaszkodik Orbán a személyéhez, de egy dolog biztos: ez volt OVI életének egyik legnagyobb hibája. Merthogy a bizalmatlanság pestise félelmetesen gyorsan fertőz, előbb csak a minisztert, aztán a hozzá ragaszkodó miniszterelnököt, majd a kormányt, végül az egész pártot elviszi a fekete halál. Jelenleg a folyamat második fázisának vége felé járunk. A fertőzés megállításához már biztosan amputálni kell, és az is tény: minél tovább húzza a Fidesz az időt, annál nagyobb lesz a vesztesége.
A tucatnyi front, amelyen a kormány – saját hibájából – harcolni kénytelen, bármelyike önmagában is komoly véráldozatokat jelentene még békeidőben is, nemhogy most. Szembeköpni a pénzvilágot, nekimenni a piacoknak, rászarni Brüsszel asztalára, bajszot akasztani Washingtonnal, és mindezt eladni a hazai választóknak: vesztes háború. Apropó: Washingtonból egy magunkfajta légypiszoknyi állam csak három esetben kap levelet: 1, ha gyásztáviratot küldenek; 2, ha valamelyik támaszpontunk kell az éppen aktuális bombázásukhoz; 3, ha azt közlik, hogy kinek kell mennie. Se háború, se halottunk, úgyhogy kizárásos alapon...
De már a nemzetközi vonatkozásnál járunk, érdemes egy kicsit elgondolkodni azon, hogy a zsúfolt liftben fingással fenyegetőző hülyegyerekre milyen veszélyek leselkednek azon kívül, hogy összefoshatja magát! A válasz egyszerű: utastársai közül valakinek eszébe jut, hogy egy jól irányzott sallerrel ártalmatlanítsa Pistikét, mielőtt az beválthatná fenyegetését. Magyarra fordítva ez annyit jelent, hogy senki ne gondolja, hogy országunk esetleges összeomlása ne jelente nemzetközi problémát, és tucatnyi államnak nemzetbiztonsági-, gazdasági-, és politikai kockázatot, amit jelen helyzetben nem engedhet meg magának Európa. Nyilván, Brüsszelben nagy ívben tesznek arra, hogy éhen hal-e az ország fele, vagy sem, viszont a régió destabilizálását még Orbánnak sem nézik el. Ezen kizárólag azért érdemes elgondolkodni, hogy megértsük annak a brutális nemzetközi nyomásnak az okát, amit vezérünk manapság „kénytelen elszenvedni”.
No, de ugorjunk vissza az ugarra:
Egyértelműen irány(vonal)váltásnak kell jönnie és ez már csak személycseréken keresztül lehetséges. Tegnap még lett volna más alternatíva, ma már nincs. Illetve van még egy forgatókönyv: Orbán a falnak viszi az országot - viszont ez nemcsak hazánk kinullázását jelentené, hanem a Fidesz teljes megsemmisülését is. És ez itt a megoldás kulcsa. Bár tudjuk, hogy nem Fidesznek van Orbánja, hanem Viktornak van pártja, azért ugye senki nem gondolja komolyan, hogy az a több (tíz)ezer egzisztencia, amelyik a párt csöcsein él, majd szó nélkül végignézi, hogy Orbán romba dönti őket?! Tetszenek emlékezni arra az aprócska momentumra, mikor az „LMP láncos akciója” alkalmával Kósa a feleségével sétált ki a Parlamentből és néhány tüntető pár méterről „Hazaáruló, hazaáruló” skandálásba kezdett? Szemtől-szembe. Szép! Debrecen üdvöskéjével ez megtörténhet? Az ember, akinek neve három éve még, mint esetleges miniszterelnök-jelölt merült fel, nem mehet ki az utcára a nejével, mert leköpik? Ki az az eszement, aki a főnöke miatt hajlandó lesz ezt hosszútávon benyelni? Bár az eset csak szimbolikus, de mégis jól mutatja, hogy a Fidesz számára már tarthatatlanul terhes Orbán személye. Hogy az „Operabálról” ne is tegyünk említést, ugye. Tízezrek tüntetnek Orbán ellen? Ráadásul nem a kukaborogató ultrák spontán akciójáról beszélünk, hanem a gondolkodó(bb) réteg teljesen kulturált megmozdulásáról. Ne legyenek illúzióink, a párt elitje a süllyedő hajóból gondolkodás nélkül fogja kivágni a ballasztot. Ja, és a nehezék neve: Orbán Viktor. Ha ezt a válságot a Fidesz túl akarja élni, meg kell szabadulnia vezérétől. Márpedig a kór iszonyatosan gyorsan terjed, nincs idő a teketóriázni. Hogy ki jön helyette? Gyakorlatilag mindegy is.
Orbánnak legfeljebb néhány hete van hátra. Nem azért mert idióta, és nem is annak okán, mert foskupacba vezette az országot, hanem azért, mert veszélyezteti ezernyi pártkatona, és több száz káder egzisztenciáját, jövőjét. Egyébként pedig nem kell sajnálni, hiszen egy történelmi lehetőségből másfél év alatt összehozta az évszázad bukását. Egyszerűen szar politikus. Pártot építeni, választást nyerni tud, de kormányozni nem. Oda kerül ahová való, Gyurcsány mellé a szemétdombra.
