Egy közösség motorja lehet a szeretet, és lehet a félelem. A félelem mellett rögtön meg kell említeni a gyűlöletet is, mert az ugye, szintén lehet alapja csoportoknak.
A gyűlölet - úgy tűnik - nem más, mint a félelem kivetítése. Ha gyűlölsz valakit, félsz. Félsz valamitől, valakitől, aki olyat tehet, vagy tesz, ami neked árt, fáj.
Mivel a félelem ebben az értelemben jóval tágabb fogalom, mint a gyűlölet, és teljes egészében le is fedi azt, ezért beszélek inkább csak a félelemről.
Egy szereteten alapuló közösség nincs külső függésben a környezetétől, önmagában is életképes, hiszen az azt összekovácsoló erő, a csoporton belülre irányul. A félelmen alapuló közösség viszont alapvetően függ a környezetétől, hiszen félelmének tárgya azon kívüli. Ha a félelem tárgya eltűnik, a közösség szervezőereje szűnik meg. Potty. Ha nincs kit utálni, nincs kit gyűlölni, nincs is miért együtt lenni. Ezért egyértelmű, hogy a félelemközösség önmagában hordozza saját bukását, és csak idő kérdése annak megszűnése.
Persze a különböző gyökerű közösségek között van átjárás abban az értelemben, hogy az erő, amely összetartja a csoportot, átalakulhat. Gyűlöletből szeretetalapúvá, és fordítva. De mindez nem befolyásolja a rá vonatkozó törvényeket, mert ha átalakult, akkor már másik közösségről beszélünk.
Egy szeretetben fogant család is átalakulhat félelemközösséggé. Ismerjük a csak anyagi okok miatt együtt élő „családokat”. Szeretetből indult az ő közösségük is, de ma már csak a félelem tartja őket össze. Félelem attól, hogy egyedül nem tudja biztosítani saját és/vagy gyermekei megélhetését. Nem válunk, mert….
A félelemközösség mozgatórugója is megváltozhat, „kicserélődhet”. Ha jól emlékszem, volt már a történelemben arra példa, hogy törzsek - melyek a külső ellenségtől való - félelmükben kötöttek szövetséget, később nemzetté formálódtak.
Tényleg, Te hová sorolod a partnerkapcsolatod, a családod, a baráti társaságod, a pártod, az EU-t, a NATO-t, vagy bármelyik csoportosulást, amelynek tagja vagy?
