Drazséról minden szemétségét el tudok képzelni, de ezzel nem mondok semmi különöset, hiszen így vagyok politikai elitünk minden tagjával. Lopnak, csalnak bűnszövetkeznek, és az, hogy a maffia valamint a politikai élet között az átfedés legalább nyolcvan százalékos, szerintem egyértelmű. Bármi rosszat feltételezni róla, - vagy bármelyik más politikus társáról – teljesen evidens.
Drazsé hazudna?
Simán benne van a pakliban, hiszen ennél lényegesen nagyobb horderejű kérdésekben is szemrebbenés nélkül kamuzik tízmillió ember arcába, de ebben az esetben nem hinném, hogy ne számoltak volna a lebukás igen magas rizikójával, hiszen nem mindennapi esemény hazánkban, ha valaki völgyet robban a falu határában. Abban biztosak lehettek, hogy valakinek szemet szúr a két eset közötti hasonlóság, ha másnak nem majd annak, aki a robbantást és a felvételt is készítette, kivitelezte. Egyszóval, akkora pancser senki nem lehet, hogy megkockáztat egy majdnem 100%-os lebukást. Viszont így csak a másik verzió marad:
Drazsé ennyire hülye lenne?
Jessz. Aki zöld zakóban, kék farmerben és barna cipőben jár színházba, arról bármi feltételezhető, márpedig ő ilyen. Egyszerű a fazon, mint a faék. Elétolták a jelentést, bizonyítékokkal, ez a balek meg át sem nézte, csak elment sajtótájékoztatni. De akkor felmerül, hogy a rendőrség tévedett volna ekkorát? Már, miért ne? Az a yard, amelyik évek szorgos munkájával, egymilliárd (!) forintból ráhúzza egy sziklaszilárd alibivel bíró emberre a móri mészárlást, attól mit vársz? Amelyiknek fogalma sincs, hogy ki lőhette szét a székházát, és amelyik olyan bruttó parasztokat küld tömegoszlatni, hogy gondolkodás nélkül véresre vernek egy parlamenti képviselőt a nyílt utcán, azok nem tévedhetnek ekkorát? Dehogynem. A Drazsé gyerek meg itta a szavukat, és kiállt a pódiumra egy ilyen ordenáré baromsággal. Hmmm… Azért elgondolkodtató, hogy milyen éles logikával bírhatnak azok a nyomozók, akik a vinyón található múvik elkészítését annak tulajdonítják, akinek a gépén megtalálják. Isten ne adja, egyszer lefoglalják a gépemet, akkor a magyar rendőrség a rajta található videók alapján Sztálingrád ostromával fog megvádolni? Asszem’ le is törlöm az összes dokumentumfilmet, nehogy még baj legyen belőle.
Egy szónak is száz a vége: A rendőrség ezt nagyon benézte, Drazsé meg ment a fonallal. Egy nagy kérdés van csupán, mekkora az a hiba, amelyet el lehet követni következmények nélkül Magyarországon?
Igen, helyesen gondolod: BÁRMEKKORA.
Tehát Drazsé marad, és örülhetünk, hogy biztos kezekben van az ország rendvédelme.
De ne vigadj, mert a következő pali Don Pintér lesz! :)
Végkielégítést az kap(hat), akit munkáltatója rendes felmondással elbocsát, vagy közös megegyezéssel bontják fel munkaszerződését. A végkielégítés kifizetés utáni (tovább) újrafoglalkoztatás miért ütközne jogi akadályba? Ha én, mint munkaadó vagyok olyan hülye, hogy ma felmondok neked, kifizetem a végkielégítésed, és holnap újra felveszlek, az kizárólag a saját problémám, illetve a cégemé.
De ki az a hülye munkáltató, aki kirúgja emberét, majd másnap ismét foglalkoztatja? Az a hülye, amelynek menedzsmentje két kézzel lapátolja a cég pénzét hazafelé. Piaci körülmények között erre nem nagyon van lehetőség, hiszen az éber tulajnak ez azonnal szemet szúrna, de egy állami vállalatnál? Maga a paradicsom, hiszen nem csak a vezetés, hanem a tulajdonosi jogkört gyakorlók is haverok, pénz meg dögivel, hiszen a nagy közösből jön. Itt könnyen el lehet játszani, ugyanis az egész menedzsment egy oldalon áll, egy tehenet fej, lop.
Egyébként a trükk nem mai, állami vállalatoknál rendszeresen eljátszották, régi elvtársak jutalmaztak ilyen módon egymást. Lajos három évtizede dolgozik a cégnél, a komplett menedzsment a puszipajtása. Harminc év nagy idő, járna is erre egy talicska végkielégítés, de ez „elfekvő” zseton, ugyanis az csak akkor jár, ha kirúgják. Egy hétvégi buli alkalmával megbeszélik a vezérigazgatóval és a személyzetissel, hogy szegény Lali így nyugdíj előtt igazán megérdemelne egy kis bonuszt. A recept a szokásos, „megajándékozzák” egy rendes felmondással, hogy „hozzájusson” a végkielégítéséhez, majd másnap visszaveszik dolgozni. Ha nagyon kilógna a lóláb, akkor pihentetik Lajost fél-egy évig, és csak utána alkalmazzák ismét, hogy a senkinek se szúrjon szemet. Ha nem rendes munkaszerződéssel foglalkoztatják, hanem „menedzseri szerződéssel”, (ami általában határozott időre szól) akkor is járható az út, ugyanis ezeket úgy kötik meg, hogy ha a cég bontja a szerződést, akkor lelépési díjat kell fizetni a TopDognak. Ugyanúgy visszavehető, legfeljebb más státuszba, mondjuk tanácsadónak. Atyavilág, hány Malév góré nyalta így fel a pénzét az elmúlt húsz évben!
Sajnos biztosra veszem, hogy ez a trükk nem sért jogszabályt, balhé csak akkor lehet belőle, ha a cég „valamilyen” belső szabálya korlátozza az ilyen visszaélési lehetőségeket, de a majd véletlenül az derül ki, hogy a BKV-nál nincs ilyen. Ehh... Egyébként, ha nem bizonyítható, hogy a kirúgás és újraalkalmazás előre megbeszélt, lezsírozott parti volt, akkor személyzetis nyanyánk sértetlenül és teli pénztárcával fogja megúszni a dolgot.
De a legdühítőbb a történetben nem is a végkielégítés lenyúlása, hanem a fizetése, illetve a 120%-os prémiuma. (akár 1,2 milliót kap, akár 4-et)
MI A KURVA ANYJÁRA KAP PRÉMESSEL EGYÜTT HAVONTA (NETTÓBAN IS) MILLILÓS FIZETÉST EGY OLYAN CÉG MENEDZSERE, AMELYIK 5-10 MILLIÁRD VESZTESÉGET TERMEL ÉVENTE, ÉS EURÓPA LEGSZARABB KÖZLEKEDÉSI VÁLLALATÁVÁ KÜZDÖTTE LE MAGÁT AZ ELMÚLT TÍZ ÉVBEN?!
Értem én: a jól végzett munka eredménye a fizetés és a prémium. De hol itt a jól végzett munka?
Egyre inkább erősödik bennem a kép, hogy a BKV nem más, mint az aktuális kormánypárt üdülőtelepe és a párt (egyik) pénzszivattyúja. Ide helyezik a jutalmazni kívánt katonákat, akiknek semmi egyéb dolguk, csak aláírni a pártközeli (offshore) cégek megbízásait, és annyi pénzt pumpálni haza, amennyit nem szégyellnek.
Anettka modern, nyitott nő. Mi sem igazolja jobban, hogy az internet segítségével keres magának társat.
Uraim, tessék lenolajjal bekenni a bőrgatyákat, előkészíteni a műszegfűből kötött csokrot, irány a randi! Itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy megtudd, milyen egy majdneműrhajóssal járni!
De még mielőtt kirohannál a virágoshoz, szeretnélek emlékeztetni a háromdés, pucér tornás korszakra:
Objektív újságírás nincs, nem volt, és soha nem is lesz. Eleve nincs objektív igazság, nincs emóció nélküli ember, ergo objektív vélemény sincs. Aki mást mond, az hazudik, vagy újságíró, de akkor is hazudik. Nem kell azt külön ecsetelni, hogy nem csak magának a zsurnalisztának, hanem mindenkinek van politikai véleménye, beállítottsága, úgy a szerkesztőnek, mint a tulajnak is. És a világ legtermészetesebb dolga, hogy ha van egy újságom, attól azt várom el, hogy én szájízem és anyagi érdekeim szerint firkantsák, és innentől nem is nagyon van értelme független újságírásról beszélni. Persze akadnak orgánumok, médiumok, amelyek megmagyarázhatatlan okokból tényleg próbálják a lehető leginkább kiszűrni produktumaikból az emberi szubjektivitást és megközelíteni az elérhetetlen csúcsot, de az Index közel sem ilyen. Ez a hírportál az objektivitás látszatának fenntartására ügyel. Tegyük rögtön hozzá, hogy kurva ügyesen csinálják, mert a felületes olvasó számára fel sem tűnik, (és valljuk be: híreket, cikkeket a legtöbb esetben csak így olvasunk) azonban némi gondolkodás után könnyű a megvezetéseikről lerántani a leplet. És itt nem feltétlenül kell tudatos hazugságokra gondolni, mert valószínűleg nem pajeszos bácsik felügyelik politikai rovat(ok) szerkesztőségi megbeszéléseit. Nem erről van szó, de aki írt már életében bármilyen elemzést, cikket vagy tanulmányt, az pontosan tudja, hogy az ember a saját (bújtatott) véleményével szemben, - amit papírra vet - eléggé nagyvonalú, azaz könnyedén átsiklik azon, ha sorai tulajdonképpen egy jól körülhatárolható álláspontot vagy véleményt rejtenek. Ami tulajdonképpen nem is hiba, mert ilyenek vagyunk, ilyen az ember. Szóval, ha szerkesztő, tulajdonos, vagy éppen HR-es vagy egy médiumnál, és nagyon nyitott, nagyon liberális, nagyon függetlenként akarod magad eladni, akkor nincs más dolgod, mint a megfelelő intelligenciával bíró, ám a tiédhez igen hasonló világlátású embereket magad mellé gyűjteni, és úgy lehettek egy politikai eszme, párt vagy világnézet szócsövei, hogy nem csak az olvasóknak, de önmagatoknak sem fog feltűnni pártosságotok.
Tetszenek figyelni az Index „szájbarágó” sorozatát?
A laza, fiatalos, a „tanító bácsi jól megmondja a hülyegyereknek, hogy mire is kell gondolnia” stílusban született cikksorozat, melyben a szerző gyógypedagógusként magyarázza az analfabéta olvasónak az aktuális közéleti és politikai kérdések hátterét, összefüggéseit. „Télleg trendi a sztájl", de valahogy mindig kinyílik a bicska a zsebemben, mikor jól elmagyarázzák nekem, hogy miért „sáros” az a hétszáz gázai civil, akiket halomra mészárolt Izrael. Vagy éppen attól, hogy az EU előnyeit és létjogosultságát magyarázzák, roppant fajsúlyos pozitívumként sorolva, hogy dolgozhatok és tanulhatok kint, miközben Brüsszel az elmúlt tíz évben a dohányzás korlátozásán kívül semmilyen intézkedést nem volt képes kipréselni magából, beleértve a saját alkotmányát is. Okos újságíró bácsi a pártatlanság látszatát fenntartva, dialógusba ültetve pumpálja agyunkba nézeteit, véletlenül sem adva teret olyan gondolatoknak, amelyek nem egyeznek az övéivel. Az EU-s írásban például egy épkézláb EU-szkeptikus gondolat sem kerül papírra. Hmmm… Persze, a kérdések zöme „kétkedősre” lett fogalmazva, így első olvasatra fel sem tűnik, hogy szó nincs másik véleményről, csak és kizárólag az EU melletti állásfoglalást olvashatjuk. Ügyes.
Egyébként hetekig lehetne sorolni a „politikailag sugalmazó” cikkeket, mint például a szegény zsidó gyerek esetét a csúnya, primitív Vona Gáborral, akit jól megszívatott egy vezércikkben. Persze, mindezt azok után, hogy Vonáról kiderült a szavazatok 15 %-a a pártájáé, míg a laphoz köthető liberális párt, éppen most készül megszűnni. Hogy mik vannak, mi?
Persze, ezzel évek óta tisztában vagyunk, ami miatt most mégis írok, az nem más mint ez az alábbi videó-szösszenet.
Igazán aranyos, és merő véletlen, hogy éppen a GYES le-, és szétfaragása idején összeállítanak egy anyagot, melyben a roppant hiteles, és a téma szakértőjeként aposztrofált Bokros Lajos olyan konkrétumokkal érvel a GYES ellen, mint pl.: „Nyugaton nincs ilyen, hogy három évig támogatják az otthonmaradó anyát, vagy apát. A legtermészetesebb dolog az, hogy egy nagyon rövid, néhány hetes, vagy néhány hónapos időszak után az anyák, apák visszamennek a munkaerőpiacra…„ Tetszenek figyelni a konkrét adatokra, Bokros mondataiban? Nem azt mondja, hogy Németországban ennyi, hogy Hollandiában annyi, és Kanadában X, hanem azt, hogy Nyugaton néhány hét, vagy néhány hónap. Anyád, az! Amerikában meg egyenesen a bányába viszik a kismamákat, rögtön szülés után. Tudom, mert egy haverom mondta, aki volt kint. – ez kábé ilyen szintű érvelés. Hogy egyébként Bokros hogy kerül ehhez a témához, az nagy kérdés, bár amióta megmentette államunkat a csődtől azzal a grandiózus logikával, hogy az állam hiányát úgy lehet befoltozni, hogy nem adunk senkinek semmit (IF kiadás > bevétel THEN kiadás = 0) , azóta a zsurnaliszták polihisztorként aposztrofálják, és bőnyállal isszák szavait, legyen szó bármiről, és mondjon bármilyen orbitális baromságot is. Itt sem számokról, nem adatokról és nem is konkrét tanulmányokról beszélünk (egyik interjúalany esetében sem), hanem lózungok sora van úgy összeállítva, hogy végignézve a videót, Te kezded el szégyellni magad a háromévnyi GYES miatt. Még Pogány Juci is előkerül, akik éppen a GYES-depis anyaként még jól rávajaz az érzésre, hogy mekkora szemétség otthon tartani az anyákat három kínkeserves évig. Télleg.
Olvassunk a képkockák között: ez a videó nem más, mint maga a színtiszta populizmus, az emóciókra apelláló véleménybefolyásolás. SZEMÉT, HAZUG PROPAGANDAFILM, de nagyon ügyesen tálalva. És ami legrohadtabb az egészben, hogy a politikai döntéshez idejéhez igazítják megjelenését. A többséget behangolják azon (kis) csoport ellen, akiknek a jogait most csorbítják, most fogják csorbítan, így alapozzák meg az intézkedés társadalmi fogadtatását, visszhangját. Tökéletes a gépezet. Nem lennék meglepve, ha Bajnai uram a közeljövőben jelentené be, hogy 2010-től, teljesen eltörlik a GYES-t.
Index, Népszava, MNO szócsövek. Semmi különbség, csak a színük más.
utólag:
Én a paraszt, aki vettem a bátorságot, hogy minden konkrét információ, és háttértudás nélkül nekiessek az Index által gyártott propaganda-videónak…
Természetesen én vagyok a tufa, hiszen annyi agyam sincs, hogy megkeressem a gugliban az európai Gyesek összehasonlító táblázatát. Persze, hiszen nekem lenne tisztem konkrétumokkal, adatokkal, objektív összehasonlítással szolgálni, és még csak véletlenül sem annak, aki több százezer olvasónak gyárt ebből filmet. Hát, hogyne…
Apropó, propaganda-film: Miért merem vélelmezni, hogy ez a kis szösszenet politikai megrendelésre készült? Mert szemétmódon egyoldalú, konkrétumok nélküli, és az általa sugallt álláspont egyértelműen beleillik a(z akkori) kormány politikai és gazdasági elképzeléseibe. Akinek egyébként kétségei vannak az Index kurvaságával kapcsolatban, annak ajánlom az oldaluk alján található „Médiaajánlat” linket, és azon belül is a PR-cikkről szóló sorokat. Sajtótermék, reklámból él, természetes, hogy tíz gurigáért nekem is írnának egy „Pilu, Te isten!” című vezércikket. Mint ahogy a levitézlett Demszkyről is simán letoltak egy Napkelte stílusú, „hogy van, kedves Polgármester?” cikket, miközben maga az Index is szétfikázza a városvezetést. Üzlet és elvek nem járnak kéz a kézben, de ez így "természetes". Szóval joggal hiszem, hogy egy ez a film is csak egy „PR-cikk”. Ha mégsem az lenne, az az Indexre nézve még drámaibb, hiszen ekkora szart újságíró önszántából nem ad ki a kezéből, hacsak nem a Magyar Nemzetnél dolgozik. De hagyjuk ezt a vonalat, nem ez az érdekes…
Büdös gyökér vagyok, hiszen nem tudom, hogy hány hét a Gyes Angliában, és vagyok akkora balfék, hogy a holland szociális rendszerrel sem vagyok tisztában, hiszen ott sincs támogatás a gyerekneveléshez.
Ja, azt az alapvető csúsztatást már senki nem veszi figyelembe, mint ahogy a film, és a mellette érvelő, lexikálistudásnetovábbjai sem, hogy az összehasonlítás alapjait képező országok jövedelmei éppen a három-négyszeresei a miénknek… Érdekel valakit a 150 eurós gyes, amikor apa 2300 eurót tol haza havonta? Nem, mint ahogy az amszterdami kőműves haverom feleségét sem, aki négy éve (!!!) van otthon a gyerekekkel, mert apa keresetéből elvannak, mint a befőtt! Kell oda Gyes?
Amíg a holland minimálbér 1300, addig a magyar átlagjövedelem 440 (!!) euró. És őket hozzák fel nekem követendőnek? Megint, és újra a pofámba példálóznak gyökeresen más jövedelemviszonyú társadalmakkal, és megmagyarázzák, hogy én vagyok a hülye…
M0, irány vidék, buli van. Belső sávba váltunk, hogy az előttünk haladó Suzuki megelőzzük. Roppant tempóval száguldunk el mellette, ők tán’ százzal, mi pedig legalább öttel gyorsabban, így volt idő átpillantani a Swiftbe. Anyu vezet, volánt mintaszerűen tíz óra tíz percnél fogja, bekötve. Mögötte két kissrác, 8-10 évesek lehetnek, becsatolva ők is, ablakok felhúzva, gondolom, megy a klíma.
-Te látod, amit én?
-Mit? Hogy cigizik a nő? Aha.
-Azt a droid állatot! Képes bebagózni abba a két köbméternyi levegőbe, amibe a saját gyerekei ülnek? Gyereknapra tüdőrákot ad a srácainak?
-Ennek mit vinnél anyák napjára?
-Kibiztosított gránátot, azt.
Célállomás. A buli már javában megy, grillen a hús, fogy a sör, röhögés a kert minden sarkából. Konszolidált harmincas csapat, sokan hozták gyerekeiket is, akik jól elvannak a pancsolóban, szemmel láthatólag nekik is bejön a szabadtéri mulatság. Autó áll meg a ház előtt, újabb vendég jött, anyuka nyolcéves kislányával. Csemete elvegyül a többiekkel, anyuci is rögtön átveszi a hangulatot, trécsel a barátnőkkel és szürcsöl rendesen. Nem úgy dobja be a feleseket, mint aki csak és kizárólag a születésnapján és szilveszterkor iszik egy pohárka pezsgőt, rutinból átlendül a spicces állapoton.
Telik-múlik az idő, tíz körül már a gyerekesek jó része elindult haza, ritkul a társaság rendesen. Egy kis roston-repeta reményében a tűzhöz oldalazok, beszédbe elegyedve az alkalmi szakáccsal…
-Az anyukát láttad, vagy elment már ő is?
-Elindultak haza tíz perce.
-Jöttek értük?
-Nem, beült a kocsiba a kislánnyal és elindultak.
-Ne má’, hiszen atom részeg volt!
-Pedig de. Nem először hurcolássza piásan a gyereket kocsival.
-Napi rutinból veszélyezteti a gyereke életét? Az szép. És ha már ő nem gondolkodik, nem volt senki, aki elvegye tőle a kulcsot, vagy pofán vágja?
-Beszélhetsz neki, szart sem ér. Képes elmenni a pótkulcsért.
-Eleve az, hogy piásan vezet, plusz beteszi gyerekét a hátsó ülésre? Nem hiszem el, ez egy állat…
Küzdött érte a nyugati világ vagy száz évet, hogy végre minden házban folyjék ivóvíz a csapból, majd amikor ezt is elértük, elindulunk a közértbe, hogy palackban hordjuk haza, azt, ami van otthon is. Ritka nagy seggfejek vagyunk ez kétségtelen, főleg, hogy az ásványvizek jó része közel olyan minőségű, mint a csapból jövő. Mindegy is, ettől még a „sznobvíz” reklámja eszementen jó:
Maga a vérbő szánalom, ahogy megélhetési politikusaink önmagukat liberálisnak hazudó csoportja „új irányt” keres pártjának. Hogy mit is jelent ez az új irány? Piaci rést, ahová betehetik az öt százalékukat. Elvek? Meggyőződés? – kackac, kiskukac.
Nagyon nincs mit csodálkozni azon, hogy itt a Balkánon a pártszervezés is fordítva működik. Emlékeznek még a liberális Fideszre? 1996-ig a második „szabadelvű” párt volt a hazai palettán, majd amikor meglátták a piaci rést a jobboldalon, azonnal népnemzeti konzervatívvá vedlettek. Pont ilyen fordulat előtt áll a Szadesz is, igaz ők most kényszerből lépnek. Hogy a pontos irány mi lesz, azt ők sem tudják, bár elnökjelöltjeik arról beszéltek, hogy középre kell pozícionálni a pártot. Ez az út valószínűleg nem lesz járható, hiszen mostanság ott elég szűk a hely. A két nagy is arra próbál húzni, hogy a lassan köztörvényessé váló vezetésű MDF-ről ne is beszéljünk. A vidéki szavazókra bazírozó törekvéseket meg már most el lehet felejteni, ugyanis nem arról van szó, hogy vidéken nincs támogatottsága a Szadesznek, hanem arról, hogy zsigerből gyűlölik a fejetek. Jóravaló alföldi kocsmában a Kóka, liberális, Demszky szavak szájon való kiejtése orrba gyűrést von maga után és nem hiszem, hogy egy logócsere ezen bármit is változtatna.
Az SZDSZ-ben most zajló folyamatok, kiválóan példázzák, hogy szárba szökkent demokráciánkban szó sincs elvhű politikusokról, és hiába is keresnél klasszikus értelembe vett pártokat, - melyek eszmék mentén, alulról szerveződő társadalmi szervezetek lennének - mert nincsenek. Megélhetési politikusaink menedzserek, akik piacban, vásárlókban és profitban gondolkodnak, az elvek, eszmék, és szavazóbázis helyett. Olyan az egész, mint egy konzervgyár, ha már eladhatatlan a vagdalthús, akkor kitalálunk valami új terméket, átállítjuk a gépsort, és holnaptól azzal házalunk.
Az alábbi screenshot láttán jogosan merül fel a címben megfogalmazott kérdés. Ki tol kit, ki kié, vagy csak egyszerűen a Google számára nem büdös egyetlen hirdető pénze sem?
A legkreatívabb összeesküvés-elméletet bekommentelő olvasó egy $cientoGoogle pólót kap ajándékba!
36 évig éltünk sötétségben. A világ csak ma teljesedett ki, pedig mindvégig itt volt mellettünk a válasz. Ha keletkezésekor ismerhettünk volna, ma nem itt tartana az emberiség. Legyen kötelező tananyag!
Focus - Hocus Pocus (live '73)
Ritka beteg bootleg klip, avagy a fene sem gondolná, hogy istentiszteleten is lehet jól szórakozni.
Church drum and bass rave
Csodaszájú Csitrik. Soha ne adj mikrofont serdülőkorú lányod kezébe!
Joggal merül fel a kérdés, hogy jelenlegi helyzetében miért ragaszkodik hatalmához az MSZP? A koalíció szétesett, Gyurcsány megbukott, csúfondárosan leszerepeltek az EP-választásokon, támogatottságuk zérus. Ráadásul, a leghálátlanabb feladatot vállalták magukra a Bajnai-kormánnyal, mert a saját maguk piszkát kell eltakarítaniuk, mindezt egy soha nem látott gazdasági válság közepette. Vajon miért nem dobják be a törülközőt? Miért nem menekülnek egy előrehozott választásba, és a ganaj eltakarítását miért nem hagyják a Fideszre? Teljeséggel érthetetlen és felesleges agóniájuk, hiszen egy szempillantás alatt ledobhatnák vállukról a terhet, és kezdhetnének mielőbb az amúgy elkerülhetetlen pártújjáépítéshez. Minden perccel, amit még kormányzó szerepben töltenek, egy-egy szöget vernek saját koporsójukba. Időhúzásuk nemhogy nem indokolt, hanem ellentétben áll érdekeikkel és a józanésszel. Látszólag, ugye. Mert ki az a hülye, aki önként és dalolva hosszabbítja saját agóniáját, hozza minden nappal nehezebb helyzetbe saját magát?
Akkor miért vannak ezek még itt?
Nem kell hozzá összeesküvéselmélet-hívőnek lenni ahhoz, hogy rágódjunk a kérdésen. Mi lehet fontosabb érdek egy megélhetési politikus számára, mint párta megmentése? - Úgy van, a saját irhája megmentése. A félelem tartja hatalomban az MSZP-t, ez százszázalékos bizonyossággal kijelenthető. A párt érdekein már nincs miért aggódni, az nullára íródott, nincs rajta mit menteni. Ami itt a tét, az az egyének sorsa.
Miért ragaszkodnak mégis kényszeredetten a jelenlegi parlamenthez és kormányhoz?
- Mert amíg parlamentben vagy, addig van mentelmi jogod.
- Mert amíg pozícióban vagy, addig tömheted a saját céged állami és EU-s pénzzel.
- Mert amíg hatalomban vagy, addig van lehetőséged eltakarítani az elmúlt nyolc év lopásainak, törvénytelenségeinek bizonyítékait.
Ugyanis a következő választásokon (legyen az akár most, akár jövő tavasszal) totális Fidesz-győzelem várható. És már előre borítékolható, hogy ultrabrutál bosszúhadjáratnak lehetünk majd szemtanúi. Minden tyúklopás, szerződés, állami tender, ami az elmúlt nyolc évben kötettett vagy történt, nagyítóval és kopók hadával lesz átvizsgálva.
Arról nem is beszélve, hogy akár egyedül meglesz a Vikeszék 67%-a, akár csak a Jobbikkal karöltve tudnak majd kétharmados törvényt elfogadni, abban biztosak lehetünk, hogy a gazdasági bűncselekmények elévülési ideje azonnal ki lesz tolva tizenöt évre. És a kedves elvtársak ettől félnek. Meg attól, hogy a következő tizenöt évben nem jutnak a húsosfazék közelébe, tehát most kell még ellopni, amit csak lehet.
Hogy hány miniszter, államtitkár és vezető politikus lesz börtönlakó jövőre, azt nehéz megmondani. És bár tudjuk, hogy nem mindent lehet bebizonyítani, amiről tudomásunk van, ne felejtsük el, hogy bárki „kicsináláshoz” nem kell jogerős bírói ítélet. Ha rád száll a jard, az APEH, és ügyészség, könnyen ülhetsz előzetesben fél évet még akkor is, ha patyolat-tiszta vagy. Majd a végén kapsz egy felmentést, de a te életedet már nem rakja helyre semmi.
Most még véd a mentelmi jog, most még lehet presszionálni a nyomozóhatóságokat, ha megpiszkálnának, most még meg lehet nyeretni az unokatesó cégével tendereket.
Húzni kell az időt, mert kutya világ jön az elvtársakra. A visszaszámlálás elkezdődött, de addig is az iratmegsemmisítők gőzerővel dolgoznak, naponta megy a svájci utalás, és a haverok már intézik azt a felügyelő-bizottsági pozíciót, amiből majd civilként élhetnek meg, ha kiesnek a politikából. Persze csak akkor, ha nem a rács mögött töltik a következő négy évet, kedves elvtársak!
Két éve történt így nyár derekán, hogy eldurrant a vízvezeték előttünk. Klasszikus csőtörés esete ez, mely a környéken mindennapos, ugyanis régi a hálózat. Sok helyen még eternit az utcai vezeték, és a kiállások (a házak leágazásai) vas, illetve ólomcsővel (!!) vannak megoldva. Nem meglepetés felénk, ha valaki arra ébred, hogy a vízóraaknája medencévé változott. Rutinból cserélik már a szerelők ezt néhány méteres szakaszt, mely a fővezeték és a vízóra között található. Nálunk is ez történt, az utcai elzárócsap durrant el. Telefon, hibabejelentés, regisztrálták, jöttek. Patent munkát végeztek, még a kiszállással sem volt gond, tán’ ha két órán belül megjelentek a „szakik”. Hárman jöttek egy puttonyos szervizautóval, ketten nekiálltak kiásni (ásólapát segítségével) a járda és a vezeték közötti kb. másfél méteres szakaszt, ami nagyjából ugyanilyen mély gödröt is jelentett. Sokat mondok, ha fél óra kellett a „feltáráshoz” kettejüknek. A járdát nem bontották meg, mert a régi csőre rákötve az új műanyagot át lehet húzni az aknába, így (ésszerűen) megúszható a felesleges ásás, bontás. Summa-summarom, a három szerelő másfél óra alatt, úgy ahogy volt, földmunkával, szereléssel végeztek, gondosan ügyelve arra, hogy a lehető legkevesebb kosszal és bányászkodással végezzék el a feladatot. Patentül dolgoztak.
Az egész sztorit csak azért vetem papírra, mert a minap a szomszédnál is szétszállt a bekötés, és a fenti folyamatot nála is megszemlélhettük, bár részleteiben már jelentős eltérést mutat a két történet. Víz fel, telefon ment, szerelők - itt is - jöttek. Eddig ismerős a szitu, bár már a felvonulás is kicsit másképp nézett ki. Jött egy markoló (?), egy platós teherautó (?), valamint a szokásos szervizes kisteherautó két kollégával. (Ha kérdéseid lennének az előző mondatot olvasván, légy türelemmel, hamarosan választ kapsz rájuk!)
Összesen három munkagép/jármű és négy darab humánerőforrással láttak neki ugyanazon feladatnak. Nem sok kérdeztek, és valószínűleg még kevesebbet gondolkodtak, azonnal nekilátott a markolós kiásni azt a hihetetlen nagy, 1,5*0,4*1,5 méteres gödröt, ami kellene ahhoz, hogy a csőcsere elvégezhető legyen. Mondom kellene, meg elég lenne, mert ő nem sokat szarozott, járdástól, szegélyestől „kimarkolt” mindent. Hogy miért így, azt nyilván ő sem tudta, de valószínűleg a „ha már egyszer kiálltunk a géppel, én meg benne ülök, akkor kitolom a picsába az egészet” gondolat mentén cselekedhetett. A gödör már megvolt, igaz kicsit nagyobb lett, mint a szükséges, kicsit több energiával és drágábban készült, mint kézi erővel, de a végeredmény a fontos, ugye.
Időben – és így hatékonyságban sem - a markolóval nem lehet versenyezni, de a feladat nagyságánál fogva spóroltak vagy kemény tíz percet. A szerelés nyilván itt is ugyanannyi időt vett igénybe, bár a gödör visszatúrása gépi erővel lényegesen könnyebb, ezért ismét hozzáírhatunk tíz perc fórt ezen megoldás javára, no de…
Itt maradt a szétkqrt járda a szétqrt szegéllyel, valamint annak maradéka, ami ugye hulladék, ráadásul a veszélyesebb fajtából, aszfaltból lévén. No problémó, embereink körülkerítették a munkaterületet (nehogy valaki pofára essen a földkupacban) és levonultak. Másnap jött egy csapat, (teherautó két emberrel) akik gépi erővel visszadöngölték a földet, felpakolták a platóra az aszfaltmaradékot, és visszabetonozták a szegélyt, valamint a szétbarmolt járdát egy aszfaltvágóval elvágták „egyenesbe”. Mint tudjuk, a betonnak szüksége van némi kötési időre, így ismét magára hagyták a munkaterületet két napra, természetesen körbekerítve. Már a negyedik napnál járunk, amikor is újfent kivonult a brigád, hogy visszaaszfaltozzák a járdát, amit ismét két ember, ismét egy darab teherautóval realizált. Persze, a projektnek még nincs vége, hiszen az aszfalt sem azonnal köt, így az elkerítő deszkák és bóják továbbra is kint maradtak, nehogy az arra járó belelépjen a friss bitumenbe. Megint két nap, megint teherautó és megint két ember kellett ahhoz, hogy az is eltűnjön, és hipp-hopp már be is fejeződött a sztori.
Egyértelműen leszűrhető, hogy sokkal ésszerűbb, költség~, és energiakímélőbb megoldás volt ez, az előzővel szemben. Bruhaha.
Hogy minek kellett legelőször a platós teherautó, és miért kell egy vödörnyi lyukhoz markoló, valamint, hogy milyen megfontolásból cseszték szét a járdát, - amit némi gondolkodással megspórolhattak volna - már soha nem tudjuk meg.
Minden esetre roppant boldoggá tesz, hogy világunk kihasználva a technika és a tudomány vívmányait az egyszerűség, a hatékonyság és a racionalitás irányába fejlődik. Rohamtempóban, két esztendő alatt háromezer évet hülyültünk, de ezt legalább magas technologizáltság mellett tesszük.
Éljen a technika, az alkotó és gondolkodó ember, valamint a hatékonyságot a középpontba állító, progresszív szemlélet!
Tetszenek még emlékezni, hogy Rogán Tóni május elején kipicsázta elhajtotta a Belváros-Lipótváros Parkolásszervező és Üzemeltetőt, ugyanis a belső ellenőrzés során egy 67 és fél milliós lízingszerződésre bukkantak, melynek tárgya egy Ferrari volt?! Természetesen, mocsokmód vérlázító, hogy a bedobált százasaimból valaki egy F430-cal rohangál, de ne legyünk naivak, politikust a másik Ferrarija csak abban az esetben érdekli, ha neki is arra fáj a foga. Furcsa is volt Rogán hirtelen jött morális érzékenysége, melynek okán nem átallott beáldozni még Csipak Petya barátja fejét sem. Tudjuk, hogy a politikában semmi sincs véletlenül, és ez a hajánál fogva előrángatott sportautós történet sem „magától” került ki a kalapból, ugyanis ha Tóni továbbra is kussolt volna az F430-ról, akkor a nagyérdemű a mai napig nem tudna az ügyről.
Hogy valójában mekkora biznisz a parkolás/parkoltatás, íppeg ez a példa mutatja a legjobban, hiszen egy hetvenmilliós autó pofátlanul és feltűnésmentesen „betolható” a parkolási társaság büdzséjébe. De hogy pontosak legyünk: csakvolt ekkorabiznisz. A múlt idő használata azért indokolt, mert időközben még ennél is nagyobb lett, ugyanis júniustól átlagosan 30%-kal emelték a parkolási díjakat (amiről tudjuk, hogy helyenként 180%-ra sikeredett), valamint a díjfizetési időszakot is kitolták számos helyen.
Ahhoz, hogy megértsük arRogáns Tóni erkölcsi megtisztulásának folyamatát, kronológiailag rakjuk össze a történetet:
1. Április 30-án a Fővárosi Közgyűlés (majdhogynem egyhangúlag) elfogadja az új parkolási rendeletet, melynek következményekét júniustól jelentősen nőnek a díjak, a díjfizetési időszak, azaz az ebből származó bevételeket brutálisan megugranak.
2. Május 9-én „Blikkbennősülő” Tóni személységének fejlődése eljut arra a morális szintre, hogy nem képes Csipak Petya barátjának tékozló viselkedését tovább tétlenül szemlélni, és kiveri a hisztit a médiában. Ezzel a támadással a közvéleményt Csipak cége ellen hangolja, és megalapozza annak kiebrudalását.
3. Május 12-én a Fővárosi Közterületi Parkolási Társulás keddi ülésén döntöttek arról, hogy felmondják Belváros-Lipótváros Parkolásszervező és Üzemeltető Zrt. 1997 óta tartó megbízatását. Toncsi áttolja akaratát, báj-báj Petya!
4. Júniustól életbe lép az új díjszabás, a kassza még inkább csörög, de már nem Petyánál, hanem Tóni valamelyik másik haverjánál, és/vagy Tóninál is.
Ügyes, mi? Tóninak nem a haverja Ferrarija szúrta a szemét, hanem az, hogy neki nincs. Vagy csak keveset csorgattak vissza neki? - A fene sem tudja, az viszont biztos, hogy ekkora (előre tudott) bevétel-növekedés előtt így elrúgnak a bödöntől, az nem véletlen.
Kíváncsi leszek, hogy Tónit mikor látjuk először Ferrarival furikázni.
Akinek nem volt alkalma a televízióban, az szánjon rá tíz percet, és nézze meg Vona Gábort az Estében!
Véletlenül sem szeretnék a Jobbiknak csápolók táborához csapódni, de amit ez a srác produkál(t), az leginkább egy száguldó gőzmozdonyra emlékeztet. Rutinból hengerel, ki-, és megmagyaráz, terel, mindezt közérthetően. Pókerarccal darál és zúz, anélkül, hogy észrevehetően bizonyos célközönségnek nyalna akár stílusával, akár mondanivalójával. Persze, lehet vitatkozni a tartalommal, és nyilván közgazdászok százai csapkodták otthon a térdüket a beszélgetés alatt, de kit érdekel a szakmaiság? Ez itt nem gazdasági konferencia, hanem a politika mélyvize: választási kampány. Egyébként meg szakmaiságot számon kérni rajta, vagy bármelyik politikuson? Bruhaha.. Egyrészt az országot eddig irányító balos brigád (gazdasági) „szakértelme” rántotta országunkat a mocsokba, ergo ők nem csak mondtak baromságot, hanem meg is tették, másrészt a másik alternatíva sem jobb, hiszen a Fidesz vezíre mond néha olyan orbitális hülyeségeket, hogy aki egyszer is ült már közgazdaságtan jegyzeteken, azt a haját kitépi Viktor szavaitól.
Tényleg, tetszenek tudni, hogy miért olyan rohadt titkos a Fidesz gazdasági programja? (Ugye nem képzeltük, hogy nincs nekik olyanjuk!?) Mert szóról-szóra megegyezik Bajnai programjával, - kényszerpályán vagyunk ugyanis - és ha ez kiderülne, akkor bizony tizenöt százalékkal kevesebben voksolnának a narancsra.
De térjünk vissza, a Vonathoz. Ha van egy kis sütnivalója ennek a fickónak (márpedig nagyon úgy tűnik, hogy bőven akad neki), akkor lassan leszokik a zsidózásról, cigányozásról, maga mellé vesz 5-6 hozzá hasonló kaliberű arcot, és jövőre úgy mennek benne a Parlamentbe 20%-kal, hogy csak úgy zörög. És erre azt mondom, hogy így van rendjén. Nem pont ilyen módon képzeltem a jelenlegi elit megleckéztetését, de a cél szentesíti az eszközt. Ez a mocsok, velejéig rothadt garnitúra megkapja, ami jár neki: hátulról, egy negyventonnás gőzmozdonyt. Ezek a kiskaliberű masiniszták, mint Dávid Ibolyka, Kuncze rozmár Gábor (akit végjáték gyanánt éppen most akar visszarángatni az pártja az elnöki székbe remélvén, hogy kivezeti „népét” a fejre állt Toi Toi-ból. - muhaha), vagy Kóka építkezős János, és az örök favorit Kövér ősmagyarimidzs László elhitték, hogy büntetlenül játszhatnak a síneken? Persze hogy nyugodtak voltak, hiszen a radikális jobb élén eddig nem volt olyan ember, akit a képernyőre lehetett engedni, így attól sem kellett félni, hogy azok komoly népszerűségre tesznek szert. Eddig tartott a lakodalom. Van mitől félni, mert Vona nem egy „kiengedhetjük a sajtótájékoztatóra, talán nem mond hülyeséget” figura (lájk Deutsch Tomi), hanem egy párját ritkító harcos. Na, vele már kevesen állnának ki egy élőben közvetített vitára. Személyében egy igazi „nagykaliber” áll a radikálisok élén, aki a szó nemes értelmében (ha van ilyen) ízig-vérig politikus. Karizmáját és kommunikációs képességeit elnézve, bármelyik párt élén megállná a helyét, sőt szerintem most az MSZP és az SZDSZ fél karját adná azért, ha fele olyan tehetséges vezetőt találnának maguknak, mint amilyen ő.
Egy szó, mint száz, még egy ilyen poros bakterház előtt is - mint amilyen a magyar politikai élet – elmegy néha a pesti gyors. Már nem az a kérdés, hogy félvállról vegyék-e Vonát, hanem az, hogy el tudnak-e ugrani előle idejében, ha az egyáltalán még lehetséges. Remegnek a falak, dübörög a föld: megjött a Vona(t). És nem lesz kímélet, letakarítja a pályát, ahogy azt kell.
Mekkora pánik lehet most a pártházakban, te édes jó Istenem!
Az uniformizálódás már a hétköznapok megszokott jelensége, és senki nem csodálkozik azon, hogy egy alföldi rapper pontosan úgy néz ki, mint az amerikai társa. Nem meglepő már az sem, hogy egy szegedi bevásárlóközpont kiköpött mása a floridai párjának. A forrótőke gátlástalanul söpör végig Kínától Varsóig, és apám Cegléden ugyanolyan Nike cipőben szaladgál, mint Torontóban a kőművesek. De a mocskos imperializmus folyton éhes száját nem lehet betömni, mindent felfal, nem kímélve kultúránkat, identitásunkat, nyelvünket. A helyzet drámaiságát jól jelzi, hogy gazdaságunk és kultúránk után időjárásunkra is rátette a bankókat szorongató, véres kezét.
Nemzettársaim, alterglobosok! A tegnapi nap történelmi jelentőségű volt! A globalizáció folyamata átlépett egy olyan határt, amelynél ki kell mondanunk: Eddig, és ne tovább! Ne hagyjuk, hogy elvegyék tőlünk a bárányfelhőinket, a langyos nyári záporainkat! Mondj nemet a neolib eszme újabb véres ámokfutásának, az időjárásimportnak!
Nézzétek az alábbi képeket, és szörnyülködjetek! OMG, wow és vadafakk!
Nem, drága testvéreim, ez nem Texas és nem Kansas! Ez Csepel, Tabajd és Pestszentlőrinc!
forrás: idokep.hu
forrás: saját (klikk, oszt' nagy lesz)
A tegnap délutáni szupercelláról az Időképen olvashatsz cikket, és láthatsz csodálatos felvételeket.
Kezdjük azzal, hogy a demokrácia legnagyobb vadhajtása éppen az a kétpártrendszer, amely most megdőlt. Ennek az - egyébként is kretén - állapotnak abszurditását tovább fokozta, hogy a hazai jobboldal gyakorlatilag baloldali gazdaságpolitikát hirdetett, és a 2009-ben az Internacionáléra maszturbáló bal, pedig egy offshore-milliárdossal szállt harcba a szegény csepeli prolik érdekeiért. Önmagában vicces, és nonszensz (volt) a helyzet.
Egy valóban demokrata ember hátát kiveri a víz már a gondolattól is, hogy összesen két (egyébként identitásválsággal küzdő) erő közül kell választania. De úgy látszik, hogy nemcsak nekem lett ebből elegem, hanem a választók nagy részének is, (a két új erő: Jobbik:15 % + LMP:2 % = 17 %) akik azt mondták, hogy „elhúztok ti Kamcsatkára, ahogy vagytok”. Mert a tegnapi eredménynek ez az üzenete. A kezünk ügyébe akadó első tárggyal csaptunk az asztalra jelezvén, hogy eddig és ne tovább! És az eszköz éppen egy durung? Hja, éltünk azzal, amit hagytatok nekünk. Visszanyalt a fagyi? Annyi baj legyen! Most a szempilláit remegtető, hebegő-habogó elit a saját - hatalmát bebetonozni szándékozó - játékszabályai szerint felépített homokozójába rúgott bele a választó egy negyvenhetes bakanccsal. Ha tetszettek volna lejjebb vinni a parlamenti küszöböt, hogy legyen játéktere azoknak is, akik nem csak kétdimenziós politikában hajlandóak gondolkodni, akkor valószínűleg a mostani KO soha nem történt volna meg. Ha nem úgy tetszettek volna a tűz köré állni, hogy más véletlenül se érjen oda, tán másképpen alakul. Most éppen a farvízen evickélő SZDSZ és MDF nem fogja megugrani a saját küszöbét? Pech. Nem lesz többé Horn Gábor fikazabálás-közvetítés a parlamentből, vagy a szemkilövésen röhögő liberális pártvezér hiányozni fog a Napkeltéből? Szerintem senkinek.
Végre megmozdult az állóvíz, végre kiborult a bili ezek meg végveszélyről kajabálnak. De tényleg, egyébként mi is a probléma? Netán a baloldal - Gyurcsány Megváltó Ferencnek köszönhetően - a Jobbik népszerűségi szintjén történt landolása? Na és? Ilyen a politikai piac, egyik eltűnik, a másik feljön, ettől még a pék sütni fog holnap reggel is.
Nem értem, hol itt a baj? Kényelmetlenebb lesz a parlamenti szék egy mentében ülő képviselőtárs mellett? Nehéz lesz kimagyarázni Brüsszelben, hogy miért zsidó-komcsi-cigányoznak napirend előtt a kollégák? Szar ügy, de ti főztétek, egyétek is meg!
Hogy lejáratják az országot? Ugye, ezt most vicc? Egy gazdasági összeomlás, egy őszödi beszéd, egy 2006 október, egy inglis Lampert Mónika, egy libás Bajnai, egy Zuschlag zsidózás és annak pere után, hogy a köztörvényes MSZP-s politikusok tucatjairól ne is beszéljünk, mivel lehetne még lejáratni Magyarországot? A sírotokat ti ástátok meg, a tegnapi választás csak a szemfedőtök.
Mellesleg a Jobbik előretörése nem a baloldalnak okozza a legnagyobb fejtörést, hanem a Fidesznek. Ha valakinek útban van Vona, akkor az éppen Orbán Viktor, és ne legyenek kétségeink afelől, hogy minden lehetséges eszközzel hozzákezdenek a Jobbik kiirtásának még a parlamenti választások előtt. Nem lennék a Jobbik helyében, mert azt a lejáratást, amit most fognak kapni a narancsos csapattól, nem teszik zsebre, az fix.
A sok negatívum után végezetül említsük meg az örömöt az ürömben, a hírt mely párthovatartozástól függetlenül minden épeszű választó szívét örömmel tölti el, és amit 1994 óta várunk: NINCSEN TÖBBÉ SZDSZ. – na, ezért nyüszítenek a kutyák.
Ha csak ezt a sort olvasod el, valószínűleg megkönnyezed Viki egyszerű gondolkodását, de végigolvasva a teljes anyagot rájössz, hogy erről szó sincs, hiszen – mint pár sorral lejjebb kiderül – a sportolónő nem azért fekszik kés alá mert ennyire naiv lenne, hanem egyszerűen ezzel a szöveggel oltotta le szüleit, annak érdekében, hogy lányuk műtéttel kapcsolatos kockázatvállalását elfogadtassa velük. És ez azért óriási különbség. Mindenkivel előfordul, hogy aggódó őseit valami teljesen fals szöveggel oltja be, hogy megindokolja tetteit és csökkentse aggodalmukat, de ennek a magyarázatnak általában semmi köze nincs cselekedetünk valós okához. A kő leesett szívünkről, nem Viki vélekedik ilyen egyszerűen a világról, csupán egy tipikus bulváros szókiforgatás volt az újságíró részéről, természetesen az alany kárára. Ezúton is gratulálunk a szerzőnek!
A lényeg azonban mégsem ez. Alapul véve a természet elsőszámú törvényét, mely szerint „a népesség és az IQ szorzata állandó”, vajon hányan feküdhetnek kés alá úgy, hogy tényleg ez jár a fejükben: „ha berakatom ezt a protézist, biztosan lesz végre komoly kapcsolatom”?! Ijesztően bugyután hangzik? Igen, de RioCafé 18-22 éves női közönségét elnézve félek, hogy ez az elgondolás a műcsöcsről, - mely szerint meghozza azt az embert az életedbe, aki őszintén szeret - nem is olyan ritka. Kell egyébként ezt magyarázni? Őszinte az az érzelem, amelyik implantátumod hatására feléled, anélkül viszont nem? Ha kivillan a D-s csöcsöd, akkor meglátja a belső értékeidet, egyébként átsiklana feletted, felettük? Visszatérve a hétvégenként vájtba öltöző tinikhez, illetve elnézve azt, hogy egy ilyen partin az egy négyzetméterre jutó műanyag mellek száma kilenc felett van, valóban félek, hogy a „protézis meghozza számomra a boldogságot” elgondolás sokak fejében ott lapul.
Ha van egy tárgy a testemben, kelendő leszek a húspiacon, ha nincs, nem. Testem egy darab hús melynek színe, alakja és mérete alapvetően meghatározza eladhatóságomat így sorsomat és jövőmet is.
Mindig megmosolyogtat, mikor a fehérember elborzadva alkot véleményt azon kultúrákról, melyekben a nőket tárgyként kezelve kecskéért veszik és csadorba öltöztetik, hiszen magasztos európai kultúránkkal ez nem egyeztethető össze. Itt nem a férfiak kezelik tárgyként a nőket, hanem elértük - a megfelelési kényszer hatására - a nők saját testüket kezeljék akként.
Egyébként a műcicivel semmi bajom, mint ahogy a csípőprotézissel sincs. Ha a szükség hozza, be kell rakatni, de egészséges emberként, csak azért kés alá feküdni, hogy a plakátgörlök által formált férfielvárásoknak jobban megfeleljünk, finoman szólva is badarság.
Kollégát keresünk meteorológus valamint gazdasági~, pénzügyi elemzői munkakörbe!
Ha fogalmad sincs a holnapról, a mai napot is csak estére érted meg, viszont bármit hazudtál tegnap, azt ma jól ki tudod magyarázni?
Fiatalos, dinamikus csapatunkba keressük azt az arcátlan, jó kommunikációs képességű, pilótajátékokban és zaccjóslásban jártas, megnyerő modorú hazug állatot, aki hajlandó bármilyen publikációhoz nevét és arcát adni.
Tegnap -20 Celsius, ma +36? Egy hete 600 forintos OTP célár, ma 6200? Ősszel -1% GDP, ma -19? Bevállalod?
Feladat:
A - jelentős hasonlóságot mutató - tevékenységek kommunikálása partnereink, megrendelőink, valamint a média felé. Részvétel sajtótájékoztatókon, televíziós interjúk, valamint az általunk gyártott elemzések, jóslások szignózása (minden témakörben).
Elvárások:
- Legalább 1.5 centiméter átlag vastagságú arcbőr, kék ing, sárga nyakkendő, valamint páncélozott autó és B kategóriás jogosítvány.
Csak normálalakban leírható fizetés, társadalmi elismerés. Karrierlehetőség, gyengébbeknek Bentley golftanfolyammal.
Ne feledd: Nyomunkban a bedőlt hiteles családok nyivákolása, csődbe ment államok, befektetők gerendán himbálózó teste, de az élet már csak ilyen! A felelősség a miénk, a lóvé közös! Add az arcod!
Jelenlegi (politikai) elitünk, - amely felelős országunk gazdasági és társadalmi csődjéért - cserére szorul. Sokan sokfelé megírták már ezt, és ha van konszenzusos kérdés Győrtől Debrecenig, akkor ez az. Takarodniuk kell, kellene. Idáig mindenki eljut fejben, és ha lenne helyükre ültethető bármilyen erő, már régen el lettek volna kergetve, ez fix. Klasszikus esettel állunk szemben: a hiba megvan, de cserealkatrész se égen se földön. Mindenki itt akad el: nincs kire bízni köztársaságunk sorsát, ha eltakarodik ez az ótvaros, büdös balkáni társaság.
A probléma egyébként csak első olvasatra megoldhatatlan. Logikusan végig kell gondolni, hogy kinek adnád át az irányítás, ha a kapitányról kiderül, hogy tolvaj lúzer? Két lépésre lehet rögtön bontani a megoldáshoz vezető utat. Az első, hogy kinek, a második pedig az, hogy milyen konstrukcióban adjuk át a hatalmat. Előbbire roppant egyszerű a válasz: olyannak, aki már bizonyított. Aki vagy akik, már sínre tettek egy országot, persze nem keresztbe. És hogy van-e ilyen? Ajaj, dögivel!
Különben is a diktatúrát már megszoktuk, de a nyomort még nem.
Mert azt nem is lehet. Kössük meg a magunk kompromisszumát, pár évtizedre boruljunk ismét vörösbe, cserébe viszont megesszük Európát keresztbe-hosszába. Semmi bajunk nem lesz, legfeljebb megtanulunk dolgozni, magunkévá tesszük a nyelvet, és majd nem tüntetünk minden hülyeségért. Teljesen vállalható áldozat. Már csak megoldást kell találnunk a hatalom átadására, mert ugye egy országot mégsem lehet csak úgy eladni. Ebben a formában kivitelezhetetlen, viszont lehet olyan szerződést kötni, amire biztosan harapna az „éhes”, terjeszkedni vágyó Kína.
Első felvetésként köthetnénk egy olyan paktumot, amely kimondja: három ciklusra megkapják a kormányalapítás jogát, azaz 12 évig azt ültetnek miniszteri székekbe, akit csak akarnak. Továbbá, hogy ne legyen gondjuk az ellenzékkel, fix kétharmados parlamenti többséget is „adunk”, magyarán az Országház összetételének 2/3-át ők határozzák meg, szabadon. Tuti biznisz. Mi csak annyit kérünk, hogy az a gazdasági bombát robbantsák fel itt is, amit már otthon egyszer sikerült.
Egy hely, ahol több százezer magyar találkozik, és nem Schumacher rajtja, nem Orbán Viktor demagóg komcsizása, és nem is a félórás petárdadurrogtatás miatt látogat el az ember. Nincs cirkusz, se ingyen, se pénzért, mégis a legnagyobb tömegeket megmozgató eseményeink közül a második a sorban. Volt év, hogy 600.000-re (!!!) becsülték a megjelentek számát, ami azért is érdekes, mert az augusztus 20-i tűzijátékra is csak kétszer ennyien kíváncsiak. Bár idén valószínűleg ennél kevesebben voltak, de vártam és várom, hogy megfelelő súllyal kezelje -nem csak a számok miatt- a hazai média ezt a sok szempontból is igen fontos eseményt. Ezzel szemben - igen sajnálatos módon - a legtöbb médium alig, vagy egyáltalán nem adott hírt róla. Pedig nemcsak most - ezekben a vérzivataros időkben - lenne szükségünk arra, hogy lássuk, látassuk: van remény, önzetlenség, tisztaság, erény és összetartozás. Aki nem lehet ott, vagy nem tud róla az is érezze: van helyünk a világban és van miért könnyezni a Himnusz alatt.
Sokan értik és érzik az előző sorok súlyát, és ők - ha tehetik - fáradtságot, időt, pénzt nem kímélve utaznak Csíksomlyóra. Nem a főtt kukorica, nem a szotyolázás és nem is az ingyen sör reményében, hanem egyszerűen azért, hogy ott lehessenek és érezzék, mit jelent ez a zarándoklat. A többség számára a fenti néhány mondat persze nem jelent semmit, ami viszont igazán elszomorít, hogy azon véleményformálóink többsége - akik munkájuk révén egész társadalmunkra hatással vannak- is ezt a tábort gyarapítják.
Ha ötszáz hülye összejön egy „mondjon le a legalizált jogaimért” tüntetésen, vagy ha egy erotika-kiállításra összecsődül háromezer strici és pornós luvnya, arról természetesen születik tudósítás és videó összefoglaló, de erről nem. Minden olyan sajtóorgánum, amelyik nem érezte fontosnak, hogy beszámoljon a búcsúról, mélységesen szégyellje magát!
Ha az ember este tíz után pörköltet vacsorál, akkor számíthat rá, hogy ehhez hasonlatos rémálmok fogják gyötörni hajnaltájt:
Influenzás lettem, kihívtam a dokit, aki - szokatlanul készségesen - megvizsgált, majd a kezembe nyomta a gyógyszereket, amiket szednem kellett. Kérdeztem, hogy mivel tartozom, majd közölte, hogy azzal tudnám meghálálni, ha minél hamarabb meggyógyulnék. Legnagyobb meglepetésemre, másnap reggel hogylétem felől érdeklődött telefonon. Beszélgetésünk során megemlítette, hogy amint felépülök, kezdjek el újra sportolni, mert aggódik a kondícióm miatt. Azt is hozzátette, hogy ha jön a kontroll miatt legközelebb, akkor kihozza az éves kondibérletem is, amit a biztosítótól kapok ajándékba, valamint a szokásos (ingyenes) negyedéves kivizsgálásomra hamarosan sort kell keríteni. Kicsit zavaros volt az egész, akkor még nem értettem, hogy mi történt.
Amikor ismét meglátogatott az orvos, megkérdeztem, hogy mi a fészkes fene van, miért nem kell fizetnem a gyógyszerért, miért aggódik értem, miért nem kell sorba állnom a rendelőben, és mi ez az ingyen kondibérlet?
Elmesélte, hogy az egész „nyugati típusú” egészségbiztosítást és finanszírozást teljesen új alapokra helyezték. Az eddigi kretén (egészen pontosan piacorientált) berendezkedést fordították meg. Nem az, és nem azután fizetünk, aki beteg, hanem aki egészséges. A biztosító finanszírozása úgy van megoldva, hogy csak egészséges emberek után kapnak fejkvótát az államtól. Ergo, minél több beteg van az országban, annál kevesebb pénzt csörög a kasszába, így a gyógyításban érdekeltek, és nem a beteg lehúzásában. Ha véletlenül ágynak csap az influ, akkor azért strapálják magukat, hogy minél hamarabb lábra álljon a beteg, persze úgy, hogy ez a lehető legkevesebbe kerüljön nekik. Nem a betegnek kell fizetnie a gyógyszerért, hanem a biztosító rendezi az orvost, a vizsgálatokat és bogyókat is. A gyógyszergyárak fegyverkereskedelmet és kokaincsempészést megszégyenítő prosperálásának ugyan vége lett, mert a tüneti kezelésre játszó stratégia ebben a rendszerben megbukott, de a társadalom annál nagyobb hasznát vette az új berendezkedésnek. Hirtelen előkerültek a valóban okot megszűntető kezelések, készítmények és végleg eltűnt a „csak annyira legyél egészséges, hogy dolgozni/fizetni tudj, de a termékeinket szedned kelljen” agyrém hozzáállás. A bérlettel kapcsolatban meg csak annyit mondott, hogy nekik még mindig jobban megéri az egészséges emberre költeni keveset, mint a betegre sokat, aki után ugye, nem kapnak semmit.
Na ekkor riadtam fel, verejtékben tocsogva. Megnyugodtam, hogy ez az egész baromság csak rémálom volt. Egy buta fikció, ami szöges ellentétben van a „mindenből profitot” magasztos neolib eszmével, így semmi létjogosultsága nincs társadalmunkban.
