A szépségfasizmus születése az első (fény)képes reklám megjelenéséhez köthető. Rágógumit szép gyerekkel, mosogatószivacsot csinos asszonykával, megbízható autót jóképű apukával reklámozunk. A reklámszakma észrevétlen alaptörvénye lett a nájszfész. Modell a plakáton, modell a filmben, és szépségkirálynő a faszomtudjahogymos mosópor bannerén. Eszébe sem jut senkinek átlagos - vagy netán kevésbé szépnek ítélt - fejet illeszteni termékéhez, legyen szó akár a polcokról levehető samponról, vagy a főműsoridőben látható filmről. Termék csak szép archoz kapcsolódhat, a média pedig nem tesz mást, mint a - maga által kreált aktuális - szépségideál mentén követi a fasizmus eszméit. Szép a sorozatsztár, szép a bemondó, és még a filmben szereplő kutya sem egy csapzott korcs, hanem egy komoly pedigrével bíró eb. Így lett lassan a tudatalattinkba verve a fasiszta értékrend: a szép értékes, a csúnya értéktelen. Jó és rossz.
El/megítélni valakit olyan (veleszületett) tulajdonsága alapján, amelyről nem tehet: előítélet. Ugyanezen logika mentén hátrányosan megkülönböztetni is őt: fasizmus. Vajon belegondol-e az - egyébként PC-ségére kurvára odafigyelő - úri közönség abba, hogy apa fülébe súgni a strandon, - egy számára nem éppen esztétikus embert látva - hogy: „ nézd már, de borzalmas az a pasi/nő” éppen olyan fasiszta beszólás, mint leniggerezni egy feketét? A szart gondol bele, mert kényelmes a hétköznapi szalonnácizmus. Ez a fejben megélt népirtás nem más, mint falhoz állítása azoknak, akik nem illenek az árjáról kialakított képbe, jelen esetben a plakátfiúk és plakátlányok Photoshoppal kreált etalonrendszerébe. 90-60-90, kék szem, szőke haj, szilikoncsöcs, pattanásmentes bőr.
Rohadjatok meg csúnyák!
Igen, rohadjatok meg egy elzárt gyárcsarnok szalagsora mellett, ahol nem lát titeket senki. Nem vagyunk rátok kíváncsiak, hiszen a mi kis ideális világunkban nincs helye rútságnak. Egy olyan univerzumban, ahol a százdolláros Nike cipőd egy kilencéves kínai gyerek varrja 30 centért, ahol a kocsidba tankolt benzinhez általában némi háború és vér is tapad, ott nincs helye képmutatásnak. Itt minden szép, így neked is annak kell lenned, és ha nem az vagy: dögölj meg, de ne rontsd az utcaképet! Szépeket a médiába, mert a csúnyákat látni sem bírom. Különben is, hogyan nézne ki az Ikeás tükröm mellett a falon, a plazmatévé képén egy Quasimodo? Hát ezért dolgozom én egész nap, hogy egy ocsmány fej virítson 1080-as felbontásban a belsőépítész által megálmodott nappalimban? Nem, oda csak szép való.
Kitaláltak nekünk egy LCD-illúzióvilágot, amellyel megnyugtatják lelkünket, ha hazaérünk a napi mocsokból, és ami pontosan az ellentéte valós életünknek: szép. Ebbe nem engedjük be a mocskot és a csúfságot, ha beszartok sem. Született feleségek, Szex és New York, stb., stb. Minden nőnek feszes a feneke, minden pasi jóképű, és minden mellbimbó pólót szúr. Egyébként nem is lenne probléma ezekkel az esti mesékkel, ha helyén kezelnénk őket, viszont az idióta droid elkezdte ezt a soha nem létezett idealisztikus mesét átültetni a másnap reggeli valóságba is, és ez egyet jelent a „nem szépekre” kivetett halálos ítélettel. Annak a hetven százaléknak a földbe döngölésével, aki úgy gondolja magáról, illetve úgy gondoljuk róla, hogy orrának alsó vonala lejjebb van, mint a fülcimpája, ergo gázkamraérett. Foglalkozunk a nyomorukkal? Dehogy, hiszen mi vagyunk a 30%, akik jól mutatnak kosztümben, illetve zakóban.
A szépségfasizmus által presszionált „értékrend” illetve az annak való megfelelési kényszer oda vezetett, hogy ma feltöltött szájú tizennyolc éves csajok rohangálnak az utcán, akik érettségi ajándéknak műanyag testrészt kérnek apukától, amit az írástudatlan paraszt készséggel meg is vesz tündérkéjének. Persze, ha nem lenne az az öreg ami, a lányát sem nevelte volna egy konzumidióta balféknek, aki szerint a saját teste nem más, mint egy piacon értékesítendő tárgy, és a „jó értékrendet” kapott gyermek sem gondolná úgy, hogy – az egyébként hibátlan testét – át kell alakítatnia annak érdekében, hogy eggyel nagyobb Audi hozza haza szombaton a diszkóból. Tömegek akarnak megfelelni a média virtuális értékrendjének. Huh, de fasza, itt tartunk.
Az ideálok képét pedig úgy lehet erősíteni, ha ellenpéldával rátromfolunk a követendőre. Így kerül a bulvár címlapjára a „Pfuj, de ocsmány Britney visszere” vezércikk. Csak egy aprócska tény marad ki a művésznő lábának fikázásából, mégpedig, hogy a túlnyomó többségnek van ilyen, vagy ehhez hasonló szépséghibája. Ja-ja, már értem… Nyűg, és gusztustalan ótvar lett az átlagember teste, bár neked is van pattanásod, nekem is van visszerem, és a hírt író zsurnalisztának is van striája, de mégis azt mondjuk, hogy tűrhetetlen így élni. Mert, miért is?
Persze, a folyamatos drámai feszültséget csak úgy lehet fenntartani a „megerősítő pozitív példa - elrettentő negatív példa” viszonylatában, ha újabb és újabb támadási frontokat nyitunk. Először megtámadjuk a rövidlábúakat, aztán a nem szimmetrikus fejűket, majd a narancsbőrös negyvenes anyukákat. Hmm.. Aztán, ha véletlenül elfogynának a pocskondiázásra kiszemelt célpontok, még mindig találunk olyanokat, akik nem illenek a 90-60-90 ideálképbe: az öregek! Ez az! Dögöljenek meg a vének! A kurva anyját minden hatvanévesnek, akinek nem kockás a hasa, nem feszül a bicepsze, és ezzel együtt van pofája emberek közé menni! És, az hogy az öregség veleszületett kód, ami teljesen természetes állapot, az kit érdekel? Én még csak 28 vagyok, és az olvasóim is 16-38 évesek. Király, van új pálya, ahol szapulhatok mindenkit, aki nem ideális: gusztustalan, csoffadt vén picsa/pöcs, hát, hogy mer úgy ez a strandra menni, hogy nem takarja el azt az ótvar testét?
Asszed viccelek? Nesze, nézd meg ezt a „cikket”! (Kiskegyed, 2010. április 13.)
Nyilván én vagyok a hülye, de ezen a képen egy korának megfelelő állapotban leledző nénit látok. Hogyan kellene kinéznie egy majd' nyugdíjas korú nőnek? „Löttyedtek az izmai”, „nevetséges bikiniben”, „el kell felejtenie”, „legalább a hasát eltakarná”. Hm, tehát, aki a hatodik ikszen túl, nem rendelkezik megfelelő állagú musculus biceps bachii-val, makulátlan feszes bőrrel, az takarja el a testét, ne menjen strandra, és egyáltalán ne rontsa utcaképet. Tényleg, lágerbe ne zárjuk?Remélem, kedves „cikkíró”, hogy a Jóisten szép hosszú élettel áld meg, és vagy harmic évig leszel kénytelen nézni leépülő tested, éppen olyat, amilyet Te most fikázol. Mert mindenki ilyen lesz, segítek. Három évtized azzal telik majd az életedből, hogy naponta szembesülsz az egyre ráncosabb comboddal, narancsbőrös seggeddel, visszeres vádliddal. De ez a világ legtermészetesebb dolga, így intelligens embernek eszébe nem jut egy hatvanévest pellengérre állítani ezért. A hozzád hasonló idióták "áldásos" - önbecsülést és társadalomat egyaránt romboló - tevékenységének köszönhetően jutottunk el oda, hogy generációk nőttek/nőnek fel frusztráltan, mert nem tudják elfogadni a világ legtermészetesebb dolgát: testünk elmúlását. Pszichopata módjára injekcióztatják, műttetik magukat, mert szégyellik testük, és próbálnak megfelelni egy teljesen életellenes, hamis értékrendnek. Szánalmas, plasztikfejű botox-nyugdíjasokkal lesz hamarosan tele az utca, mert abban a hazug illúzióban nevelitek fel őket, hogy az öreg csúnya, és csúnya rossz.
