Van egy jó, meg egy rossz hírem. A jó hír az, hogy a reklámokból megismert, Budapest Banknál dolgozó, szellemi fogyatékos Lelkes Emese valóban létezik. A rossz hír az, - már az említett pénzintézetnek - hogy Emi nem egy mezítlábas ügyfeles ott, hanem menedzser.
A történet:
A minap, szokásom szerint fél ötkor rohanok be a BB fiókba, - ahova már vagy X éve járok intézni pénzügyeim – és a „rutinból vezetés” alapvető hibáját elkövetve, fel sem néztem telefonomból, mikor megpróbáltam betolni magam előtt a bejárati ajtót. Placcs..
Másodpercek teltek el, amíg sikerült felismernem a helyzetet, hogy ez zárva van. Majd gyors retinaszkennelésbe kezdtem, hogy hol van kifüggesztve a „Technikai okok miatt..” tábla. Természetesen, ilyen felírat nem volt az üvegfalon, viszont egy szemlátomást új nyitvatartási táblázat lógott ott:
H: 8-18,
K: 8-16,
SZ: 8-15, *
CS: 8-15,
P: 8-16
* :) Vicces.
Lassan eljutott az agyamig, hogy mi is történ valójában. Ezek tényleg lefaragták a nyitva tartást? Le bizony! Az első gondolatom az volt, hogy biztos én vagyok az egyetlen birka az országban, aki nyolctól négyig dolgozik, és így az új nyitva tartás miatt, gyakorlatilag egyetlen napon intézheti a személyes jelenlétet igénylő pénzügyeit. Nem százas az emlékező tehetségem, - ezért a régi nyitva tartást hajszálra nem tudom felidézni – de több olyan nap volt, amikor ötig nyitva volt a fiók. Mostantól, ha kedden eszembe jut, hogy ezt-azt alá kell írni, meg kell nyitni, vagy éppen meg kell szüntetni, akkor már csak hatot kell aludnom hozzá, hogy ezt lakossági ügyfélként - és egyben paraszt munkavállalóként - a nagy és kegyes Budapest Banknál megtehessem. Majd számolom a napokat, mint Karcsika, - aki a Mikulást várja - hogy mikor vihetem hozzátok a pénzem! Na, ja!
Eszed merre veszett, Emese!?
Felrémlett zsenge ifjúkoromból az a marketing előadás, amelynek – mint általában – a végén riadtam fel az előadó azon szavaira, hogy „a nyitvatartási idő csökkentésének hatásai kiszámíthatatlanok, ezért alkalmazását, ha csak lehet, kerülni kell!”
Emese, Te Drága! Ha nem csalnak megérzéseim, Te pont úgy aludtál azon az előadáson, mint én, és ebből következően pontosan olyan hülye vagy a marketinghez és a szolgáltatásokhoz, mint jómagam, csak kettőnk között az a borzasztó nagy különbség, hogy én már akkor tudatosítottam magamban, hogy a büdös életben nem megyek ennek a szakmának a közelébe. Hülyeséged ellenére, benned azért bőszen tombol az önbizalom, és - a jelek szerint - mára sikerült is ennek a banknak valamelyik fontos pozíciójáig felküzdened magad. Gratula!
Te, Emi!
Amikor kitaláltad, hogy "húdenagyon" költséghatékony intézkedést vezetel befele, és ezt kreatív módon abban találtad kiélni, hogy lefaragsz a nyitva tartásból, akkor azon túl, hogy végignézted az Excel tábláidat, gondolkodtál egy kicsit is előre, meg hosszútávra?
Biztosan számoltál azzal, – bár ezzel kapcsolatban is erős kétségeim vannak – hogy a megtakarítások mellett, x számú ügyfél el fog pártolni a cégedtől. Persze, Pistike százezer forintos folyószámlája nem túl nagy veszteség, úgyhogy boldogan vetsz rá keresztet, de azért van itt egy kis bibi! Az ilyen Pistikék a szolgáltatások piacán szocializálódtak, és amellett, hogy elefánt módjára működik az agyuk (nehezen felejtenek) roppant bosszúálló kis genyók is tudnak lenni. Tudod Pistike előbb-utóbb felnő, és nagy valószínűséggel szeretne majd lakáshitelhez jutni. És ha Pistike pont olyan makacs, mint én, akkor előfordulhat, hogy érzelmi indíttatásból juszt sem megy a bankodhoz hitelért. Akkor ugye, nem csak a havi kettőezer forintot fogod bukni, ami a számlavezetéssel kapcsolatban ütötte a markod, hanem azt a néhány millió kamatot is, ami a hitellel járna. De játszunk tovább a gondolattal, hogy durcás Pistivel mi történhet még élete során! Képzeld el, ha ez a hülyegyerek egyszer, - pont úgy, mint te – képességei ellenére, döntési pozícióba kerül cégénél, és éppen ő fog bankot választani vállalatának. No, már kapizsgálod, Emi? Mert, ha ekkor Pistike még mindig nehéz szívvel gondol rátok, és úgy dönt, hogy fákkot annak a banknak, amelyik így beszívatta hajdanán, akkor majd arra kérlek Emi, hogy számold újra, hogy mennyit is spóroltál a nyitva tartás kurtításán!
Nem, Emese nem azt üzente! Emese azt üzente, hogy húzzon a pics.ba a lakossági ügyfél! Valljuk be!
Azon is meditálhatnánk, hogy Emese megteremtése, képernyőre kerülése hány száz millába fájt a banknak?! Lehetett volna ezt a pénzt nem Emesére költeni, és akkor talán meg lehetett volna úszni a nyitva tartás lefaragását. Ezt lett volna az igazi imázsépítés, kedves Emi!
